Közjogi felelősségre vonás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Megvádolás (kormányzat) szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eljárás a Szenátusban Bill Clinton elnök ellen, 1999

A közjogi felelősségre vonás vagy alkotmányjogi felelősségre vonás olyan, számos országban létező alkotmányos eljárás, amelynek során az ország törvényhozó szerve vagy legfelső szintű bírósága az ország vezetőjét leválthatja. A közjogi felelősségre vonás különbözik a visszahívás intézményétől, ahol a választók bizalmát elvesztő választott vezetőket népszavazás útján váltják le. Ugyanakkor különbözik ez az eljárás a büntetőjogi felelősségre vonástól is.

Az közjogi felelősségrevonási eljárások országról országra változnak. A procedúra jellemzően bírósági tárgyalásra emlékeztet, és tipikusan két szakaszból áll. Az első szakaszban valamilyen hatalmi szerv – általában az ország törvényhozása, vagy annak egyik háza – vádat emel a vezető ellen. A második szakaszban egy másik hatalmi szerv – az adott ország államberendezkedésétől függően a törvényhozás másik háza, a legfelsőbb bíróság vagy az alkotmánybíróság – dönt arról, hogy a vád alapján a vezetőt meg kell-e fosztani hivatalától.

A közjogi felelősségrevonási eljárást Magyarország Alaptörvénye is ismeri.

Különböző jogrendszerekben[szerkesztés]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

Az Amerikai Alkotmány Első Cikkelye hatalmazza fel a Kongresszus két kamaráját az elnök közjogi felelősségre vonására. Hazaárulás, vesztegetés vagy súlyos törvényszegés gyanúja esetén a Képviselőháznak abszolút többséggel kell elfogadnia a vádat (impeachment). Ezt követően a Szenátus folytatja le a tárgyalást, ahol a tagok kétharmados egyetértése szükséges az elnök hivatalból való eltávolításához. A büntetőjogi felelősségre vonás csak ezután folytatható le hagyományos bírósági eljárás során.

Magyarország[szerkesztés]

Magyarország Alaptörvényének Az Állam című szakaszában a 13. cikk foglalkozik a köztársasági elnök eltávolítására irányuló közjogi eljárással. Eszerint a „köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást.” Ezután kétharmados szavazás következik, a megfosztási eljárás megindításáról. Ha a képviselők ilyen minősített többsége az eljárás megindítása mellett szavaz, a folyamat az igazságszolgáltatás keretében folyik tovább: a „megfosztási eljárás lefolytatása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik”.[1]

Németország[szerkesztés]

Németországban a szövetségi elnököt megvádolhatja a Bundestag és a Bundesrat is, abban az esetben, amennyiben az elnök szövetségi törtvényt sért meg akaratlagosan. Ha a Bundestag vagy a Bundesrat megvádolja az elnököt, a szövetségi alkotmánybíróságnak kell döntést hoznia arról, hogy bűnös-e, és ha bűnösnek találják, arról is ők döntenek, hogy eltávolítják-e a pozícióból. A vádeljárás pontos leírását A Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvényének 61. cikkelye tartalmazza.[2]

Oroszország[szerkesztés]

Oroszország elnökét akkor vonhatják vád alá, ha mind a Duma, mind pedig az Orosz Föderációs Tanács kétharmados többséggel megszavazza azt, valamint a legfelsőbb bíróság bűnösnek találja hazaárulás vádjában, és az alkotmánybíróság érvényesnek találja a vádlási folyamatot. 1995 és 1999 között a Duma több próbálkozást is tett arra, hogy elmozdítsa Borisz Jelcint a hivatalából, de sosem tudtak elég szavazatot összegyűjteni ahhoz, hogy az Orosz föderációs tanács elé terjesszék a javaslatot.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye. net.jogtar.hu. Wolters Kluwer Hungary. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
  2. Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland - V. Der Bundespräsident (német nyelven). Deutscher Bundestag. (Hozzáférés: 2019. november 26.)

Források[szerkesztés]

  • Impeachment. The Free Dictionary. (Hozzáférés: 2014. június 16.)