Medo Pucić
| Medo Pucić | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1821. március 12. Raguza |
| Elhunyt | 1882. június 30. (61 évesen) Raguza |
| Nemzetiség | szerb |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Medo Pucić témájú médiaállományokat. | |
Medo Pucić (Raguza, 1821. március 12. – Raguza, 1882. június 30.) szerb költő, író és műfordító.
Élete[szerkesztés]
Gimnáziumi tanulmányait Velencében, a jogiakat Padovában és Bécsben végezte. Itt adta ki 1844-ben antologiáját a legrégibb délszláv költők műveiből, Slavjanska antologia iz rukopisah dubrovačkih pjesnikah (Szláv antológia a raguzai költők kéziratából) címmel. Bécsi tartózkodása során sok költői és prózai dolgozatot írt a Danicába és a Zora dalmatinskába.
Bécsből a parmai udvarhoz távozott, kamarásként élt ott, amíg 1849-ben Zágrábba költözött, ahol csatlakozott a Gáj által megindított illír mozgalomhoz. Zágrábban adta ki 1849-ben Talijanke című verseskötetét.
A forradalom után sokat utazott. A Balkán-félszigeten tett utazásainak eredménye a Srbski spomenici (Szerb emlékek) című munkája, mely felsorolja azokat az okmányokat és leveleket, melyeket a Raguzai Köztársaság a szerb, bosnyák és más délszláv királyokhoz és más uralkodókhoz intézett[1] Ugyanezen évben jelentek meg a dalai (Pjesme, Karlovác, 1862), köztük Karagyorgyéról írt eposza is. 1864-ben Bécsben megjelent Cvieće (Virágok) című verseskötete. Összegyűjtött munkái 1879-ben Pancsován láttak napvilágot (Pjesme Meda Pucića Dubrovcanina).
Sokat fordított idegen nyelvekből, elsősorban olaszból. Görögből lefordította Homérosz Odüsszeiáját és Platón A lakoma című művét. Orsato Pozzi írói álnéven sok horvát költeményt fordított olaszra.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Miklosics adta ki Belgrádban, első kötet 1858., a második 1862.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
