Mediterrán rojtosujjúgyík
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Acanthodactylus erythrurus (Schinz, 1833) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mediterrán rojtosujjúgyík témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mediterrán rojtosujjúgyík témájú kategóriát. |
A Mediterrán rojtosujjúgyík (Acanthodactylus erythrurus) a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, valamint a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése[szerkesztés]
Spanyolország, Portugália, Algéria és Marokkó területén honos. Homokos talajú bozótosok lakója.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18-23 centiméter. Mint minden rojtosujjúgyík, ez a faj is pikkelyes szegélyt visel hátsó lábainak ujjain, ami megkönnyíti a futást a laza homokon. Testszíne változó, általában barna vagy szürke, sok pöttyökkel tagolt fehér csík fut rajta. A fiatalok fekete-fehér csíkosak, farkuk alja a nőstényekéhez hasonlóan, piros. Óvatos állat, jellegzetes testhelyzetben, felemelt élőtesttel lesi a ragadozókat. Homokos élőhelyen, bokrok közelében található, tűző napon élénk igazán.
Életmód[szerkesztés]
Nappal aktív, ízeltlábúakkal táplálkozik.
Szaporodás[szerkesztés]
Fészekalja 6-7 tojás.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 6.)
- Mark O'Shea, Tim Halliday. Hüllők és kétéltűek. Taramix (1998). ISBN 978-963-87799-2-2
|
