McDonnell Douglas MD–90

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(McDonnell Douglas MD-90 szócikkből átirányítva)
MD–90
A BritishJET MD–90–30 típusú repülőgépének leszállása a London-Gatwick repülőtéren
A BritishJET MD–90–30 típusú repülőgépének leszállása a London-Gatwick repülőtéren
Funkcióutasszállító repülőgép
GyártóMcDonnell Douglas
Sorozatgyártás1993–2000
Gyártási darabszám116[1]
Ár41,5-48,5 millió dollár
Fő üzemeltetőkDelta Air Lines
Uni Air
EVA Air
TípusváltozatokMcDonnell Douglas MD–80
Első felszállás1993. február 22.
Szolgálatba állítás1995
A Wikimédia Commons tartalmaz McDonnell Douglas MD–90 témájú médiaállományokat.

A McDonnell Douglas MD–90 kéthajtóműves, rövid és közepes hatótávolságú, egyfolyosós utasszállító repülőgép. Az MD–90-et az MD–80-as sorozatból fejlesztették ki. Az MD–80-tól való különbségek az üzemanyag-felhasználás szempontjából hatékonyabb International Aero Engines V2500 sugárhajtóművek alkalmazása, és a hosszabb törzs. Az MD–90 akár 172 utas befogására alkalmas. Első üzemeltetője a Delta Air Lines volt 1995-ben.

Az MD–90 és az azt követő MD–95/Boeing 717 az 1980-ban szolgálatba állított MD–80 sorozatból származnak, amely maga a DC–9 továbbfejlesztése volt.

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés]

Háttér[szerkesztés]

A Douglas Aircraft Company a DC-9-est az 1960-as években fejlesztette ki mint a nagyobb DC–8 rövid hatótávolságú társát.[2] A DC-9 teljesen új koncepció, két hajtóműve a törzs hátsó részén kapott helyet, és a gépnek T alakú vezérsíkja van. A DC-9 keskenytörzsű, az utaskabinban öt egymás melletti üléssorral kialakított repülőgép, amely az ülésrendtől és a változattól függően 80-135 utas befogadására alkalmas.

A DC-9 második generációját eredetileg DC-9-80-nak, vagy DC-9 Super 80-nak nevezték, később MD-80 néven árulták, 1980-ban állt forgalomba.[3] 1983-ban a McDonnell Douglas tanulmányozni kezdett egy MD-80-as altípusból kifejlesztendő rövidebb változatot, ennek neve lett MD-90. Néhány évvel korábban a McDonnell Douglas még propfan hajtóművekkel tervezte ellátni az MD-90-est, de 1989-re már egyértelmű volt, hogy nincs elegendő érdeklődés az ilyen meghajtású repülőgépre. Ezért átdolgozták a javaslatokat, és a repülőgép az IAE V2500 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtóművet kapta meg.[4]

MD-90[szerkesztés]

Az MD-90 fejlesztése 1989. november 14-én kezdődött el, amikor a Delta Airlines 50 gépre adott megrendelést, és további 110-re opciót. A repülőgép 1993. február 22-én repült először, majd az első MD-90-est a Delta Air Lines 1995 februárjában vehette át.[5] A legtöbb MD-90 az amerikai, Kalifornia állambeli Long Beach repülőtér szomszédságában készült el, két repülőgép pedig a sanghaji Jiangwan repülőtéren a Kínai Népköztársaságban.[6]

Az International Aero Engines V2500 sugárhajtómű egy MD-90-esen

Az MD-90 egy közepes méretű és hatótávolságú utasszállító repülőgép, amelyet az MD-80-as sorozatból fejlesztettek ki. Ez 1,5 méterrel hosszabb változata az MD-88-nak, amelyet hasonló elektronikus repülési műszer rendszerrel (EFIS) láttak el, és a nagyobb teljesítményű, csendesebb és üzemanyag-hatékonyabb IAE V2500 sugárhajtóművet kapott a JT8D helyett, amivel az összes MD-80-as repül. Az MD-90 tipikus üléselrendezéssel, kabin konfigurációval és a belső elrendezéstől függően 153-172 utast szállíthat.[7]

Az MD-90 két fő változatban készült el: -30 és -30ER. A -30-as hatótávolsága 3860 km. A -30ER nagyobb bruttó súllyal és nagyobb hatótávolsággal rendelkezik, ami 4426 km egy kiegészítő üzemanyagtartállyal. Terveztek egy hosszabb hatótávolságú változatot, ez lett volna az -50-es modell, de nem érkezett rá megrendelés.[8]

Kezdetben az MD-90-est jellemzően üvegpilótafülkével szerelték fel hasonlóan az MD-88-ashoz. A Saudi Arabian Airlines-nak 29 MD-90-est szállítottak le, amelyek rendelkeztek üvegpilótafülkével, repüléselektronikai és felső kijelzővel hasonlóan az MD-11 pilótafülkéjéhez, ez könnyebbé tette a légitársaságok pilótái számára az átképzést az MD-11-re, amit szintén üzemeltet a légitársaság.[9]

Nordic Leisure MD-90

Nem sok megrendelés érkezett az MD-90-re, miután a Boeing és a McDonnell Douglas összeolvadt 1997-ben, ennek oka a Boeing 737-tel kialakult belső verseny volt.[10] A Delta Air Lines az MD-90-nel néhány régebbi Boeing 727-esét váltotta fel. Miután a Boeing-McDonnell Douglas egyesült, a Delta törölte a 19 megmaradt MD-90-re szóló megrendelését, és inkább Boeing 737-800-asokat vásárolt.[10][11] Összesen 40 (később 20) MD-90-est terveztek legyártani egy szerződés alapján a Kínai Népköztársaságban, Sanghajban a Trunkliner program keretében,[12][13] de a Boeing úgy döntött, hogy leállítja a programot, így csak két MD-90-est készített a Shanghai Aircraft.[14]

Az MD-90 gyártása a kaliforniai Long Beach-ben 2000-ben lezárult, az utolsó repülőgépet a Saudi Arabian Airlines vette át.[10] Az MD-90T gyártása szintén 2000-ben zárult le Sanghajban. Összesen 116 darab legyártott MD-90 készült el, az MD-90 gyártási sorozata volt a legkisebb a DC-9-es családban.[1]

Az MD-90 után a DC-9 családban a Boeing 717-200-as típust tervezték, amikor a McDonnell Douglas (a Douglas Aircraft Company utódja) egyesült a Boeinggel 1997-ben.[15] Az MD-90 fő vetélytársainak az Airbus A320 és a Boeing 737-800-as típusok számítanak.

Változatok[szerkesztés]

Japan Airlines MD-90
MD-90-30
Alapváltozat, két V2500 sugárhajtóművel és elektronikus repülési műszer rendszerrel felszerelt pilótafülkével.
MD-90-30IGW
Fokozott bruttó felszálló tömegű változat, egy épült belőle.
MD-90-30ER
Megnövelt hatótávolságú (ER) változata az MD-90-30-nak.
MD-90-30T "Trunkliner"
Az MD-90-30-ason alapuló változat, amelyet a Shanghai Aviation Industrial Corporation cégnél állítottak elő a Kínai Népköztársaságban, Sanghajban. Eredetileg 40 repülőgép gyártását tervezték, később ez 20-ra csökkent, végül csak két repülőgép készült el a Trunkliner programban.[15] Ezt követően később az ACAC ARJ21-est ezen program szerszámozásainak felhasználása során tervezték meg, amit korábban a kínai MD-90-30-as programban használtak fel.[16]

Üzemeltetők[szerkesztés]

A Saudi Arabian Airlines MD-90-es repülőgépének üvegpilótafülkéje

A típus főbb üzemeltetői a Delta Air Lines, a Saudi Arabian Airlines, a Japan Airlines és a Scandinavian Airlines.[17] Összesen 77 darab repülőgép maradt szolgálatban 2013-ig.

Korábban üzemeltető légitársaságok

Szállítások[szerkesztés]

Szállítások[18]
Típus Összesen 2000 1999 1998 1997 1996 1995
MD-90-30 113 3 13 34 25 25 13
MD-90-30ER 1 1
MD-90-30T 2 2
Összesen 116 5 13 34 26 25 13

Adatok[szerkesztés]

MD-90-30 MD-90-30ER
Utaskapacitás 153 (2 osztályon)
172 (1 osztályon)
Legnagyobb felszálló tömeg 70 760 kg 76 204 kg
Felszállás hossza legnagyobb tömeggel 2270 m
Hatótávolság 3860 km 4023 km
4424 km
Utazósebesség, tipikus 811 km/h
Hosszúság 46,5 m
Szárnyfesztávolság 32,87 m
Magasság 9,4 m
Hajtómű (2 db) IAE V2525-D5
111,21 kN
Opcionálisan: IAE V2528-D5
124,55 kN

Források: Boeing,[19][20] és Airlines.net[21]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

kapcsolódó fejlesztés

hasonló repülőgépek

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Orders and Deliveries search page, The Boeing Company. Hozzáférés ideje: 2008-04-22.
  2. ↑ Norris, Guy and Wagner, Mark. Douglas Jetliners. MBI Publishing, 1999. ISBN 0-7603-0676-1.
  3. ↑ History - Chronology - 1977-1982 Archiválva 2012. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Boeing Company. Hozzáférés ideje: 2007-12-14.
  4. ↑ Swanborough 1993, p.90.
  5. ↑ MD-90 Background. The Boeing Company. Hozzáférés ideje: 2008-12-09.
  6. ↑ Shanghai Jiangwan Airfield. Global Security. Hozzáférés ideje:: 2008-12-09.
  7. ↑ Technical Characteristics -- MD-90 Series Archiválva 2013. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Boeing.
  8. ↑ MD-90 page, airliners.net. Hozzáférés ideje: 2008-12-08.
  9. ↑ Saudia Calls for Honeywell Flat Panel Cockpit Displays for New MD-90s Archiválva 2008. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Honeywell. February 6, 1996. Hozzáférés ideje:: 2008-12-08.
  10. ↑ a b c Becher 2002, pp. 102-105.
  11. ↑ Delta's 1997 Annual Report Archiválva 2012. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, Delta Air Lines. Hozzáférés ideje: 2008-12-08.
  12. ↑ China Northern Airlines Receives First MD-90 Aircraft, The Boeing Company. Hozzáférés ideje: 2008-12-08.
  13. ↑ Manufacturing Processes, Changes to the Trunkliner Program
  14. ↑ Boeing in China, The Boeing Company. Hozzáférés ideje: 2008-12-08.
  15. ↑ a b Boeing Chronology, 1997-2001 Archiválva 2013. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, Boeing
  16. ↑ Burchell, Bill. "Setting Up Support For Future Regional Jets" Archiválva 2020. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. Aviation Week, October 13, 2010.
  17. ↑ MD-90 Statistics Archiválva 2015. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Planespotters.net. Hozzáférés ideje:: April 7, 2012.
  18. ↑ Order and Deliveries - User Defined Reports. boeing
  19. ↑ MD-90 characteristics Archiválva 2013. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Boeing
  20. ↑ MD-90 airport report Archiválva 2008. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Boeing
  21. ↑ MD-90 specs. airliners.net

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=McDonnell_Douglas_MD–90&oldid=26578854”