Marton György (alszolgabíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nemesnépi Marton György
nemesnépi Marton György alszolgabíró címeres viaszpecsétje (kelt: 1800. október 25.)
nemesnépi Marton György alszolgabíró címeres viaszpecsétje (kelt: 1800. október 25.)
Született 1767. június 16.
Nemesnép, Zala vármegye,
Elhunyt 1843. április 1. (75 évesen)
Andráshida, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa petrikeresztúri Patay Rozália (1779-1845)
Foglalkozása jogász, táblabíró, alszolgabíró

Nemesnépi Marton György (Nemesnép, Zala vármegye, 1767. június 16.Andráshida, Zala vármegye, 1843. április 1.), táblabíró, a zalalövői járás alszolgabírája, az 1809.évi nemesi felkelés alhadnagya, földbirtokos.

Élete[szerkesztés]

A Zala vármegyei nemesi származású nemesnépi Marton család sarja. Apja nemesnépi Marton György (1730-1795), táblabíró, jogász, a zalalövői járás főszolgabírája, földbirtokos, anyja boczföldi Visy Anna (1743-1817) volt.[1][2] Az apai nagyszülei nemesnépi Marton Ferenc (1700-1760), nemesnépi földbirtokos és nemesnépi Szakály Krisztina (fl. 17251737) voltak; az anyai nagyszülei boczföldi Visy István (fl. 17421750), andráshidai földbirtokos, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, és baranyavári Baranyay Orsolya (fl. 1743) voltak.[3] Az 1767-ei urbárium összeírásában nemesnépi Marton Györgyné Visy Anna Bocföldén földbirtokosként szerepelt a többi boczföldi Visy rokonával együtt; ekkor Marton Györgynének Bocföldén egy szabad-menetelű jobbágya volt.[4] Az 1779-ben készült úrbéri összeírásban nemesnépi Marton Györgyné boczföldi Visy Anna szerepelt nemes Kiss Jánossal együtt mint 4 házas zsellérnek az földesura a Kispáli nevű településen.[5] 1797-ben Visy Anna, aki ekkor már Marton György özvegye fiával, ifjabb nemesnépi Marton Györggyel együtt pereskedett rokonaival Zalaegerszegen.[6]

Ifjabb nemesnépi Marton György a Kőszegi Gimnáziumban végezte tanulmányait.[7] Apja és anyja révén felnőtt korára mint az egyetlen gyermekük több földbirtokot örökölt, valamint felesége révén is szerzett jószágokat; tófeji (söjtöri), bocföldi, kispáli, teskándi, zalaboldogfai és andráshidai földbirtokos lett. Jogi képesítése után a zalalövői járás esküdtje lett 1795. május 4-e és 1798. június 19-e között.[8] Amikor az 1795-ben nemes Göde István nemesnépi lakos gyújtogatásnak indult és rettegésben tartotta a szomszéd falvakat, csupán nemesnépi Marton György esküdt akarta megakadályozni a bűntettet és mindent megtett, hogy ezt elérje; az akkori zalai alispán Mlinarics Lajos tehetetlen volt a hatalmaskodónak a nemesi jogaival szemben amikért nem tudták őt perbe vinni. A végén mintegy 500-an vették körül és végeztek nemes Göde Istvánnal; a máglyára vitték a bűnöző Gödét, majd az erdő szélén eltemették.[9] Marton György 1798. június 19-e és 1815. november 8-a között a lövői járás alszolgabírájaként tevékenykedett domjánszegi Domján József lövői főszolgabíró mellett.[10] 1809-ben a zalai nemesi inszurrekcióban alhadnagyként szolgált, amikor a francia seregek betörtek a királyságba. A napóleoni háborúk alatt 1809. június 19-én a Marton György alszolgabírót Balatonszentgyörgyre küldték, hogy kehidai Deák Péter főadószedőtől 50 000 forintot hozzon a Zala vármegyei deputáció számára.[11] 20 éves vármegyei szolgálata után visszavonult az andráshidai földbirtokára gazdálkodni, ahol 1843. április 1-jén hunyt el.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1796. január 31.-én Söjtörön[12] feleségül vette a nemesi földbirtokos származású petrikeresztúri Patay családnak a sarját, petrikeresztúri Patay Rozália (*Söjtör, 1779- †Andráshida, 1845. január 5.) kisasszonyt, akinek a szülei petrikeresztúri Patay László (1738-1795), alsó- és felső-söjtöri földbirtokos és baranyavári Baranyay Anna (1760-1823) voltak. Az esküvőn a tanúk nemes Kiss János táblabíró, földbirtokos, valamint lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), táblabíró, földbirtokos, a későbbi zalai első alispán, királyi tanácsos. Patay Rozália úrnőnek az apai nagyszülei ifjabb Patay István (fl. 17381752), söjtöri birtokos, aki 1746 és 1752 között kapornaki alszolgabíró, és derecskei Derecskey Erzsébet (fl. 17451776) úrnő voltak. Patay Rozália anyai nagyszülei baranyavári Baranyay István (17191788), hahóti postamester, földbirtokos, valamint várbogyai és nagymádi Bogyay Anna (17301769) asszony voltak.[13] Az apai dédszülei idősebb Patay István (fl. 16971724), teskándi, söjtöri és tófeji földbirtokos, aki 1697 és 1724 között esküdt, és bánszegi Bán Erzsébet (1656-1736) voltak; Bán Erzsébet szülei pedig nemes Bán István (fl. 16901697), söjtöri, tófeji, teskándi földbirtokos, és nemes Kerpacsics Dorottya (fl. 1690) úrnő voltak, akik 1690 táján a zalaegerszegi várban laktak. Patay Istvánné bánszegi Bán Erzsébet egyben Kerpacsics István zalaegerszegi várnagyné Buzád-Hahót nembeli csányi Csánÿ Katalinnak (fl. 1666) az unokája, aki Árpád-korig visszavezethető ősrégi családnak a sarja volt. Kerpacsics Istvánné Csány Katalinnak az apai nagyapja csányi Csány Bernát (fl. 15491581), Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos volt.[14] Felesége révén Marton Györgynek a sógornője Patay Katalin (17821826), akinek a férje, tubolyzsegi Tuboly Gábor (17841841), ügyvéd, söjtöri földbirtokos; sógora Patay József (17891820), jogász, söjtöri földbirtokos volt. Marton György és Patay Rozália frigyéből született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám)1892-11-27 / 48. szám
  2. Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton család (nemesnépi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  3. familysearch.org Marton György és Visy Anna házassága - Zalaegerszeg - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  4. Urbárium 1767 ZALA Bocfölde
  5. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Kerkakutas-Kisszentgróg). Kispáli 12.257. 60
  6. Vas megyei levéltár. XIII.3. A jakabfai Bernáth család iratai 1338-1841. [2016. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
  7. Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a XVIII. század utolsó évtizedeiben
  8. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 297. o.
  9. Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)1903-08-27 / 35. szám
  10. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 279. o.
  11. MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 358. jegyzőkönyviszám
  12. familysearch.org Marton György és Patay Rozália házassága - Söjtör- boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  13. Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)
  14. Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001) Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)