Martinus Beijerinck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Martinus Beijerinck
Martinus Willem Beijerinck.png
Született 1851. március 16.
Amszterdam
Elhunyt 1931. január 1. (79 évesen)
Gorssel
Állampolgársága holland
Foglalkozása mikrobiológus, botanikus
Iskolái
  • Leideni Egyetem
  • Delfti Műszaki Egyetem
Kitüntetései Leeuwenhoek-érem (1905)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martinus Beijerinck témájú médiaállományokat.

Martinus Willem Beijerinck (Amszterdam, 1851. március 16.Gorssel, 1931. január 1.) holland mikrobiológus, botanikus, a virológia egyik megalapítója.

Pályája[szerkesztés]

Martinus Beijerinck Amszterdamban született, 1851-ben Derk Beijerinck dohánykereskedő és felesége, Jeannette Henriette van Slogteren gyermekeként. Apja üzlete tönkrement és 1851-ben Naardenbe költöztek, ahol Derk Beijerinck egy vasúttársaság könyvelőjeként tartotta el családját. A Delfti Műszaki Főiskolán szerzett vegyészmérnöki képesítést 1872-ben, ahol egyik tanára az első kémiai Nobel-díjas, J. H. Van’t Hoff volt. 1877-ben a Leideni Egyetemen lett a tudományok doktora, mert a főiskola ilyen címet nem adhatott. A Wageningeni Mezőgazdasági Főiskolán (ma Wageningeni Egyetem) tanított mikrobiológiát, majd 1895-től a delfti főiskola tanára lett, ahol ő alapította meg a mikrobiológiai tanszéket. Elsősorban a mezőgazdasági és ipari mikrobiológia terén kutatott, eredményeit részben beárnyékolták Robert Koch és Louis Pasteur vívmányai, akik emberi betegségeket tanulmányoztak, ezért nagyobb publicitást kaptak.

1885-től tagja volt a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémiának.

Munkássága[szerkesztés]

A mikrobiológiai laboratórium épülete Delftben, ahol Beijerinck 1897-től 1921-ig dolgozott

Beijerincket a virológia egyik alapítójának tekintik. 1898-ban közölte eredményeit, miszerint a dohány mozaikbetegségét egy szűrhető, baktériumoknál kisebb fertőző ágens okozza.

Beijerinck az orosz Dmitrij Ivanovszkij 1892-es kísérletét ismételte meg, aki beteg dohánylevél kivonatát porcelánfilteren szűrte át és úgy találta, hogy a szűrlet is képes továbbvinni a betegséget. Ivanovszkij úgy vélte, hogy a kórt baktériumok toxinjai okozzák, Beijerinck, azonban a szűrlet által megbetegített növényekről továbbpasszálta új dohánylevelekre a fertőzést és bebizonyította, hogy az nem lehet toxin, hanem szaporodnia kell az élő növénysejtekben. Úgy vélte, hogy a fertőzést egy folyékony kórokozó idézi elő, amelyet a latin méreg szó alapján vírusnak nevezett el, illetve "fertőző élő folyadéknak" (contagium vivum fluidum latinul). A dohánymozaikvírus részecsketermészetét csak az 1930-as években sikerült bebizonyítani, miután Wendell M. Stanley 1935 kristályosította és 1939-ben röntgendiffrakciós vizsgálattal meghatározták a szerkezetét.

Tanulmányozta a pillangósvirágúak gyökérgumóiban szimbiózisban élő baktériumokat, amelyek megkötik a nitrogént (a nitrogénfixációt a német Hermann Hellriegel fedezte fel 1888-ban); neki sikerült először tiszta tenyészetben izolálnia őket. Felfedezte a baktériumok szulfátredukciós légzését, ő írta le az első szulfátredukáló mikroorganizmust, a Desulfovibrio desulfuricans-t (általa adott néven Spirillum desulfuricans). Szelektív táptalajokat kísérletezett ki, amelyeken csak bizonyos fajta baktériumok nőttek, a többiek szaporodását pedig gátolta.

Eredményeiért megkapta a tudományos akadémia Leeuwenhoek-érmét, a Oranje-Nassau Rend parancsnoki fokozatát és a dán Emil Christian Hansen-érmet. Jelölték a kémiai Nobel-díjra is, amit végül nem kapott meg. Tagja volt a Royal Society-nek, az edinburgh-i Királyi Botanikai Társaságnak és a Csehszlovák Botanikai Társaságnak is.

Beijerinck személyisége ekcentrikus volt. Aszkétikus életet élt, nem házasodott meg, a tudományt és a házasságot egymást kizáró tényezőnek tekintette. Kevés barátja volt, kollégái nem szerették. Diákjaival sokszor kiabált, ezért nem volt népszerű, pedig a biológiát lelkesen tanította.

1931. január 1-én halt meg a Gorssel faluban, 79 évesen.

Források[szerkesztés]

  • Chung, K. T.; Ferris, D. H. (1996). „Martinus Willem Beijerinck”. ASM News, Washington, D.C. 62 (10), 539–543. o, Kiadó: American Society for Microbiology. (Hozzáférés ideje: 2017. május 20.)  
  • Lustig, Alice; Levine, Arnold J. (1992). „One Hundred Years of Virology”. Journal of Virology, Washington, D.C. 66 (8), 4629–4631. o. PMID 1629947. PMC 241285.  
  • Bos, L. (1995). „The Embryonic Beginning of Virology: Unbiased Thinking and Dogmatic Stagnation”. Archives of Virology 140 (3), 613–619. o. DOI:10.1007/bf01718437.  
  • Zaitlin, Milton. The Discovery of the Causal Agent of the Tobacco Mosaic Disease, Discoveries in Plant Biology. Hong Kong: World Publishing Co., 105–110. o. (1998). ISBN 978-981-02-1313-8. Hozzáférés ideje: 2017. május 20. 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Martinus Beijerinck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.