Martinus Beijerinck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martinus Beijerinck
Martinus Willem Beijerinck.png
Született 1851. március 16.
Amszterdam
Elhunyt 1931. január 1. (79 évesen)
Gorssel
Állampolgársága holland
Ország Hollandia
Foglalkozása mikrobiológus, botanikus
Iskolái
  • Leideni Egyetem
  • Delfti Műszaki Egyetem
Díjak Leeuwenhoek-érem (1905)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martinus Beijerinck témájú médiaállományokat.

Martinus Willem Beijerinck (Amszterdam, 1851. március 16.Gorssel, 1931. január 1.) holland mikrobiológus, botanikus, a virológia egyik megalapítója.

Pályája[szerkesztés]

Martinus Beijerinck Amszterdamban született, 1851-ben Derk Beijerinck dohánykereskedő és felesége, Jeannette Henriette van Slogteren gyermekeként. Apja üzlete tönkrement és 1851-ben Naardenbe költöztek, ahol Derk Beijerinck egy vasúttársaság könyvelőjeként tartotta el családját. A Delfti Műszaki Főiskolán szerzett vegyészmérnöki képesítést 1872-ben, ahol egyik tanára az első kémiai Nobel-díjas, J. H. Van’t Hoff volt. 1877-ben a Leideni Egyetemen lett a tudományok doktora, mert a főiskola ilyen címet nem adhatott. A Wageningeni Mezőgazdasági Főiskolán (ma Wageningeni Egyetem) tanított mikrobiológiát, majd 1895-től a delfti főiskola tanára lett, ahol ő alapította meg a mikrobiológiai tanszéket. Elsősorban a mezőgazdasági és ipari mikrobiológia terén kutatott, eredményeit részben beárnyékolták Robert Koch és Louis Pasteur vívmányai, akik emberi betegségeket tanulmányoztak, ezért nagyobb publicitást kaptak.

1885-től tagja volt a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémiának.

Munkássága[szerkesztés]

A mikrobiológiai laboratórium épülete Delftben, ahol Beijerinck 1897-től 1921-ig dolgozott

Beijerincket a virológia egyik alapítójának tekintik. 1898-ban közölte eredményeit, miszerint a dohány mozaikbetegségét egy szűrhető, baktériumoknál kisebb fertőző ágens okozza.

Beijerinck az orosz Dmitrij Ivanovszkij 1892-es kísérletét ismételte meg, aki beteg dohánylevél kivonatát porcelánfilteren szűrte át és úgy találta, hogy a szűrlet is képes továbbvinni a betegséget. Ivanovszkij úgy vélte, hogy a kórt baktériumok toxinjai okozzák, Beijerinck, azonban a szűrlet által megbetegített növényekről továbbpasszálta új dohánylevelekre a fertőzést és bebizonyította, hogy az nem lehet toxin, hanem szaporodnia kell az élő növénysejtekben. Úgy vélte, hogy a fertőzést egy folyékony kórokozó idézi elő, amelyet a latin méreg szó alapján vírusnak nevezett el, illetve "fertőző élő folyadéknak" (contagium vivum fluidum latinul). A dohánymozaikvírus részecsketermészetét csak az 1930-as években sikerült bebizonyítani, miután Wendell M. Stanley 1935 kristályosította és 1939-ben röntgendiffrakciós vizsgálattal meghatározták a szerkezetét.

Tanulmányozta a pillangósvirágúak gyökérgumóiban szimbiózisban élő baktériumokat, amelyek megkötik a nitrogént (a nitrogénfixációt a német Hermann Hellriegel fedezte fel 1888-ban); neki sikerült először tiszta tenyészetben izolálnia őket. Felfedezte a baktériumok szulfátredukciós légzését, ő írta le az első szulfátredukáló mikroorganizmust, a Desulfovibrio desulfuricans-t (általa adott néven Spirillum desulfuricans). Szelektív táptalajokat kísérletezett ki, amelyeken csak bizonyos fajta baktériumok nőttek, a többiek szaporodását pedig gátolta.

Eredményeiért megkapta a tudományos akadémia Leeuwenhoek-érmét, a Oranje-Nassau Rend parancsnoki fokozatát és a dán Emil Christian Hansen-érmet. Jelölték a kémiai Nobel-díjra is, amit végül nem kapott meg. Tagja volt a Royal Society-nek, az edinburgh-i Királyi Botanikai Társaságnak és a Csehszlovák Botanikai Társaságnak is.

Beijerinck személyisége ekcentrikus volt. Aszkétikus életet élt, nem házasodott meg, a tudományt és a házasságot egymást kizáró tényezőnek tekintette. Kevés barátja volt, kollégái nem szerették. Diákjaival sokszor kiabált, ezért nem volt népszerű, pedig a biológiát lelkesen tanította.

1931. január 1-én halt meg a Gorssel faluban, 79 évesen.

Források[szerkesztés]

  • Chung, K. T.; Ferris, D. H. (1996). „Martinus Willem Beijerinck”. ASM News, Washington, D.C. 62 (10), 539–543. o, Kiadó: American Society for Microbiology. (Hozzáférés ideje: 2017. május 20.)  
  • Lustig, Alice; Levine, Arnold J. (1992). „One Hundred Years of Virology”. Journal of Virology, Washington, D.C. 66 (8), 4629–4631. o. PMID 1629947. PMC 241285.  
  • Bos, L. (1995). „The Embryonic Beginning of Virology: Unbiased Thinking and Dogmatic Stagnation”. Archives of Virology 140 (3), 613–619. o. DOI:10.1007/bf01718437.  
  • Zaitlin, Milton. The Discovery of the Causal Agent of the Tobacco Mosaic Disease, Discoveries in Plant Biology. Hong Kong: World Publishing Co., 105–110. o (1998). ISBN 978-981-02-1313-8. Hozzáférés ideje: 2017. május 20. 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Martinus Beijerinck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.