Marsala
| Marsala | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Szicília | ||
| Megye | libero consorzio comunale di Trapani | ||
| Irányítószám | 91025 | ||
| Körzethívószám | 0923 | ||
| Forgalmi rendszám | TP | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 79 809 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 328,08 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 3,0 m | ||
| Terület | 243,26 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése libero consorzio comunale di Trapani térképén | |||
| Marsala weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Marsala témájú médiaállományokat. | |||
Marsala város Olaszországban, Szicília nyugati csücskén.
Halászváros és bortermelő központ. Garibaldi 1860-ban itt szállt partra és kezdte meg hadjáratát Itália egyesítéséért.
Fekvése
[szerkesztés]Palermótól 130 km-rel délnyugatra, Trapanitól délre, Szicília legnyugatibb pontján fekvő, az Afrikai partok közelsége révén fontos kereskedelmi központ.
Marsala Petrosino, Salemi, Trapani, Mazara del Vallo és Misiliscemi községekkel határos.
Népessége
[szerkesztés]| Lakosok száma | 83 205 | 82 802 | 79 809 |
| 2016 | 2018 | 2023 |
Története
[szerkesztés]
A hely már az Ókortól jelentős kikötő, melynek kivételes helyzetét először a föníciaiak használták ki, akik alapjait az i. sz. e. 4. században rakták le. A punok bevehetetlennek gondolt erődítménnyel próbálták megvédeni magukat, az akkor Lylibaeum-ként nevezett helyen. A rómaiak azonban i. e. 241-ben mégiscsak sikerült elfoglalniuk. A szaracénok hódítása, 830 után a várost az arabok Marsa-al-Allah néven (Allah kikötője) nevezték, innen ered mai neve is. A települést később, 1072-ben a normann sereg szabadította fel.
Marsalának Olaszország történelmében is jelentős szerep jutott. 1860-ban partjainál léptek szárazföldre Garibaldi híres vörösingesei, akik visszaszerezték Szicíliát a Bourbonoktól, melynek egyenes következményeként létrejött az Olasz Királyság.[2]
A külföldiek manapság elsősorban a marsalai borral azonosítják a tengerparti várost. Az itteni bort meglepő módon a brit John Woodhouse fedezte fel és tette üzletté 1773-ban. Felfedező munkálatainak hatására hamarosan számtalan kiépített pincészet jött létre, mely mára óriási iparággá fejlődött. A vörös és fekete szőlőből készült nedű ma Marsala első számú gazdasági bevételi forrása.
A marsalaiak büszkék arra, hogy a sziget földrajzi adottságaiból fakadólag Szicíliában náluk a legszebbek a naplementék.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Katedrális - Canteburi Szent Becket Tamás tiszteletére épült egy 1176-ból való normann szentély helyén.
- Katedrális Múzeum (Museo degli Arazzi Fiamminghi) - benne a 16. századi spanyol uralkodó, II. Fülöp megbízásából készült ókori római témájú flamand falikárpitokkal, s összesen 1500 kiállítási, főként ókori régészeti tárggyal.
- Museo Nazionale Lilibeo - a Via Boleo-n, a part mellett található múzeum egy i. e. 3. századból való 35 méter hosszú, 17 evezős pun hadihajót őriz, benne rengeteg boroskorsóval. A hadihajó 1969-ig pihent hullámsírjában, mikor az öböl iszapjából a felszínre emelték.
- Insula Romana - 3. századi római kori ásatásról a fürdőt borító állatképes-mozaikpadlók, művészi faragások, szobrok kerültek felszínre.
- Garibaldi partraszálása
Galéria
[szerkesztés]-
Világítótorony
-
Sólepárló, Marsalán
-
Marsalai borok
A Katedrális Múzeum falikárpitjai
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Naptárlapok. A marsalai partraszállás. In.: BBC History – A világtörténelmi magazin. V. évf., 5. sz., 11. p. – 2015. május
Források
[szerkesztés]- Szántó László: Szicília ISBN 978 963 9331 54 9
- Reader's Digest: Világjárók lexikona
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal (olasz)

