Markóczy János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Markóczy János
Született 1890. március 17.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Nagyszeben
Meghalt 1956. március 26. (66 évesen)
 Svájc, Zürich
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Magyarország magyar
Fegyvernem Gyalogság
Szolgálati ideje 19111945
Rendfokozata altábornagy
Egysége

  • Székely Hadosztály
  • 1. gépkocsizódandár
  • 13. gyaloghadosztály
  • 24. gyaloghadosztály
  • VII. hadtest
Csatái második világháború

Vitéz Markóczy János (Nagyszeben, 1890. március 17.Zürich, 1956. március 26.) magyar altábornagy, a Székely Hadosztály vezérkari századosa, a VII. hadtest parancsnoka, a Vitézi Rend tagja.

Élete[szerkesztés]

Markóczy János 1890. március 17-én született Nagyszebenben. 1911-ben végezte a Bécsújhelyi Katonai Akadémiát. Az első világháborúban a szerb, orosz és olasz hadszíntereken századparancsnokként teljesített szolgálatot, majd 1919-ben a Székely Hadosztály vezérkari századosaként küzdött a románok ellen, de román internálásba került.

Hazakerülése után a Budapesti Hadiakadémián tanult. Ezt követően, 1939. október 1-jétől az 1. gépkocsizódandár parancsnokhelyettesévé nevezték ki, majd 1940 és 1944 között a jutasi "Kinizsi Pál" honvéd altiszt -és tiszthelyettesképző iskola parancsnoka volt, ekkor már ezredesi rangban. 1944-től a honvéd kiképzés vezetője volt.

1944. március 1. és 30. között a Honvéd Vezérkar törzsosztályán szolgált, majd rábízták a 13. gyaloghadosztály parancsnokságát. 1944. június 1-től október 1-ig között a 24. gyaloghadosztályt vezette vezérőrnagyi rangban, majd 1944. október 16-ig gyalogsági felügyelőként tevékenykedett. A kárpáti arcvonalon elhárítási feladatokat látott el. 1944. szeptember 1-én altábornaggyá léptették elő. október 17-től a VII. hadtest parancsnoka, 1944. november 15-től 1945. január 1-jéig pedig ismét gyalogsági felügyelő volt. Ő vezette a VII. hadtestet a Nagyvárad körüli és a Dunántúli harcokban. Ezután január 8-tól a Belügyminisztérium Németországba történő áttelepülését irányította osztályvezetőként.

1945. március és szeptember között amerikai hadifogságban volt. Szabadulása után Svájcban telepedett le, és ott halt meg 1956. március 26-án.

Források[szerkesztés]