Mariner–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mariner–5
Mariner 05.PNG
Űrügynökség Jet Propulsion Laboratory
Gyártó Jet Propulsion Laboratory
Típus űrszonda
Indítás dátuma 1967. június 14.
Indítás helye Cape Canaveral Air Force Station Launch Complex 12
Hordozórakéta Atlas SLV-3 Agena-D
COSPAR azonosító1967-060A
SCN02845

Mariner–5 az amerikai Mariner-program ötödik űrszondája, sikeres Vénusz-szonda.

Küldetés[szerkesztés]

A NASA 1967-ben az indítási ablakban állította pályára. Eredetileg a Mariner 4 tartalék űrszondájaként építették. Mivel a Mariner 4 sikeresen teljesítette a marsi küldetését, ezért némi átalakítás után a Vénusz felé indították. Fő cél a Vénusz légkörének és környezetének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–5; Mariner E/Venus 67–2; COSPAR: 1967-060A. Kódszáma: 2845.

1967. június 14-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

Felépítése[szerkesztés]

Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,27, magassága nyitott állapotban 5,49 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg 244,9. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, 17 640 szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy |2,9 méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a Canopus csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

Programja[szerkesztés]

Június 20-án pályakorrekciót hajtottak végre. Október 19-én 4094 kilométernyire közelítette meg a bolygót. A Föld távolsága ekkor 340 millió kilométer volt. A megközelítés után a szonda Nap körüli, heliocentrikus pályára állt. Az aktív kapcsolatot 1967. december 4-én megszűnt. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a Vénusz tömegét és a csillagászati egységét.

Műszerezettsége[szerkesztés]

Technikai fejlődésnek megfelelően műszerei érzékenyebbek, pontosabbak voltak.

  • ultraibolya fotométerek három színben,
  • mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
  • vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára.
  • háromtengelyű magnetométer a Vénusz mágneses terének mérésére.
  • ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére.
  • plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Mariner 5
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–5 témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Mariner–4

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–6