Marian Woronin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marian Woronin
Marian Woronin.jpg
Született 1956. augusztus 13. (62 éves)
Grodzisk Mazowiecki
Állampolgársága lengyel
Foglalkozása
  • rövidtávfutó
  • atléta
Kitüntetései Mosolyrend

Magasság181 cm
Súly77 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Marian Woronin témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Lengyelország színeiben
Atlétika
Olimpiai játékok
ezüst
1980, Moszkva
4 × 100 m
Európa-bajnokság
arany
1978, Prága
4 × 100 m
bronz
1982, Athén
100 méter
Fedett pályás Európa-bajnokság
bronz
1977, San Sebastián
60 méter
arany
1979, Bécs
60 méter
arany
1980, Sindelfingen
60 méter
arany
1981, Grenoble
50 méter
arany
1982, Milánó
60 méter
arany
1987, Liévin
60 méter
Ifjúsági Európa-bajnokság
bronz
1975, Athén
100 m

Marian Jerzy Woronin (Grodzisk Mazowiecki, 1956. augusztus 13. –) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok lengyel atléta. Fő száma a 60 és a 100 méteres síkfutás volt, főleg ezekben szerzett érmeket nemzetközi versenyeken.

Pályafutása[szerkesztés]

1974-ben a drezdai Ifjúsági Barátság Versenyen 100 és 200 méteren másodikként futott célba. A 4 × 100 méteres váltóban harmadik volt.[1] 1975-ben az athéni ifjúsági Európa-bajnokságon 100 méteren bronzérmet (10,55) szerzett.[2]

20 évesen vett részt először nagy felnőtt eseményen, az 1976-os olimpián mindkét egyéni sprintszámban elindult, 100 méteren elődöntőbe is jutott. A váltóval kis híján érmet is szerzett, negyedik helyen végzett.

1977-ben bronzérmet szerzett a fedett pályás Európa-bajnokság sprintszámában, később ez a versenyszám adta számára a legtöbb nagy sikert. Az 1977-es Európa-kupa helsinki döntőjében 100 méteren nyolcadik helyen (10,73) ért célba. A lengyel csapat ötödik helyen végzett.[3]

Az 1978-as fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon a 60 méteres síkfutásban negyedik helyezett (6,75) volt.[4] Az 1978-as Európa-bajnokság 4 × 100 méteres váltójában aranyérmes lett Zenon Nowosz, Zenon Licznerski és Leszek Dunecki társaságában.

1979 és 1982 között mind a négyszer megnyerte a fedett pályás Európa-bajnokság sprintszámát.

Az 1979-es Európa-kupa döntőjében a 4 × 100 méteres váltóban első, 100 méteren második, 200 méteren harmadik volt. A lengyel férfi válogatott negyedik lett a pontversenyben.[5] A világ kupán az Európa-válogatott tagjaként 100 méteren harmadik, a csapatversenyben második volt.[6]

A moszkvai olimpián azután mindhárom számában döntőbe jutott, 100 és 200 méteren is 7. lett. A 4 × 100-as váltóval ismét nagy eredményt ért el, a házigazda szovjet váltó mögött olimpiai ezüstérmes lett Krzysztof Zwoliński, Licznerski és Dunecki társaként.

Az 1981-es Európa-kupa döntőjében 100 méteren negyedik, a 4 × 100 méteres váltóban első volt. A lengyel válogatott hatodik helyen végzett. A világ kupán a 4 ×100 méteres váltóban képviselte Európát. Ebben a versenyszámban és a csapatversenyben is első helyen végzett[7]

Az 1982-es Eb-n bronzérmes lett 100 méteren, a következő évi, első atlétikai világbajnokságon azonban rosszul szerepelt, és a selejtezőben kiesett.

1984. június 9-én egy varsói versenyen futotta 100 méteren élete legjobbját. Az időmérő 10,00-s eredményét ráadásul később 9,992-re pontosították. Ez Pietro Mennea Európa-rekordját megdöntő eredmény volt, és négy éven át ő tartotta a rekordot, 1988. szeptember 23-án a brit Linford Christie 9,97-dal vette el tőle a címet a szöuli olimpián. Ezzel az eredményével minden idők legjobb európai sprinterei közé került. Ő az egyike annak a hét futónak, aki 100 méteren 10 másodperces vagy azon belüli időt futott, és nincs nyugat-afrikai származása. (A többiek: a japán Koji Ito (10,00 1998-ban), az ausztrál Patrick Johnson (9,93 2003-ban), a namíbiai Frankie Fredericks (9,95 1991-ben), a zimbabwei Ngonidzashe Makusha (9,97 2011-ben) a francia Christophe Lemaitre (9,92 2011-ben, ő az első európai származású, aki megdöntötte a rekordját), és a kínai Zhang Peimeng (10,00 2013-ban).

Hosszabb szünet után, utolsó nagy eredményeként 1987-ben is megnyerte a fedett pályás Eb 60 méteres számát. Az 1987-es Európa-kupa döntőjében 100 méteren első, 200 méteren negyedik volt. A lengyel csapat ötödik helyen végzett. A világ kupán 100 méteren hetedik lett. Az Európa-válogatott tagjaként negyedik helyen zárt.[8]

Woronin egyéni rekordja 200 méteren 20,49.

Kilencszer nyert szabadtéri és kilencszer fedett pályás lengyel bajnokságot.

Eredményei[szerkesztés]

1976 olimpia Montréal, Kanada 16. (sf) 100 m 10,69
29. (h) 200 m 21,90
4. 4 × 100 m 38,83
1977 fedett pályás Európa-bajnokság San Sebastián, Spanyolország 3. 60 m 06,67
1978 Európa-bajnokság Prága, Csehszlovákia 1. 4 × 100 m 38,58
1979 fedett pályás Európa-bajnokság Bécs, Ausztria 1. 60 m 06,57
1980 fedett pályás Európa-bajnokság Sindelfingen, NSZK 1. 60 m 06,62
olimpia Moszkva, Szovjetunió 7. 100 m 10,46
7. 200 m 20,81
2. 4 × 100 m 38,33
1981 fedett pályás Európa-bajnokság Grenoble, Franciaország 1. 50 m 05,65
1982 fedett pályás Európa-bajnokság Milánó, Olaszország 1. 60 m 06,61
Európa-bajnokság Athén, Görögország 3. 100 m 10,28
5. 4 × 100 m 39,00
1983 világbajnokság Helsinki, Finnország 31. (qf) 100 m 10,72
6. 4 × 100 m 38,72
1987 fedett pályás Európa-bajnokság Liévin, Franciaország 1. 60 m 06,51

  • h = előfutamban szerzett helyezés
  • qf = középdöntőben szerzett helyezés
  • sf = elődöntőben szerzett helyezés

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar sport évkönyve 1974, 48. o. (1975). ISBN 9632535146 
  2. A magyar sport évkönyve 1975, 40. o. (1976). ISBN 9632535146 
  3. A magyar sport évkönyve 1977, 45. o. (1978). ISBN 9632535391 
  4. A magyar sport évkönyve 1978, 55. o. (1979) 
  5. A magyar sport évkönyve 1979, 48, 49. o. (1980) 
  6. A magyar sport évkönyve 1979, 52, 53. o. (1980) 
  7. A magyar sport évkönyve 1981, 48, 49, 50. o. (1982) 
  8. A magyar sport évkönyve 1985, 42-45. o. (1986) 

Források[szerkesztés]