Marcus Valerius Volusus
| Marcus Valerius Volusus | |
| Római Köztársaság consul | |
| Hivatali idő i. e. 505. szeptember 1. – i. e. 504. augusztus 29. | |
| Előd | Sp. Larcius és T. Herminius Aquilinus |
| Utód | P. Valerius Publicola IV és T. Lucretius Tricipitinus II |
| Született | i. e. 6. század Róma |
| Elhunyt | i. e. 496 Regillus-tó |
| Szülei | Volesus Valerius |
| Halál oka | csatában esett el |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Valerius Volusus témájú médiaállományokat. | |
Marcus Valerius Volusus (vagy Volesus, néha M. Valerius Volusus Maximus; †i. e. 496) a Római Köztársaság patríciusa. I. e 505-ben consuli hivatalt viselt Publius Postumius Tubertusszal közösen.
Élete
[szerkesztés]Apja Volesus Valerius volt, testvérei pedig a négyszer consulságot viselő Publius Valerius Publicola és a dictator Manius Valerius Maximus voltak.
A köztárssaság ötödik évében M. Valeriust és P. Postumiust választották consullá. Ebben az évben tört ki a szabinokkal a háború. Titus Livius nem közli a részleteket, csak annyit ír, hogy kimenetele szerencsés volt és mindkét consul diadalmenetben tért vissza Rómába.[1] I. e. 501-ben követségbe küldték Ferentiumba, hogy megakadályozza az újabb háború kitörését a latinokkal.[2]
I. e. 496-ban (vagy 499-ben, 493-ben, 489-ben) részt vett a latinokkal vívott Regillus-tavi csatában. Az ellenség fővezére az elűzött római király, Lucius Tarquinius Superbus veje, a tusculumi Octavius Mamilius volt; az ütközetben részt vett az idős király és fia, Titus Tarquinius is. A csata egy pontján a Rómából száműzött királypártiak nagy erővel támadtak a római arcvonalra, amely már-már megingott. M. Valerius a száműzöttek első sorában felismerte a fiatal Titus Tarquiniust és rárontott a lovával, hogy lándzsájával keresztülszúrja. Az visszahúzódott az övéi közé és amikor Valerius vakmerően utánanyomult, oldalról átdöfték. A lova egy darabon még magával vitte a haldokló rómait, aki aztán holtan esett a földre.
Egyes források ezzel szemben azt állítják, hogy i. e. 494-ben augurnak választották meg.[3]
Fia, Lucius Valerius Potitus i. e. 483-ban és 470-ben volt consul.[4] A nem túlságosan megbízható Sextus Rufus szerint volt egy másik, Manius nevű fia is, akit i. e. 501-ben dictatorrá választottak, később augur lett és i. e. 463-ban meghalt.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Livy, Ab urbe condita, 1:58, 2:16, 2:18-2:20.
- Plutarch, Parallel Lives: Poplicola.
- William Smith, Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Marcus Valerius Volusus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Elődei: Sp. Larcius és T. Herminius Aquilinus |
 |
Utódai: P. Valerius Publicola IV és T. Lucretius Tricipitinus II |