Marai zöldturákó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Tauraco schalowi (Reichenow, 1891) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Marai zöldturákó témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marai zöldturákó témájú kategóriát.
|
A marai zöldturákó vagy Schalow-turákó (Tauraco schalowi)) a madarak osztályának turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe, ezen belül a turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Anton Reichenow német ornitológus írta le 1891-ben, a Corythaix nembe Corythaix schalowi néven.[3] Tudományos faji nevét Herman Schalow német ornitológus tiszteletére kapta.
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Tauraco schalowi chalcolophus Neumann, 1895
- Tauraco schalowi loitanus Neumann, 1908
- Tauraco schalowi marungensis Reichenow, 1902
- Tauraco schalowi schalowi (Reichenow, 1891)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Afrika déli részén, Angola, Botswana, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Mozambik, Namíbia, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és cserjések. A lombkoronaszint lakója. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 44 centiméter; testtömege 208–267 gramm.[5] A tojók általában kisebbek a hímeknél. Különös ismertetője a 65–75 mm hosszú, előrehajló, csúcsos tollbóbita, aminek a hegye fehér. Feje, nyaka és melle élénk világoszöld. Szemgyűrűje sárga.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Erdei gyümölcsökkel táplálkozik. Ügyesen mozog a fák ágai között, kékes-zöldes tollazatával jól rejtőzködik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ágakból készült fészkét fákra és bokrokra rakja.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. április 28..
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. április 28..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. április 28..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. április 28..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. április 26..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. április 28..
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve
