Maróthy János (katona)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maróthy János
Maróthy János-001.jpg
Született 1819. február 5.
Rozsály
Elhunyt 1887. április 5. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróthy János témájú médiaállományokat.

Marótegyházi Maróthy János (Rozsály, 1819. február 5.Budapest, 1887. április 5.) 1848-1849-es huszárkapitány, 1883-tól honvéd ezredes, megyei főszolgabíró.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Maróthy Pál, rozsályi földbirtokos, Szatmár megyei táblabíró volt. Iskoláit a Sárospataki Jogakadémián végezte, majd Bécsbe ment, ahol nemes testőr lett. Itt tette le ügyvédi vizsgáit is.

A forradalom kitörésekor már szolgabíróként működött, s aktívan tevékenykedett a megyei közéletben, és az országos politikában is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után a Szatmári Önkéntes Lovasszázad parancsnoka lett. Századával a 10. Vilmos Huszárezred-hez csatlakozott, s részt vett az erdélyi harcokban, ahol vitézi érdemeket, s főszázadosi rangot nyert. Maróthy János huszárkapitány arcképét Mezey József (1823. máj. 1. – 1882. ápr. 8.) 1849 februárjában, Meggyesen festette meg Bem táborában. A zsibói fegyverletétel előtt a bánffyhunyadi ütközetben fogságba esett. Ezután – az akkori szabályok szerint – közlegényként besorolták a császári hadseregbe, majd hamarosan leszerelték. A forradalom befejezésekor őrnagyi rangban szolgált..

A Klapka-féle összeesküvésben mint gyanúsítottat sokáig üldözték. Az üldöztetéstől, s az elfogástól a Porosz békekötés mentette meg.

1861-től hat éven át országgyűlési képviselő volt, 1867-ben Szatmár város díszpolgára, majd a honvédegylet tagja lett.

1867-ben feleségül vette a német származású Danczinger Friderikát, kitől 1872-ben egy leány gyermeke, Maróthy Margit született, aki később, mint édesanyja, színésznő lett a Nemzeti Színház-nál. Fia Maróthy Kálmán követte a katonai pályán, a Ludovikán végzett.[1] Házasságkötése után rozsályi birtokain gazdálkodott, azonban egy tűzvész után – melyben a gazdasági épületek, s a dohánypajta is leégett – a híres Rozsályi várat, s a birtokot az Isaák családnak eladta.

1883-ban a család Pestre költözött, ahol az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonái honvéd menházának parancsnokává nevezték ki, s egyben ezredesi rangot is kapott.

Marothi Maróthy János síremléke

1887. április 5-én, 68 éves korában halt meg, Budapesten. Szülőfalujában, Rozsályon helyezték örök nyugalomra.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd a Maróthy család története.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1988. Maróthy János lásd 392. p.