Mantidactylus majori
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Mantidactylus majori Boulenger, 1896 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mantidactylus majori témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mantidactylus majori témájú médiaállományokat és Mantidactylus majori témájú kategóriát. |
A Mantidactylus majori a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe, az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Madagaszkár endemikus faja. A sziget keleti részén, 1400 m-es tengerszint feletti magasságban honos. Elterjedési területe két különálló részre osztható, ezért lehetséges, hogy az északabbra található egyedek még le nem írt fajhoz tartoznak.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét Charles Immanuel Forsyth Major svájci zoológus és paleontológus tiszteletére kapta.
Megjelenése[szerkesztés]
Közepes méretű Mantidactylus faj. A kifejlett példányok mérete 41–47 mm. Feje jellegzetesen csúcsos. Mellső lába úszóhártya nélküli, a hátsón kifejlett úszóhártyák találhatók. Háti bőre sima vagy enyhén szemcsézett. Színe egyenletesen barna, oldalán fehér csík húzódik. Hasi oldala egységesen fehéres. A hímeknek combmirigyük és enyhén nyújtható egyszeres hanghólyagjuk van.[1]
Délkelet-Madagaszkáron gyakorta megfigyelhető faj, általában az esőerdőkben, vízfolyásokban figyelhető meg. Az egyedek gyakran napközben is láthatók a vízben. Általában 15 petéből álló petecsomóit víz fölé hajló növényekre rakja. A petéket a hím őrzi, aki éjszaka a petéken ül.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területe nagy, populációja vélhetően nagy méretű. Bár több védett területen is előfordul, erdei élőhelyét fenyegeti a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invazív eukaliptuszfajok terjedése, a legeltetés és a lakott területek növekedése.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln.
- ↑ Cadle, J. and Raxworthy, C. (2008). Mantidactylus majori. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 30 April 2020
Források[szerkesztés]
- Boulenger, 1896 : Descriptions of two new frogs obtained in Madagascar. Annals and Magazine of Natural History, Ser. 6, vol. 18, p. 420-421 ([https://archive.org/details/annalsmagazineof6181896lond eredeti publikáció).
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. április 30.)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 30.) (angolul)
- A Mantidactylus majori az Amphibiaweb oldalon
- Amphibian Species of the World 6.0
