Manöken

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mannequin bábuk

A manöken leginkább fiatal , aki divatbemutatókon lép fel, és az új ruhatervek alapján készült ruhákat viselve mutatja be a közönségnek, de vannak férfi manökenek is.

Történet[szerkesztés]

Varrónő és próbabábuja, 1900 körül

A Franciaországban megszületett európai divatot kezdetben nem képes újságok, hanem divatbábok terjesztették. Ekkoriban még tiltották a ruhák bemutatását nőkön, ezért a korabeli divatipar kénytelen volt kis emberekkel (petit homme) dolgozni. 1797-ben a párizsi ruhaszalonok jómódú vevőiknek bábukat (mannequin) küldtek, amelyek a cég divatos ruhakölteményeibe voltak öltöztetve.[1]

A viselettörténetben először a 19. század közepén jelentek meg az élő manökenek a divat világában.[2] Az első divatmodell-ügynökség megalapítója, aki hivatásszerűen alkalmazott a divatszakmában próbakisasszonyokat, élő manökeneket, Charles Frederick Worth volt, akit az haute couture apjának is neveznek. Ugyancsak nevéhez kötik a divat üzletté, iparrá forradalmasítását, az 1800-as években. A szolgáltatást az előtte alkalmazott maneken babák kapcsán Madame Mannequin néven vezette be.[3]

Magyarországon az ötvenes évek csillagjait például vasalónőként, varrónőként, az 1960-as években adminisztrátorként, szervezőként szerződtették a ruhaipari cégek. A szocializmus nem ismerte el a hivatalos manöken státuszt.

Az 50-es évek első felében a divat burzsuá csökevénynek számított. Az öntudatos munkásnő munkászubbonyt hordott és Virág elvtárs ÁVO-s beosztottjának a megfelelőnél rövidebb szoknyájára így reagált: Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának! A ötvenes évek második felében azonban kezdtek megváltozni a dolgok. Újra előtérbe került a nők, kiváltképpen a dolgozó nők ízléses, csinos öltözködése. Divattervező vállalatok alakultak, amelyek kollekciói meggyőzően bizonyították nem csak itthon, hanem külföldön is, hogy a vasfüggönyön túl is van élet no meg divat.
– NAVA : ISMERETTERJESZTŐ / OKTATÓ MŰSOR, Főcím: Anno

Az 1970-es években Aszalós Károly és Baross Imre, az Állami Artistaképző Intézet igazgatói, együtt szervezték meg az első manökenképzést és annak képesítési rendszerét.[4]

A balettiskolai kalandból azonban annyi előny mindenképp származott, hogy az iskolaigazgató aláírása maga volt a szakképzettség bizonyítéka: a papírt lobogtató szépségek azonnal hozzájutottak a bérelszámolás miatt is fontos működési engedélyhez. És nem kellett többet olyan furcsa hivatalos státuszban leledzeniük, mint vasalónő, miközben nyelveket beszéltek, a legelegánsabb szalonok, mint a Rotschild, a Kék Duna, a Budapest Szalon, illetve a Magyar Divatintézet és az Okisz Labor darabjait viselték, és járták a világot.
– Népszabadság, Szablyár Eszter: Kifutó modellek, 2009.02.02[5]

Az Állami Artistaképző Intézetben többszintű válogatások után vették fel a manökenképzésre a jelentkezőket.

A jelentkezőknek minimum 170 centiméter magasnak kellett lenniük. Egy-egy tanfolyam létszáma körülbelül 30 fő volt. A tanfolyamokon sminkelést, dzsesszbalettet, színészmesterséget és színpadi mozgást tanítottak. Itt Jeszenszky Endre koreográfus, valamint Szirmai Béla is oktatott.

A manökenek hosszú időn keresztül itt végezték el a foglalkozásukhoz szükséges szakmai tanfolyamot, és kaptak fotómodell- és manökenoklevelet a sikeres vizsga esetén.

Ezt, a bérelszámolás miatt is fontos működési engedélyt, a személyi igazolványba is bevezették.

A 2000-es években már sok lett a manökeniskola. Sok a magát modellnek nevező, az önjelölt lány. Kevés tanulással, némi szerencsével, esetleg egy kis rutinnal, szinte bárki kipróbálhatja már magát.

Manökenek[szerkesztés]

Magyar manökenek, fotómodellek[szerkesztés]

András Judit, Apostol Éva, Bacsa Ildikó, Badonyi Vali, Bakos Ilona, Bálint Ági, Bálint Antónia, Balonyi Kyra, Barna Ilona, Baróti Györgyi, Baróti Éva, Bayer Kató, Bíró Ica, Bodó Sztenya, Bolla Ági, Bolyos Ibolya, Borsovszky Ágnes, Botykai Beáta, Bozzay Margit, Clavier Charlotte, Czvalinga Ildikó, Csák Csilla, Csató Mari, Csengery Szilvia, Diós Kati, Dobrovolszki Ági, Dombrády Éva, Farkas Márta, Fehér Saci, Fekete Klári, Felkai Anikó, Fisch Zsuzsi, Fodor Vera, Gaál Zsuzsa, Gábor Judit, Gábor Zsuzsa, Garamvölgyi Adrien, Gáspár Bernadett, Gottesmann Katalin, Háfra Mari, Hágelmayer Veronika, Hahn Erzsébet (Szabó Gyuláné), Hajós Judit, Halász Ilona, Halász Mariann, Hegedüs Mari, Hízó Erika,Huszti Ilona (Kapsza Miklósné), Jurszik Mária Magdolna, Kállay Katalin, Katona Mari, Kemenes Mari, Keresztes Orsi (Balonyi Orsi), Klement Mari, Komjáthy Ágnes, Korda Magdolna, Kovács Valéria, Kővágó Krisztina, Kristyán Judit, Lacfi Ági, Lajkovits Ági, Lantos Piroska, Ledenyi Judit, Liebhaber Judit, Mamusits Márta, Marjai Judit, Molnár Vali, Nádor Adrienne, Nagy Csilla, Pataki Ági, Patz Dóri, Pilmayer Andrea, Pintér Klára, Pintér Judit, Pintér Mária, Pintér Szilvia, Pörhendi Ági, Rábaközi Andrea, Rák Kati, Rihetzky Judit, Safranek Anna, Schmidt Bea, Sütő Enikő, Szedres Mariann, Szentpéteri Györgyi, Szőnyi Ildikó, Szőnyi Kinga, Takács Éva, Takács Zsuzsa, Takáts Szilvi, Tálas Kati,Tóth Rita, Török Magdolna, Vadász Éva, Várnai Ági,Vas Angéla, Welzer Erzsébet, Winter Gabi, Zám Edit, Zuggó Erika, Pogány Klári, Takács Zsuzsa, Szilágyi Mária, Török Magdolna, Saáry Éva, Kelemen Mária, Ribarszky Edit, Kirsch Mária, Turcsányi Éva

Magyar férfimanökenek, fotómodellek[szerkesztés]

Albertini János, Bakos János, Balassa Gábor, Bárányi Zoltán, Baráth Zoltán, Bártfai Róbert, Benkő István, Boross Ferenc, Budai István, Czebe László, Fabinyi János, Forgó Ferenc, Gajdos Tamás, Girardi Géza, Honvéd Tibor, Horváth Attila, Hugai István, Kádi László, Klinszky Gábor, Lajkó István, Magyari Beck Eduárd, Mátyók József, Moczó Dénes, Müller Péter, Norman Gábor, Ollári Béla, Pál Sándor, Sántha István, Sauska Ádám, Szablya Ákos, Szécsi Pál,[6] Szőcs András, Tábori Iván, Tóth György Tibor, Varga Lajos, Varga Sándor, Várszegi József, Vida Sándor, Vinkovich László

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]