Malukui nemespapagáj
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Állatkerti hím példány | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Eclectus roratus (Statius Müller, 1776) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Malukui nemespapagáj témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Malukui nemespapagáj témájú médiaállományokat és Malukui nemespapagáj témájú kategóriát.
|
A malukui nemespapagáj, vagy korábbi nevén nemes papagáj (Eclectus roratus) a madarak (Aves) osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja és egészen 2006-ig az egyetlen ismert faja is.[1]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ausztráliában, Indonéziában, Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és más szigetcsoportokon megtalálhatók. Még megtalálhatóak az ausztráliai York-félszigeten is.
Egyes szigetekre a madarakat eredetileg valószínűleg díszállatként telepítették be, például a Palau szigetekre és a Goram szigetre. Megpróbálták meghonosítani a Hawaii szigeteken is, de nem sikerült.
Kedvelik a sűrű esőerdőket.
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A jelen állás szerint ennek a papagájfajnak az alábbi 7 alfaja van elfogadva:[2][3]
- Ausztrál nemespapagáj (Eclectus roratus macgillivrayi)
- Nagy nemespapagáj (Eclectus roratus roratus)
- Salamon-szigeteki nemespapagáj (Eclectus roratus solomonensis)
- Halmahera-nemespapagáj (Eclectus roratus vosmaeri)
Egyesek szerint az alábbi 3 taxon is önálló alfajnak tekinthető:[4]
- Aru-szigeteki nemespapagáj (Eclectus roratus aruensis)
- Biak-szigeteki nemespapagáj (Eclectus roratus biaki)
- Westerman-nemespapagáj (Eclectus roratus westermani)
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] |
_at_Miami_Metrozoo_2008.jpg) |
Testhossza 35 centiméter, szárnyfesztávolsága akár 70 centiméter is lehet. Testtömege alfajtól függően 380-520 gramm. A hím és tojó tollazatának igen eltérő színe feltehetőleg a papagájok túlélési esélyét növeli a trópusi erdőben. A hím sok időt tölt el azzal, hogy a fák koronájában kutat táplálék után; a levelek között alig tűnik fel élénk zöld tollazata. Az odúk félhomályában költő tojót az árnyékba beleolvadó piros-kék színű tollai álcázzák. Hathetes korukban a nőnemű kismadarak tollazata már sokkal színpompásabb, mint a hímneműeké.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Társas lény, pihenőhelyeiken akár 80 madár is összegyűlhet. A tojó erősen domináns. Táplálékukat is párosan vagy csoportosan keresik. A tápláléka lehet fák magvai, makktermés, virágok és levelek, de legfőképp gyümölcsök. Élettartama elérheti a 40-50 évet.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A nemespapagájok 18 hónapos koruk után lesznek ivarérettek. A költési időszak a környezettől és a klímától függ; kedvező körülmények között egész évben. Költések száma általában egy, de több is lehet. Egy fa odvában 2 fehér tojást rak a tojó, melyeken 26 nap kotlik, eközben a hím táplálja. A fiatal madarak körülbelül 85 nap után repülnek ki.
 |
 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Marshall, pp. 30–31.
- ↑ Forshaw, Joseph M.; Cooper, William T. (1978). Parrots of the World (2nd ed.). Melbourne: Landsdowne Editions. 202–07. o. ISBN 0-7018-0690-7.
{{cite book}}: Unknown parameter|last-author-amp=ignored (|name-list-style=suggested) (súgó) - ↑ Hume, J. P.; Walters, M. (2012). Extinct Birds. A & C Black. ISBN 140815725X.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. október 17.
- Magyar Madarász 3. évf. 3. szám - ISSN 2061-2338
- Hivatalos magyar neve
