Kisvendég
| Kisvendég (Malé Hoste) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Báni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1329 |
| Polgármester | Teodor Rusnák |
| Irányítószám | 956 37 |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | BN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 409 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 268 m |
| Terület | 6,81 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 42′, k. h. 18° 08′Koordináták: é. sz. 48° 42′, k. h. 18° 08′ | |
| Kisvendég weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kisvendég (szlovákul Malé Hoste) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Báni járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Bántól 11 km-re délnyugatra, a Livina patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Vendégit 1329-ben "Wendegy" alakban említik legkorábban. Kisvendégi 1390-ben "Kyswendegy" néven bukkan fel először. Kezdetben a Hont-Pázmány nembeli Bencsend bán birtoka. A 16. századtól a nagytapolcsányi váruradalom része. A 17. századtól a tavarnoki uradalomhoz tartozott. 1570-ben 4 jobbágy és egy zsellérportája volt. 1715-ben 12 adózója lakta. 1828-ban 48 házában 263 lakos élt, akik mezőgazdasággal, bognármesterséggel foglalkoztak.
Vályi András szerint "Kis, és Nagy Vendég. Két tót falu Nyitra Várm. földes Ura Gr. Traun Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék; N. Vendég Kis Vendégnek filiája; határbéli földgyeik hasonlók Zlatnikéhoz."[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában így ír: "Kis- és Nagy-Vendég, (Hosztye Male, Velke), Nyitra m. két egymás mellett lévő tót falu, a trencséni országutban, Trencsén vmegye szélén, az első 258 kath., 8 zsidó lak., s kath. paroch. templommal; a második 272 kath., 8 zsidó lak. Erdejük derék, de földeik soványak; legelőjük jó. F. u. gr. Erdődy Józsefnő. Ut. p. Nagy-Tapolcsán." [1]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 435, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 446 lakosából 445 szlovák volt.
2011-ben 436 lakosából 428 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
A Báni járás települései | ||
|---|---|---|
Bán (Bánovce nad Bebravou) | ||
Alsóneszte (Dolné Naštice) · Alsószalatna (Slatinka nad Bebravou) · Aranyosd (Zlatníky)· Báncsipkés (Šípkov) · Bánkaraszna (Krásna Ves) · Bánluzsány (Podlužany) · Bánnyíres (Brezolupy) · Bánpecsenyéd (Pečeňany) · Bánruszkóc (Ruskovce) · Bántölgyes (Dubnička) · Bánudvard (Dvorec) · Borcsány (Borčany) · Búzásradosa (Žitná – Radiša) · Csarnólak (Čierna Lehota) · Csermely (Omastiná) · Dezsér (Dežerice) · Eszterce (Otrhánky) · Felsőneszte (Horné Naštice) · Felsőszalatna (Slatina nad Bebravou) · Halács (Haláčovce) · Kesnyő (Kšinná) · Kisradna (Malá Hradná) · Kisvendég (Malé Hoste) · Libáka (Libichava) · Litó (Ľutov) · Mézgás (Miezgovce) · Nagydraskóc (Veľké Držkovce) · Nagyhelvény (Veľké Chlievany) · Nagyvendég (Veľké Hoste) · Nyitranádas (Nedašovce) · Peres (Pravotice) · Pohába (Pochabany) · Poroszi (Prusy) · Ribény (Rybany) · Sissó (Šišov) · Terbók (Trebichava) · Timorháza (Timoradza) · Újülés (Chudá Lehota) · Újvíz (Cimenná) · Viszocsány (Vysočany) · Zayugróc (Uhrovec) · Zayváralja (Uhrovské Podhradie) |  | |