Makoto Ozone
| Makoto Ozone | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1961. március 25. (63 éves)[1] Kóbe[2] |
| Házastársa | Misuzu Kanno |
| Szülei | Minoru Ozone |
| Iskolái | Berklee College of Music |
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Makoto Ozone weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Makoto Ozone témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Makoto Ozone (Kóbe, 1961. március 25. –) japán dzsesszzongorista.
Pályafutása[szerkesztés]
Két éves korában odaült a Hammond-orgonához. Improvizálni hét évesen kezdett. 1968 és 1970 között apjával fellépett meg a japán televízióban. Oscar Peterson albumainak hatása alatt tizenkét évesen zongorázni kezdett. 1980-ban a Berklee Zeneművészeti Főiskolára került, majd Gary Burtonnal dolgozott. Profiként 1983-ban mutatkozott be, aztán visszatért Japánba.
Együttműködve Kimiko Itoh énekessel duettként mutatkoztak be a Montreux-i Jazz Fesztiválon (Svájc) és elkészítette „Kimiko” című albumát.
2010 óta a Kunitachi Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanfolyamának vendégprofesszora.
Lemezek[szerkesztés]
- válogatás
- Ozone (1984)
- After (1986)
- Starlight (1990)
- Breakout (1994)
- Nature Boys: with John Patitucci, Peter Erskine (1995)
- The Trio (1997)
- Dear Oscar (1998)
- Gary Burton, Makoto Ozone Virtuosi (2002)
- Makoto Ozone, Anna Maria Jopek „Road to Chopin” (2009)
- Makoto Ozone (Watts My Witchs Blue – 2012)
- Dimensions with Clarence Penn and James Genus (2017)
Díjak[szerkesztés]
- 2003: Honorary Doctorate of Music from Berklee College of Music
- 2018: Medal of Honor with Purple Ribbon (紫綬褒章, しじゅほうしょう)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.bbc.co.uk/music/artists/7693fefe-ee88-4f27-b831-0975c41da635
- ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
