Makhaira
| Makhaira | |
 | |
| Mükénéi kardok rekonstrukciói, az alsó egy makhaira típusú kard | |
| Hatótávolsága | közelharc |
| Mozgathatósága | mozgatható |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Makhaira témájú médiaállományokat. | |
A makhaira ókori görög fegyver és eszköz, általában egy nagy kés vagy kard, megjelenésében hasonló a modern machetéhez, egy éle van.
Osztályozása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
A görög mákhaira (görögül: μάχαιρα, többes számban mákhairai), a machaira vagy machaera szóval rokon: mákhē: "egy csata", mákhesthai: „harcolni”. Eredete az indoeurópai alapnyelv *magh- szavából származik.
Homérosz említi a makhairát egy nem túl nagy háztartási késként.[1] A korabeli szövegekben a μάχαιρα szónak többféle jelentése van, gyakorlatilag bármilyen késre vagy kardra utalhat, akár egy sebészi szikére is, de harci környezetben gyakran egyélű kardra utal; egy olyan kardra, amelyet elsősorban vágásra, nem pedig szúrásra terveztek.[2]
Az Újszövetség koiné nyelvű fordítása a makhaira szót általános értelemben használja a kard megnevezésére, nem tesz különbséget a római katonák fegyverei és a gladius között. Úgy tűnik, ez a kétértelműség hozzájárult az apokrif málkhoszhoz, ez egy rövid, görbe kard, amelyet Péter használt egy Málkhosz nevű rabszolga fülének levágására Jézus elfogásakor. A fegyver az ókori meghatározás szerint egyértelműen egy makhaira volt, mivel az Újszövetségben a szót nem egyértelműen használják, a válasz nem egyértelmű.
A makhaira a klasszikus latinban machaera, kard néven szerepelt. A dimachaerus egy római gladiátortípus volt, amely két karddal harcolt. A modern görögben a szó kést jelent.
A modern időkben a kutatók a penge előre íveltsége (kópisz) vagy annak hiánya (makhaira) alapján különböztetik meg a két fegyvert, mert mindkettő nagyon régi megnevezés.[3]
Jellemzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A makhaira különböző méretben és formában létezett, regionális eltérésekkel, és nem kizárólag az ókori Hellász területén. A görög művészetben a lakedaimóni és perzsa seregek egyélű kardokat használnak, de a perzsa feljegyzések szerint elsődleges gyalogsági kardjuk kétélű és egyenes volt, hasonlóan a görög xiphoszhoz. A görög vázafestészetben a makhairai nagyon ritkán jelenik meg i. e. 530-tól, bár ábrázolásuk egyre gyakoribbá válik a „vörös alakos” kerámiákon i. e. 510-től kezdődően.
A műalkotásokon ábrázolt makhaira egyélű fegyver, a penge vágórészénél a hegye felé kitágul, konvex alakban. Ez a súlyt, tehát a lendületet, a penge ezen részébe vezette, megkönnyítve a különösen erőteljes vágásokat. A penge alakja lehetővé tette a makhaira számára, hogy átvágja a csontot is.[4]
Annak ellenére, hogy a művészetben gyakran ábrázolják őket, az ilyen típusú kardok régészeti leletei ritkák.
Használat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Xenophón szerint a xiphosz volt a korabeli görög katonák hagyományos kardja, de a lovasság számára a makhaira használatát ajánlotta: „A xiphosz helyett a kopist ajánlom, mert a ló hátáról a machaira vágása jobban szolgál, mint a xiphosz szúrása.” (Xenophón, 12:11).[5] Érvelése összhangban van a lovasság vágó kardokkal való felfegyverzésének általános gyakorlatával az évszázadok során. A görög művészet és Xenophón további kommentárjai arra utalnak, hogy a lovasság által használt kard szélesebb volt, mint a modernebb szablya; inkább hasonlított a falchionra vagy akár a machetére.
A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a makhaira azokon a területeken volt elterjedt, ahol nem annyira a falanx hadrendje volt a jellemző, hanem inkább a lovasság.[6]
Állatnevek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Néhány példa olyan állatokra, amelyek latin nevében szerepel makhaira vagy machaira szó:
- Machairodontinae (kardfogú macskák)
- Makaira
- Machairoceratops
- Machairasaurus
- Makhaira
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Gordon, DH (1958): Scimitars, Sabres and Falchions. 58. kötet, Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland
- ↑ Fernando Quesada Sanz: "Máchaira, kopís, falcata" in Homenaje a Francisco Torrent, Madrid, 1994. 75-94 oldal
- ↑ Tarassuk & Blair, s.v. "kopis," The Complete Encyclopedia of Arms and Weapons, 1979
- ↑ MOLLOY, BARRY (2010). "Swords and Swordsmanship in the Aegean Bronze Age". American Journal of Archaeology. 114 (3): 403–428. doi:10.3764/aja.114.3.403. ISSN 0002-9114.
- ↑ Sidnell, P. (2006) Warhorse: Cavalry in Ancient Warfare. Continuum International Publishing Group, 33-34 oldal
- ↑ Mödlinger, Marianne (2015). "Review of Die barbarischen Einflüsse in der griechischen Bewaffnung. Internationale Archäologie 125, Marek Verčík". Archaeologia Austriaca. 99: 259–264. doi:10.1553/archaeologia99s259. ISSN 0003-8008.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Makhaira című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gordon, DH (1958): Scimitars, Sabres and Falchions. 58. kötet, Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland
- Liddell és Scott: Görög-angol lexikon, 9. kiadás, 1996
- Xenophón: A lovaglásról
- Fernando Quesada Sanz: Machaira, kopis, falcata