Majuba-hegyi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majuba-hegyi csata
Első búr háború
Az angolok harca a búrokkal
Az angolok harca a búrokkal
Dátum 1881. február 27.
Helyszín Majuba-hegy
Eredmény Döntő búr győzelem
Terület-
változások
A búrok ezzel a csatával megnyerték az első búr háborút, és kivívták függetlenségüket, így a búr államok (Oranje Szabadállam, Transvaal Köztársaság) hivatalosan is a búrok kezébe kerül.
Harcoló felek
Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Parancsnokok
Flag of Transvaal.svg
Joachim Ferreira
Egyesült Királyság
Sir George Pomeroy Colley
Haderő
400-500 fő 400 fő
Veszteségek
Elesett katonák:
1
Sebesültek:
4
Elesett katonák:
92
Sebesültek:
134
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Majuba-hegyi csata témájú médiaállományokat.

A Majuba-hegyi csata az első búr háború utolsó és döntő csatája volt, amelynek során a búr milícia döntő győzelmet aratott. A búrok győzelmét pontosan jellemzi, hogy az angolok rengeteg embert vesztettek, a búr milícia viszont csak egyetlen emberét vesztette el, ráadásul megölték az angol parancsnokot, Sir George Pomeroy Colley-t.

A hadseregek állapota[szerkesztés]

A 400 fős brit hadsereg piros kabátot és kék nadrágot viselt. Martiny Henry egylövetű gyalogsági puskával voltak felszerelve. Az angol sereg sokkal kedvezőbb pozícióban volt, mivel ők uralták a magaslatot.

A búrok 400-500 közötti számukkal számbeli fölényben voltak, azonban felfelé kellett támadniuk, így a létszám önmagában nem lett volna elég a győzelem kivívásához. Csakhogy a búrok harcmodora egészen más volt. Az angolok ugyanis nyílt rohamra számítottak, s úgy gondolták, hogy az ellenség, amely nem volt kiképezve, nem lesz képes fegyelmezett, rendezett hadmozdulatra, mint ahogy az angol hivatásos katonák.

A csata menete[szerkesztés]

Hajnalban a búrok körülbelül 500 emberrel megrohamozták a dombot. Az angolok várakozásával ellentétben a búrok nem a megszokott módon nyomultak előre. A búr milicisták lehajolva kapaszkodtak fel a hegyre, keresték a védett helyeket (sziklákat, fákat, üregeket), ahonnét egy-egy jól irányzott lövést leadtak, majd pedig újabb néhány métert tettek meg egy másik fedezékig. Javukra volt saját civil öltözetük, amely beleolvadt a környezet színébe, ezért az angol katonák nem tudták rendesen megcélozni a támadó búrokat. A búrok viszont jobb céllövők voltak és sok angol valamint skót katonát eltaláltak.

Az angolok fegyelmezettsége néhány perc után összedőlt, mert a kétségbe eső skót csapat vezetője felhergelte a búrokat. Ennek azonban az lett a következménye, hogy az így is keményen harcoló búrok még nagyobb bátorsággal küzdöttek tovább.

A búrok a domb egyik részét fel is gyújtották, majd az angolok menekülése után elfoglalták azt. A britek sorfala így végképp felbomlott és a legtöbben inkább a menekülésre figyeltek, ahelyett, hogy harcoltak volna. A csata legválságosabb pillanatában Colley, az angolok parancsnoka visszavonulást akart elrendelni de a parancs kiadása közben egy búr mesterlövész lelőtte.

A visszavonuló angol huszárok egy utolsó ellentámadást próbáltak meg végrehajtani, de végül őket is felmorzsolta a búrok tömege. Az ütközetben 92 brit katona elesett, 134 megsérült, 59-et pedig elfogtak.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • búr Búrportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap