Magyarország éghajlata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország éghajlata
Magyarország éghajlati beosztása a Köppen-típusú éghajlati beosztás alapján
Magyarország éghajlati beosztása a Köppen-típusú éghajlati beosztás alapján
Ország Magyarország
Éghajlat mérsékelt kontinentális
Éves átlaghőmérséklet +10 °C
Legmagasabb nappali csúcshőmérséklet +41,9 °C
Legmagasabb éjszakai minimum hőmérséklet +27,1 °C
legalacsonyabb nappali csúcshőmérséklet -23 °C
Legalacsonyabb éjszakai minimum hőmérséklet -35 °C
Éves csapadékmennyiség 500-800 mm
Legnagyobb éves csapadékmennyiség 1554,9 mm
Legkisebb éves csapadékmennyiség 203 mm
Legtöbb csapadék 24 óra alatt 203 mm (260mm, becsült)
Legnagyobb széllökés 103 m/s
Éves napsütéses órák száma 1398-2501 óra
Legnagyobb hóvastagság 146 cm
Hóval borított napok száma 154 nap[1]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország éghajlata témájú médiaállományokat.

Magyarország éghajlatát közvetlen természeti környezete, a Kárpát-medence keretében célszerű vizsgálni. Ennek a térségnek az éghajlatát az határozza meg, hogy három nagy európai éghajlati terület – a kontinentális, az óceáni és a mediterrán – ütközőterületén helyezkedik el. Főleg nedves kontinentálisként jellemezhető azonban

A kontinentális hatást jelzi az egyes teleken tapasztalható kemény hideg. Az óceáni hatások elsősorban a nyugati peremvidékek kiegyenlítettebb hőmérsékletében, bőséges csapadékában jelennek meg, de ez okozza azt is, hogy a térségben 2,5 °C-os pozitív hőmérsékleti anomália mutatkozik a szélességi fok alapján várható átlaghőmérséklettől. Nyugatról keletre fokozatosan növekednek az évi közepes hőingás értékei (Sopron 19–20 °C, Gyergyószentmiklós 26 °C), ami az óceáni hatás gyengülését és a kontinentális hatás erősödését jelzi.[2] A földközi-tengeri, mediterrán hatás elsősorban a délnyugati területek őszi, másodlagos csapadékmaximumában érzékelhetőek. A három nagy éghajlati hatás keveredése révén a medence időjárására jellemző a változékonyság, és gyakran alakulnak ki szélsőséges időjárási viszonyok.

Éghajlatformáló tényezők[szerkesztés]

Az éghajlati feltételek Magyarországon is, mint általában, a napsugárzás, a földfelszín és a légkörzés kölcsönhatásának eredményeként formálódnak. Mindegyik tényezőnek a szerepe különböző, de kölcsönös hatásuk állandó.

Napsugárzás[szerkesztés]

Magyarország legészakibb és legdélibb területeinek északi szélessége között 3°-os a különbség, ennek megfelelően a napsugárzás beesési szöge közötti szezonális különbség is 3°. A földfelszín évi teljes besugárzása, inszolációja Magyarországon 80-110 kcal/cm² között váltakozik.

Domborzat[szerkesztés]

A domborzati viszonyok jól megmutatkoznak a különböző magasságú területek hőmérsékleti értékeiben. Az Alföld évi középhőmérséklete 10 °C körüli, a Dunántúli-középhegység hegytetőin 5 °C-ot mérnek. A Kárpát-medencét övező hegyvidékeken az 1500 méteres magasságban az évi középhőmérséklet már csak 2,5 °C, 2000 méteren már –1 °C, a Kárpátok legmagasabb csúcsán, a 2655 méteres, Gerlachfalvi-csúcson pedig ez mindössze –3 °C.[2]

Csapadék[szerkesztés]

A csapadék területi eloszlásában is elsősorban a domborzat, illetve a medencehelyzet hatása tükröződik. A hegyvidékek, illetve a medence nyugati peremei kapják a legbőségesebb, 800–1400 mm/éves csapadékot, a legszárazabbak pedig a medence központi területei (500–600 mm/év), valamint az esőárnyékban lévő hegyvidéki zárt medencék. Az Erdélyi-középhegység nyugati széllel szemben fekvő lejtőin, Biharfüreden (1110 méter magasan) mérték az utóbbi évtizedekben a legmagasabb csapadékértéket (1765 milliméter). A legszárazabb és legcsapadékosabb területek között – a Középső-Tisza mentén, Szolnok térségében <500 mm/év, a Máramarosi-havasokban a Tarac, a Tisza forrásvidékén >1500 mm/év – több mint 1000 milliméter a különbség.[3]

Az egész medencében érvényesülő nyári csapadékmaximum az erősödő kontinentalitás jeleként kelet felé egyre határozottabbá válik: a Dunántúlon még csak az évi csapadék 28%-a, az Alföldön 30%-a, az Erdélyi-medencében viszont már 40%-a hullik nyáron.[3]

Szél[szerkesztés]

A medencejelleg az uralkodó nyugati szeleket is erősen befolyásolja. A szelek általában az úgynevezett szélkapuk felől fújnak a medence belseje felé. A Tiszától nyugatra az északnyugati, keletre az északkeleti szelek jellemzőek.[3]

Érdekességek[szerkesztés]

Hazánkban az országos minimumhőmérséklet átlaga október elején 9 fok körül alakul.[4]

Legkorábbi havazások[szerkesztés]

Legkésőbbi havazások[szerkesztés]

  • Magyarországon a valaha feljegyzett legkésőbbi havazás időpontja június 18-a volt 1918-ban. Ekkor országszerte havazott.
  • 2006. április 7-én a hegyekben és a hidegebb területeken havazott.[5]
  • 2008. március 24-én az ország északi és nyugati részén havazott.
  • 2012. április 8-án Húsvétkor havazott az északi és a keleti megyékben.
  • 2013. március 24-én havazott az ország középső vidékein.
  • 2017. április 19-én havazott a Dél-Alföldön, Pest megyében, Bács-Kiskun megyében és az Északi-középhegységben.[6][7]
  • 2017. május 9-én délután havazott Bánkúton.[8]

Országos hőmérsékleti rekordok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarországi időjárási rekordok térékép. met.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  2. ^ a b Eurföldr 100. o.
  3. ^ a b c Eurföldr 101. o.
  4. Miért van hidegebb, mint szokott?. index.hu. (Hozzáférés: 2017. október 1.)
  5. 2006. április 7. péntek napi jelentés. met.hu. (Hozzáférés: 2017. április 19.)
  6. Tavaly is havazott húsvétkor. index.hu. (Hozzáférés: 2017. április 19.)
  7. Az ország középső részén szakad a hó. index.hu. (Hozzáférés: 2017. április 19.)
  8. Bánkúton kedden havazott. met.hu. (Hozzáférés: 2017. május 11.)

Források[szerkesztés]