Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) egyike a hat magyar szakszervezeti konföderációnak (szövetségnek), elsősorban a privát szférában működő szakszervezeteket tömörít, de a szakmunkás tanulókat, a munkanélkülieket és a nyugdíjasokat is képviselni igyekszik. Saját meghatározása szerint baloldali szakszervezet.[1] Az MSZOSZ saját adatai szerint 205 ezer tagot számlál.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szövetség 1990. március 4-én alakult, amikor a kommunista rendszerbe betagozódott, formális szerepűvé vált szakszervezeti mozgalom megújult. Az MSZOSZ a versenyszféra legnagyobb szakszervezeti tömörülése.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakszervezetei hagyományosan a munkahelyeken szerveződnek, de az utóbbi években területi alapszervezeteket is létrehozott és vannak rétegszervezetei is (Női Választmány, Nyugdíjas Szövetség, Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség).

Az MSZOSZ legfőbb döntéshozó szerve a négyévente ülésező kongresszus. (Legutóbb, 2010 novemberében az MSZOSZ VII. kongresszusát tartották meg.) Két kongresszus közt a legfőbb szerv a Szövetségi Tanács.

Elnöke Pataky Péter (korábbi alelnök és megbízott elnök), akit a 2006. novemberi kongresszus választott meg, majd a 2010. novemberi kongresszus megerősített tisztségében. Alelnök: Hernádvölgyi Andrea.

Tagszervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Politikai kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MSZOSZ hagyományosan közel áll a Magyar Szocialista Párthoz (MSZP). (A szervezet elleni egyik leggyakoribb kritika, hogy vezetőiből többen lettek szocialista politikusok, illetve foglaltak el vezető hivatalokat, ami a kritikusok szerint gyengíti – mások szerint erősíti – a szövetség érdekérvényesítő képességét.) 1994 és 1998 közt 14 MSZOSZ-vezető ült az MSZP parlamenti padsoraiban. 2002 óta nincs ilyen politikai képviselete.

A 2006-os országgyűlési választások előtt az MSZOSZ együttműködési megállapodást kötött Gyurcsány Ferenc szocialista kormányfővel, miután azonban kiderült, hogy az újabb Gyurcsány-kormány választási ígéreteinek ellentmondóan az életszínvonalat jelentős mértékben csökkentő intézkedéseket hoz, nyilatkozataikban az MSZOSZ vezetői igyekeztek távolságot tartani az MSZP-től.

2007 végén az MSZOSZ a többi szakszervezeti konföderációval együtt foglalt állást az ellen a kormányzati terv ellen, amely 22 regionális egészségbiztosítót hozna létre és ezeket részben privát cégek kezébe adnák. A Liga és a Munkástanácsok ez ellen szervezett sztrájk akciókhoz azonban a másik három konföderációhoz hasonlóan nem csatlakozott. Igaz, a novemberi sztrájk során az MSZOSZ-hez tartozó Vasutasok Szakszervezete tagjai sem dolgoztak, a vasúti szárnyvonalak tervezett bezárása elleni tiltakozásként, amit ugyancsak ellenez valamennyi szakszervezeti konföderáció. „A koalíció politikájában mi a liberális, olykor egyenesen neoliberális vonulatot kifogásoljuk. A társadalombiztosítás ügyében is erről van szó” - mondta Pataky Péter.[2]

Nemzetközi kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MSZOSZ tagja a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségnek (ITUC), az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ESZSZ), az OECD szakszervezeti tanácsadó bizottságának, a TUAC-nak, valamint a Nemzetközi Munkásoktatási Szövetségnek (IFWEA).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]