Magyar Sajtó (folyóirat)
| Magyar Sajtó | |
 | |
| Ország | Magyarország |
| Alapítva | 1955. január |
| Megszűnt | 2004. július |
| Kiadó |
|
| Nyelv | magyar |
| OCLC | 922658154 |
| ISSN | 0460-5721 |
| MTID | 10011066 |
A Magyar Sajtó (rövidítéséből adódóan becézve: Masa) című folyóirat 1955. január és 2004. július között megjelent, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) által gondozott sajtószakmai folyóirat volt. Közvetlen utóda a kizárólag interneten megjelenő eMasa nevű híroldal lett, ám 2016-ban az is megszűnt.
Története[szerkesztés]
A lap elődjének tekinthető az 1953 tavaszától megjelenő Megyei Sajtónk című, szűk körben, sokszorosítással terjesztett orgánum, melynek címe időközben Megyei és Üzemi Sajtónkra változott. 1955-ben a korszak politikai elvárásainak megfelelő felkonferálással jelent meg a Magyar Sajtó első száma: a megjelenést pártunk és kormányunk tette lehetővé, cél pedig, hogy a szocialista sajtó munkatársaihoz méltó nyomtatott szakmai folyóirat jelenhessék meg.[1] Bár a lap az újságírószövetségé volt, kiadója 1955-től 1987 májusáig a Lapkiadó Vállalat volt, de a kiadó lényegében ekkor sem változott, csak nevet váltott: ekkortól Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat szerepelt az impresszumban.[2] Az állami lapkiadó vállalt 1990 végéig állt a folyóirat mögött,[3] az 1991-es első szám már a MÚOSZ saját kiadásában jelent meg, és ez a folyóirat megszűnéséig nem is változott - utóbb a MÚOSZ által alapított Sajtóház Lap és Könyvkiadó Kft gondozta a lapot.
A folyóirat 1955 és 1988 júniusa között havonta jelent meg. 1988 júniusától - ekkortól "új folyamként" jelezve a változásokat - a lap kéthetente jelent meg 1995-ig. Ekkor - anyagi okokra hivatkozva - visszaálltak a folyóiratszerű megjelenésre: évente 9-11 lapszám jelent meg a 2004-es megszűnésig.
A folyóiratnak 1988-ban 5834 előfizetője volt (a szövetség tagjainak ingyenesen járt a Magyar Sajtó),[4] 2003 végi, vagyis a megszűnést megelőző évből csak a MÚOSZ taglétszámára vonatkozó adat van: 5404 fő biztosan megkapta a lapot.
A lap igen csöndesen - Bajnai Zsolt, a lap utolsó főszerkesztője szerint titokban - szűnt meg: a 2004 júliusi utolsó megjelent lapszámban nem esett szó arról, hogy a továbbiakban nem adják ki a lapot.[5]
Tartalma[szerkesztés]
A lapban kiemelt teret kapott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének belső élete. Az éves beszámolók, küldöttgyűlések előtti vitafórumok, a jelöltek bemutatása mind helyet kaptak a folyóirat hasábjain, akárcsak a szövetség által a tagoknak nyújtott szolgáltatások. Az internet elterjedésével sem változott ez a helyzet, mivel a tagság kétharmadának a MÚOSZ nem ismerte az e-mail címét, ezért úgy tekintette őket, mint akiknek nincs internet-hozzáférésük, vagy munkahelyükön nem kívánták fogadni a MÚSZ információit.[6] Szintén jelentős terjedelemben foglalkozott a folyóirat - főként a rendszerváltást követően - az újságírói érdekvédelem kérdésével, így például a foglalkoztatási formákkal, a honoráriumok mértékével, kifizetési anomáliáival. A rendszerváltás időszakának kiemelt tematikája volt a sajtószabadság, a szerkesztőségi és újságírói függetlenség, mindezek biztosításának és garanciáinak kérdésköre. A lap rovatstruktúrája számtalan átalakuláson ment keresztül, követve azokat a főbb tematikákat, amelyek az adott korszakban az újságírótársadalmat foglalkoztatták.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Felhívás az olvasóhoz! Magyar Sajtó, I. évf. 1. sz. (1955. január) 1. o.
- ↑ Salgó Rózsa: Hallotta-e? Magyar Sajtó, XXVIII. évf. 5. sz. (1987. május) 28. o.
- ↑ Impresszum. Magyar Sajtó, XXXII. évf. 1. sz. (1991. január) 01. o.
- ↑ Nem kapták meg a MS-t. Magyar Sajtó, (1988. június) 15. o.
- ↑ Bajnai Zsolt: A nemzet sorszámosai - Az újságírók érdekképviseletéről. Magyar Narancs (2005. november 24.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.) arch
- ↑ Bellái László: A tulajdon kötelez: Eötvös Pál. Magyar Sajtó, XLV. évf. 6. sz. (2004. június) 4–8. o.