Magyar Nemzeti Bank
é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 19° 03′ 07″
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország központi bankja. A központi bankok – vagy más néven jegybankok – fő feladatai elsősorban a monetáris politika vitele, az árstabilitás fenntartása, a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása, és sok ország esetében a devizatartalékok kezelése. A Magyar Nemzeti Bank feladatait a 2001. évi LVIII. törvény (jegybanktörvény) rögzíti.
Története
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 189. cikkelye előírta, hogy a szerződés aláírását követő napon meg kell kezdeni az Osztrák-Magyar Bank felszámolási műveleteit. E rendelkezéseknek Magyarország 1921. augusztus 1-jén, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet megalapításával tett eleget. 1922 nyarára az ország gazdasága olyan állapotba került, hogy elngedhetetlenné vált a szanálás, amihez a Népszövetség csak úgy biztosított támogatást, ha új központi bank alakul. Ennek megfelelően hozták meg az 1924. évi V. törvényt, amely április 26-án lépett hatályba.
A Magyar Nemzeti Bankot 1924. május 24-én alapították részvénytársaság formájában. Első elnöke Popovics Sándor volt. A jegybank teremtette meg az I. világháborút követően inflálódott korona stabilizációját, majd kibocsátotta az új valutát, a pengőt. Átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését. Kamat- és hitelpolitikájával, váltóleszámítolási elveivel és gyakorlatával irányította az ország hiteléletét, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. Megalakulásától – 1930 – részvényese és aktív tagja a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS).
Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában elérte Magyarországot is. A Magyar Nemzeti Bank ez időtől kezdve 2001-ig a kötött devizagazdálkodás megvalósítója, e téren a hatósági feladatok ellátója, gazdaságpolitikai felelősséggel és hatáskörrel rendelkező központi bank volt. A második világháború időszakában a jegybank erőfeszítései dacára a nemzeti valuta, a pengő inflációja bontakozott ki. A háború befejezését követően a pengő értékvesztése a világtörténelem eddigi legnagyobb méretű pénzromlását produkálta.
A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével valósult meg 1946. augusztus 1-jén a stabilizáció, jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. A nagybankok – köztük a jegybank – magyar tulajdonú részvényeinek 1947 végén lezajlott államosítását követően a bankrendszert rövid idő alatt átalakították. A kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, és a többi szocialista országhoz hasonlóan egyszintű bankrendszert alakítottak ki. A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került.
1987. január 1-jével Magyarországon visszaállt a kétszintű bankrendszer. A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez. A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott – majd többször módosított – törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét.
Bár hivatalosan az árfolyam rögzített volt, a kilencvenes évek első felében, az infláció növekedésével párhuzamosan gyakran került sor árfolyam-leértékelésekre. Ezt az árfolyam-mechanizmust váltotta fel 1995-ben a csúszó leértékelés rendszere, melyben az árfolyam a középparitás körüli 2,25%-os sávban ingadozhatott, és a középparitás értéke egy előre meghatározott mértékben naponta leértékelődött. A csúszó leértékeléses árfolyamrendszerrel a kilencvenes évek második felében sikerült az árfolyam- és inflációs várakozásokat stabilizálni, és a monetáris politika hitelességét növelni, ugyanakkor az egyre növekvő tőkebeáramlás semlegesítése nagyfokú jegybanki intervenciót tett szükségessé.
A monetáris politika jelenlegi kereteit 2001-ben, több lépcsőben alakították ki. Az árfolyamrezsim a sávos árfolyam-rendszerek közé tartozik, ahol az árfolyam lebegési sávja ±15%. A csúszó leértékelés is megszűnt. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan bevezették az inflációs célkövetés rendszerét, melyben a jegybank az infláció jövőbeni értékére adott előrejelzések függvényében úgy alakítja monetáris politikáját, hogy biztosítsa az alacsony és stabil inflációt. Mindezek mellett a jegybanktörvény – az EU elvárásainak is megfelelő – módosítása kiteljesítette a jegybank pénzügyi, személyi és eszközfüggetlenségét.
Magyarország EU-csatlakozásával az MNB tagjává vált a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER).
A monetáris politika jelenlegi keretei
A bank intézményi felépítése
A Magyar Nemzeti Bank részvénytársasági formában működik, tulajdonosa (részvényese) a magyar állam. A jegybanktörvény 2007. májusi módosításának alapján az MNB fő szervei a Monetáris Tanács és a Felügyelő Bizottság. A bank működéséről üzleti jelentés és beszámoló formájában évente beszámol az Országgyűlésnek, tevékenységét ezen felül az Állami Számvevőszék, valamint a Felügyelő Bizottság ellenőrzi.
A jegybank legfőbb döntéshozó szerve a Monetáris Tanács. A Tanács szükség esetén bármikor összehívható, de havonta legalább egy alkalommal ülésezik. A tanács tagjai a jegybank elnöke, 1-3 (jelenleg két) alelnöke, valamint további külsős tagok. A Tanácsban a külsős tagok száma jelenleg kilenc, amely fokozatosan, a tagok mandátumának lejártával csökken le maximum 4 főre. A törvénymódosítás alapján a külsős tagok közül kettőt a jegybankelnök, kettőt a miniszterelnök javasol. A Monetáris Tanács tagjainak mandátuma hat évre szól, és a köztársasági elnök nevezi ki őket. Megbízatásuk lejártát követő három évig nem jelölhetők újra. A Monetáris Tanács hoz döntést a mindenkori jegybanki alapkamat mértékéről, a gazdaság állapotának, a különböző pénz-, és devizapiaci folyamatok, valamint a forint árfolyamának figyelembevételével.
A kamatdöntő ülések időpontja előre meghatározott [1]; a Monetáris Tanács döntését az elnök nyilvános sajtótájékoztató során jelenti be. Az ülésről rövidített jegyzőkönyv készül, melyet a szavazati megoszlással együtt az ülést követő második héten teszik közzé. (A sajtótájékoztatók online is megtekinthetők a jegybank honlapján [2])
A MNB törvényben rögzített kötelezettségei
Az MNB céljai
- Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása.
- Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.
Az MNB feladatai
- a monetáris politika megvalósítása,
- a törvényes fizetőeszközök (forintbankjegy és -érme) kibocsátása
- az ország hivatalos deviza- és aranytartalékának kezelése,
- devizaműveletek végzése az árfolyam-politikával és a devizatartalék kezelésével kapcsolatosan,
- a belföldi fizetési és elszámolási, valamint értékpapír-elszámolási rendszerek kialakítása és felvigyázása, a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében,
- a pénzforgalom lebonyolításának szabályozása,
- a pénzügyi rendszer stabilitásának felügyelete,
- statisztikai adatok összegyűjtése és szolgáltatása az EU felé,
- számlavezetés a bankok és hitelintézetek részére, illetve hitelek nyújtása, valamint betétek elfogadása ugyanezektől.
Az inflációs célkövetés rendszere
A modern jegybankoknak, így a Magyar Nemzeti Banknak is, elsődleges célja az árstabilitás elérése, illetve fenntartása. Az árstabilitás az árszint változatlanságával, vagy nagyon alacsony (fejlett országokban általában 0-2 százalék) inflációval jellemzett gazdasági környezet, ahol a gazdasági szereplők fogyasztási és beruházási döntéseinek meghozatalában az inflációs nem döntési tényező. Az árstabilitás, mint elsődleges cél eléréséhez és fenntartásához szükség van egy nominális horgony kijelölésére, amely orientálja a gazdasági szereplők nominális változókra vonatkozó várakozásait, valamint egy olyan intézményi keretre, amelyben a jegybank működteti a monetáris politikát: kijelöli az elsődleges cél eléréséhez alkalmazandó jegybanki eszközöket és a róluk való döntések menetét. Az inflációs célkövetéses rendszerben a nominális horgony szerepét a jegybank inflációs célja, az intézményi keretet pedig a cél eléréséhez szükséges lépések és a döntéshozatal szabályai adják. Az új-zélandi jegybank 1989-ben elsőként alkalmazta ezt a monetáris politikai rezsimet, és – részben a sikeres működés láttán, részben a közgazdasági elméleti eredményektől inspirálva – a Nemzetközi Valutaalap klasszifikációja szerint ma már több mint 20 országban működik inflációs célkövetéses rendszer. Köztük egyaránt megtalálhatók fejlett országok (például Nagy-Britannia, Svédország, Kanada), csakúgy, mint feltörekvő vagy fejlődő gazdaságok (például Chile, Csehország, Dél-afrikai Köztársaság). Az inflációs célkövetés az euro mihamarabbi bevezetése szempontjából is megfelelő választás, hiszen a rendszer ideális keretet nyújt az inflációs kritérium teljesítéséhez.
A rendszer fő elemei
Az inflációs célkövetés legfontosabb eleme a számszerű, előre kijelölt inflációs cél, amelynek egy előre rögzített időhorizonton történő elérésére kötelezettséget vállal a jegybank. Ez a cél elsőbbrendűséget élvez más jegybanki célokkal szemben, és az eléréséhez szükséges jegybanki eszközök alkalmazásában a monetáris politika önállóan dönt, függetlenül a gazdaságpolitika egyéb szereplőitől. Az inflációs előrejelzés az infláció jövőbeni alakulására vonatkozó, bizonyos feltevések alkalmazása mellett elkészített, rendszeres és publikus előrejelzés, mely nem mechanikus függvénye egy-egy kitüntetett változónak (például monetáris aggregátumok vagy árfolyam), hanem lehetőség szerint minden, az infláció jövőbeli alakulása szempontjából releváns információt figyelembe vesz. Emellett különös hangsúlyt fektet az egyes információk (gazdasági változók, indikátorok stb.) bizonytalanságainak kezelésére. Mindemellett a nehezen előrejelezhető, illetve a gazdaságpolitika által meghatározott változók (energiaárak, valutaárfolyamok, költségvetés, jegybanki alapkamat) esetében feltevésekkel kell hogy éljen. Az inflációs cél és az inflációs előrejelzés viszonya, az előrejelzés mögött álló gazdasági folyamatok, illetve az előrejelzést övező bizonytalanság határozza meg, hogyan dönt a jegybank. A valóságot nagyban leegyszerűsíti, de a lényeget jól kifejezi, ha a stratégia lényegét az alábbiak szerint fogalmazzuk meg: a célhoz képest magasabb előrejelzés szigorító (restriktív), azaz inflációcsökkentő hatású, míg a célnál alacsonyabb előrejelzés lazább (expanzív), azaz infláció-növelő hatású monetáris politikát kíván. A modern jegybankok, köztük az inflációs célkövetést alkalmazó jegybankok, szinte kivétel nélkül az irányadó kamatszint (jegybanki alapkamat) alakításával hajtják végre monetáris politikájukat: a kamatdöntések irányával, mértékével és időzítésével jelzik annak restriktív vagy expanzív voltát – emelés esetén szigorítást, csökkentés esetén lazítást. Az irányadó kamatszint egy olyan kitüntetett pénzügyi eszköz kamata, amelynek alakulására a jegybanknak kizárólagos vagy legalábbis döntő befolyása van. Az aktuálisan érvényes irányadó kamatszintet, valamint a kamatdöntések mögött álló megfontolásokat a jegybank nyilvánosságra hozza. Az inflációs célkövetéses rendszerben kiemelt szerepe van a jegybanki kommunikációnak. Az átlátható, transzparens jegybanki működés biztosítja, hogy a célok elérése érdekében hozott döntéseket a nyilvánosság nyomon követhesse, a mögöttük álló szándékot megérthesse. Ezáltal a jegybank elszámoltatható a közvélemény előtt, ami hozzájárul a jegybanki célok társadalmi támogatásához és a célok könnyebb teljesíthetőségéhez. A jegybanki döntések alátámasztása az egyik fő célja a jegybanki inflációs előrejelzés és az előrejelzés hátterében álló elemzések publikálásának is. Az inflációs célkövetés tehát nem pusztán az inflációs cél számszerű kijelölését és követését jelenti. A rendszer lényegéhez minden, fentebb említett tényező hozzátartozik: a cél elsőbbrendűsége, a jegybank függetlensége, az előretekintő, az információk széles körét figyelembe vevő döntéshozatal, valamint a transzparens és elszámoltatható működés és az ezáltal megkövetelt aktív kommunikáció.
Az inflációs célkövetés Magyarországon
Az MNB 2001-ben döntött a szűk sávos árfolyamrendszer és a csúszó leértékelés feladása, valamint az inflációs célkövetéses stratégia bevezetése mellett. Az MNB inflációs célkövetéses rendszerének lényege, hogy a jegybank nyíltan kötelezettséget vállal az infláció szintjének egy előre bejelentett cél közelében tartására. Az inflációs célt a jegybank a kormánnyal egyetértésben határozza meg, és ennek rendeli alá kamat- és árfolyampolitikáját. Az árstabilitásnak megfelelő optimális inflációs szint Magyarország esetében még hosszú évekig némileg meghaladja a fejlett országokban optimális szintet. Ennek oka a gazdasági átmenet és az azt követő felzárkózás következtében fellépő többletinflációs nyomás.
Az inflációs célkövetés bevezetésekor a jegybank elsődleges feladata nem az árstabilitás fenntartása, hanem annak elérése volt. Ezért az első években a jegybank és a kormány nem törekedett az árstabilitásnak megfelelő inflációs szint számszerűsítésére, ehelyett 1,5-2 évre előre jelentették be az év végi célokat, ezáltal kijelölve a dezinflációs pályát (lásd a táblázatot). A mérsékelt infláció elérésével azonban 2005. augusztusban lehetőség nyílott arra, hogy a kormány és az MNB középtávú inflációs célt tűzzön ki, amit a 2007-től kezdődő időszakra a 12 havi teljes fogyasztóiár-index 3%-os értékében határozott meg. A korábbi, év végi célokkal szemben a jelenlegi rezsimben a cél nem kitüntetett jövőbeli időpontokra vonatkozik, hanem folyamatosan érvényben van. A folyamatos érvényű cél legfontosabb előnye, hogy kiszámítható környezetet biztosít a gazdasági szereplők számára, segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az infláció tartósan alacsony, az árstabilitásnak megfelelő szinten maradjon.
Az inflációs célkövetéses rendszerek egyik sarkalatos eleme a jegybank publikus inflációs előrejelzése. Az MNB negyedévente publikálja előrejelzéseit, melyek közül májusban és novemberben készítenek teljes előrejelzést a szakértők. Augusztusban és februárban a beérkezett új tényadatok alapján az előrejelzés frissítésére kerül sor (lásd: [3]). Ennek oka, hogy a gazdaságot érő sokkok eltéríthetik az infláció mértékét a célként kijelölt értéktől, és a sokkok inflációs hatásainak azonnali és folyamatos semlegesítése nem lehetséges a monetáris politika lassú, sok áttételen keresztül működő hatásmechanizmusa és a gazdaság jövőbeli pályájának bizonytalanságai miatt. Azon túl, hogy ez nem lehetséges, nem is lenne kívánatos: az infláció túl gyors visszahozásának ugyanis reálgazdasági költségei lehetnek. A jegybank tehát arra törekszik, hogy a jövőbeni inflációt – az inflációs előrejelzés alapján – a kijelölt cél közelében tartsa. Az elmúlt évek tapasztalatairól az alábbi tanulmány ad részletes áttekintést: [4]
Az MNB meghirdetett inflációs céljai
Kívánt elérési dátum Cél értéke
- 2001. december 7± 1%
- 2002. december 4,5 ± 1%
- 2003. december 3,5 ± 1%
- 2004. december 3,5 ± 1%
- 2005. december 4 ± 1%
- 2006. december 3,5 ± 1%
- 2007–től 3% (*) középtávú folyamatos cél
További információkért lásd: [5] [6]
A jegybank kamat és devizaárfolyam politika eszközei
A jegybank kamat és devizaárfolyam politikájának célja a gazdaságban lévő pénzmennyiség csökkentésén/növelésén keresztül a gazdasági rendszer működésének befolyásolása a nemzeti pénzügyi egyensúly megteremtése, és a gazdaságpolitika legfőbb céljainak támogatása.
Direkt eszközök
Direkt eszközök esetén az jegybank aktívan beleavatkozik a kereskedelmi bankok pénzügyi működésébe.
- A hitelkontingentálás esetén az jegybank a hitelnyújtási igényektől, lehetőségektől függetlenül
meghatározza a kihelyezhető hitelek mértékét.
- A viszontleszámítolási plafon előírása esetén a központi bank a kereskedelmi bank számára a viszontleszámítolás összegét írja elő.
- Kamatszabályozás esetén a központi bank a hitelkamat és a betéti kamat konkrét mértékét írja elő.
Indirekt eszközök
- Tartalékráta növelése. A Központ bank növeli a kötelező tartalékráta mértékét.
- Refiranszírozási hitelek. A kereskedelmi bankok számára refiranszírozási hiteleket nyújt.
- Alapkamat növelés. A kereskedelmi bankok refiranszírozási hiteleinek alapkamatát növeli.
- Nyílt piaci műveletek esetén a jegybank jelentős mennyiségű állampapírral rendelkezik. Melyeknek adás-vételével tudja alakítani a gazdaságban lévő pénz mennyiségét.
- Erkölcsi ráhatás. Esetén a jegybank az álltala fontosnak tartott cél elérése érdekében egyeztetésekkel, meggyőzéssel próbálja a kereskedelmi bankokat a megfelelő tevékenységre rávennei.
A Monetáris Tanács
A Monetáris Tanács a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfőbb döntéshozó szerve, legfontosabb feladata a jegybanki alapkamat mértéknek meghatározása az árstabilitás, mint fő cél elérése és fenntartása érdekében.
Az alapkamat meghatározásán keresztül a Tanácsnak jelentős szerepe van a gazdasági folyamatok befolyásolásában, hiszen a jegybanki kamat nagysága hat a forint árfolyamának alakulására illetve a kereskedelmi bankok hitel- és betéti kamataira. A jegybank inflációs célkövető rendszert alkalmaz, a kormánnyal közösen határozza meg az inflációs célt, amelynek teljesítésére a jegybank kötelezettséget vállal. Az alkalmazott árfolyamrendszerről szintén közösen dönt a két testület.
Története
A Monetáris Tanácsot a 2001. június 19-én elfogadott új jegybanktörvény hozta létre, amely növelte a jegybank függetlenségét és módosította döntéshozatali mechanizmusát. A jegybanktörvény az árstabilitás védelmét jelölte meg a jegybank fő céljaként, és a kormány gazdaságpolitikájának támogatását csak abban az esetben engedi meg, ha ezzel a fő célt nem veszélyezteti.
A Tanács kezdetben a törvény szerint hét-kilenc tagú volt. A kilenc tag öt „belsős” (az elnök és négy alelnök) és négy „külső” tagból állt össze. 2004 végén a jegybanktörvény módosítása során újabb négy külsős taggal bővült a testület, valamit módosultak a tagok kinevezésének szabályai is. A módosítások szakmai körökben heves reakciókat váltottak ki mind itthon, mind külföldön. Jegybanki vezetők, az Európai Központi Bank valamint az Európai Bizottság is a függetlenségbe való beavatkozásként értékelte a döntést. A kritikák nyomán a törvényjavaslatot több ponton megváltoztatták, de a Tanács kibővítése és a kinevezési szabályok módosítását nem vonták vissza. Ez a módosítás vezette be azt a szabályt is, amely szerint a Tanács tagjai (beleértve elnökét és az alelnökeit) megbízatásuk megszűnését követően három évig nem jelölhetők újra.
Változások 2007-ben
2007 márciusában Járai Zsigmond mandátuma lejárt, helyette Simor András lett az új jegybankelnök. Szapáry György alelnök helyére Karvalits Ferenc került, Adamecz Péter és Auth Henrik alelnökök mandátumának lejárta után Király Júliát nevezték ki. A tanácsban így a külső és belső tagok aránya 9:3 lett. A legutóbbi törvénymódosításnak megfelelően a tanács létszáma a továbbiakban fokozatosan csökken. A törvény szerinti minimum 4, de maximum 7 fős létszámot úgy érik el, hogy azon tagok helyére, akiknek lejár a mandátumuk, nem neveznek ki új tagokat.
Kinevezési szabályok
A Jegybanktörvény legutóbbi módosítása óta a kinevezési szabályok a következők:
- Valamennyi tagot a köztársasági elnök nevezi ki 6 évre. A tagok mandátumuk lejáratát követő három évben nem nevezhetők ki újra.
- A Tanácsban résztvevő alelnök személyére az elnök tesz javaslatot, és a miniszterelnök terjeszti a köztársasági elnök elé. Az alelnököket a köztársasági elnök nevezi ki.
- A külsős tagok közül két fő kinevezésére az MNB elnöke tesz javaslatot, amelyet egyetértés esetén szintén a miniszterelnök terjeszt a köztársasági elnök elé.
- A másik két tag kinevezésére a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A miniszterelnök kikérheti az MNB Elnökének véleményét, ám annak nincs vétójoga.
- Ha egy tag megbízatása megszűnik, akkor az őt eredetileg javasló hivatal viselője jogosult az új tag személyére javaslatot tenni.
A Tanács működési rendje
A Tanács a 2007 júliusában hatályba lépett törvény szerint havonta legalább egyszer ülésezik. Az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint az ülések időpontja előre meghatározott, melyek közül havonta egyszer kerül sor rendszeres kamatdöntésre [7]. Rendkívüli ülést az MNB alapszabálya szerint bármikor tarthat a testület; ezt az elnök hívja össze és vezeti le, de bármely tag kezdeményezheti.
A testület határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van az ülésen. A Monetáris Tanács szótöbbséggel hozza meg határozatait, szavazategyenlőség esetén az elnök (ha ő akadályoztatva van, akkor az elnökhelyettes) szava dönt. A Monetáris Tanács álláspontját az elnök, vagy távollétében a Tanács elnökhelyettese kommunikálja nyilvánosan, ugyanakkor semmi nem tiltja, hogy a tagok saját véleményüket nyilvánosan elmondják.
A tagok kinevezési időtartama
A Monetáris Tanács (illetve elődje, a Jegybanktanács) kinevezésük időpontjával és zárójelben a kinevezés időtartamával, kormányzati ciklusonként az alábbiak:
*Káró Tamás nem töltötte ki mandátumát (2003 novemberében meghalt). **Kornai János 2001 júniusában lemondott, miután az Országgyűlés elfogadta az új jegybanktörvényt. ***Oblath Gábor nem töltötte ki első mandátumát (2003 januárjában lemondott).
Forrás: MNB [8]
Bankjegy- és érmekibocsátás
A jegybank összetett emissziós feladatokat lát el. A jegybanktörvény értelmében a pénzkibocsátás kizárólagos jogosultjaként végzi a készpénz előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos teendőket.
Az MNB emissziós tevékenységének fő célja a készpénzforgalom igényeinek biztonságos, maradéktalan kielégítése korszerű, jó minőségű, esztétikus bankjegyekkel és érmékkel. E cél érdekében a Magyar Nemzeti Bank 1993-ban új forgalmi érmesort, 1997 és 2001 között új bankjegysorozatot bocsátott ki, továbbá folyamatosan fejleszti a bankjegyeken található biztonsági elemeket. 1999 szeptemberétől kizárólag az új bankjegysorozat és az új érmesorozat címletei vesznek részt a készpénzforgalomban, a régi bankjegyeket és érméket a jegybank bevonta a forgalomból. Bevonás után a jegybank az átváltási határnapig váltja át a régi bankjegyeket és érméket törvényes fizetőeszközre (2009. december 31-éig az 1997 előtt gyártott 500, 1000 és 5000 forintos bakjegyeket). Ha a jövőben újabb bankjegyet vagy érmét vonnak be, az MNB – a jegybanktörvény előírásának megfelelően – hosszabb ideig fogja azokat váltani: a bankjegyeket a bevonás határnapjától számított 20 évig, míg az érméket 5 évig. Egy bizonyos ideig számos hitelintézeti és postafiók is részt vesz a bevont bankjegyek és érmék váltásában. Az átváltási határnap után a jegybankon kívül maradt, törvényes fizetőeszközre be nem váltott érmék, illetve bankjegyek értékét bevonási nyereségként kell elszámolni, és azt a jegybanktörvény alapján az MNB-vel szemben fennálló államadósság csökkentésére kell fordítani.
A jegybank által kibocsátott törvényes fizetőeszközök a jegybank pénztárain keresztül kerülnek forgalomba. A Magyar Nemzeti Bank legfőbb ügyfelei a hitelintézetek, melyek részére a Bank pénzforgalmi számlát vezet. A Magyar Nemzeti Bank – a bank által Üzleti Feltételekben közzétett feltételek szerint – készpénz be- és kifizetési, valamint váltási tevékenységet is végez. Ez utóbbi szolgáltatást nem csak a hitelintézetek, hanem más, nem hitelintézeti tevékenységet végző szervezetek, vállalkozások és magánszemélyek is igénybe vehetik. Az MNB a készpénzkezelési- és váltási tevékenységét a bank által Hirdetményben közzétett készpénzkezelési vagy váltási díj ellenében, illetve meghatározott esetekben díjmentesen végzi. A beáramló készpénz feldolgozása során az MNB megvizsgálja a bankjegyek minőségét, kiszűri a hamis bankjegyeket, illetve megsemmisíti a forgalomképtelen fizetőeszközöket.
A jegybank gondoskodik a forgalomban elhasználódott készpénzmennyiség pótlásáról. Kielégíti a pénzforgalom címletösszetétel szerinti igényeit, részt vesz a készpénzforgalom szabályozásában és ellenőrzésében.
Az MNB a forgalmi érmék és bankjegyek mellett 1968 óta emlékérméket, és újabban forgalmi érmék emlékváltozatát és emlékbankjegyeket is kibocsát. Ezek kibocsátása neves történelmi kulturális, tudományos vagy más eseményhez , illetve évfordulóhoz kapcsolódik. Az emlékérmék és emlékbankjegyek nemcsak numizmatikai értéket képviselnek, hanem – a Magyar Közlönyben megjelenő MNB hirdetmény alapján – törvényes fizetőeszközök is.
A Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjában megtekinthetők a forgalomban lévő és forgalomból kivont fém- és papírpénzek, emlékérmék, történelmi értékpapírok.
Annak érdekében, hogy a jelenleg 7 címletből álló bankjegysoron alkalmazott biztonsági elemek minél szélesebb körben váljanak ismertté, a bankjegyek bemutatásán túl az MNB a honlapján Bankjegyismeret című anyagot tett közzé.
MNB Látogatóközpont
A Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontja 2004. március 19-én nyitotta meg kapuit a pénz világa iránt érdeklődők előtt. Mivel a magyar központi bank szerepet kíván vállalni a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztésében, olyan kiállítás létrehozása volt a cél, amely a pénz történetét, fejlődési állomásait, társadalmi szerepét és a Magyar Nemzeti Bank feladatait komplexen mutatja be, mindennapjaink pénzügyi döntéseihez iránytűt ad, és felkészít lehetőségeink felmérésére. Mindezt modern eszközökkel, közérthetően, interaktív módon oldja meg. Az évi 40 000 látogató így érdeklődésének megfelelően kaphat információt számos, a jegybankhoz kötődő témában.
Ingyenesen látogatható minden hétköznap 9-től 16 óráig ill. minden csütörtökön 9-től 18 óráig.
Az MNB épülete
A főépület (V. Szabadság tér 8-9.) eredetileg az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének székházaként létesült. A bank 1900 nyarán írta ki zártkörű pályázatát, amelyre nyolc-nyolc neves magyar és osztrák építészt hívtak meg. 1901. május 10–12-én tartott ülésén a zsűri (két magyar és két osztrák építész) az első díjat egyhangúlag Alpár Ignácnak ítélte.
Az építkezés 1902 tavaszán kezdődött és 1905 tavaszán fejeződött be, az épület az előirányzott hárommillióhoz képest négy és fél millió koronába került. Monumentális, palotahomlokzatú épület készült, gazdag külső és főleg belső díszítéssel. Ez utóbbiak közül kiemelkedőek Róth Miksa színes üvegablakai, amelyek a főlépcsőházat ékesítik. Az épület 1976 óta védett műemlék.
Az épület küldíszei
A bankszékház Bank utcai és Szabadság téri főhomlokzata aszimmetrikus. A Szabadság tér felé forduló homlokzat díszítésben gazdagabb, ezzel harmonizál a tér túloldalán található Tőzsdepalotával. Az épület homlokzatát Sennyei Károly szobrászművész díszítette. A reliefek a következő jeleneteket rögzítik: ércolvasztás és nemesfémrudak öntése, pénzverés, papírpénzek metszése és sajtolása, papírpénzek rajzolása és jelzése, művészetek, tudomány és ötvösművészet, állattenyésztés-földművelés és ipar, főníciai-egyiptomi-arab-zsidó kereskedelem, középkori bank és ércbányászat. A főbejárat felett látható erkélyt Tóth István kőszobrai őrzik. A bank épületének mellvédjein két jelentős alkotás emelkedik ki. A nyugati és a déli homlokzat sarkán a Magyar Nemzeti Bank jelképe helyezkedik el, a szoborcsoport Róna József műve. A Szabadság téri mellvéden álló szobrokat és címert Markup Béla készítette.
Az épület belső ékei
Az épülethez eredetileg négy emelet tartozott, az 1950-es években az első és a második emelet közé egy másik szintet építettek. Ennek ellenére az épület megőrizte eredeti külső képét. Minden szint világát egy növény jelképe fonja díszbe. A földszintet a búza, az első emeletet az írisz és a bogáncs, a harmadik emeletet a vadgesztenye motívumai ékesítik. Jeles képzőművészek alkotásai teszik méltóvá az épületet arra, hogy a magyar jegybank székhelye legyen. A belső épületszobrászati munkákat Maróti Géza végezte, a míves faragású ajtókat és kereteket Michl Alajos készítette, a kovácsoltvas korlátokat Alpár Ede tervezte, míg a káprázatos harmadik emeleti rózsaablakok atyja Róth Miksa.
Az épület felépítése
Az átépítés előtt az első emeleten az eredeti funkciónak megfelelően egymástól elszigetelt kis irodákat működtettek. Ez az emelet szolgálta a bankügyleteket. A második emeleten voltak a vezérkar irodái, lakásai és a tanácsterem. Így a ma már harmadik emeletnek számító szinten helyezkednek el a tanácstermek mellett az elnök és az alelnök dolgozószobái. A Nagytanácsterem a Monetáris Tanács üléseinek helyszíne. A neoreneszánsz stílusú terem már csak az eredeti mintájára készült bútorokkal dicsekedhet. Ennél azonban sokkal nagyobb értéke van a velencei tükröknek, márványoszlopoknak és az eredeti csillároknak. A Kistanácsterem az igazgatóság üléseinek ad helyet. Néhány éve ezt a helységet az első elnökről, Popovics Sándorról Popovics-teremnek nevezték el. Az akkori harmadik (ma: negyedik) emeleten személyzeti lakásokat tartottak fenn. A bank belső udvarát 1949-50-ben beépítették, napjainkban Látogatóközpontot üzemeltetnek a helyén.
Az MNB elnökei
- Dr. Popovits Sándor (1924. június 24. – 1935. január 6.)
- Dr. Imrédy Béla (1935. január 6. – 1938. május 18.)
- Dr. Baranyai Lipót (1938. május 19. – 1943)
- Dr. Pósch Gyula (1943. február 7. – 1944. október 16.)
- Temesváry László (1944. október 16. – 1944. december)
- Dr. Oltványi Imre (1945. április 17. – 1945. augusztus 31.)
- Dr. Kárász Artúr (1945. augusztus 31. – 1945. november 15.)
- Dr. Oltványi Imre (1945. november 15. – 1946. augusztus)
- Dr. Csejkey Ernő (1946. augusztus 9.)
- Dr. Jeszenszky Ferenc vezérigazgató, a pénzügyminiszter első helyettese (1949. augusztus 30. – 1952. február 1.)
- Vörös János vezérigazgató, a pénzügyminiszter első helyettese (1952. február 1. – 1955. november 12.)
- Dr. Háy László (1956. április 17. – 1956. november 20.)
- Szántó Dénes (1956. november 20. – 1960. június 30.)
- Sulyok Béla (1960. július 1. – 1961. október 31.)
- Dr. László Andor államtitkár (1961. november 1. – 1975. július 10.)
- Dr. Tímár Mátyás államtitkár (1975. július 10. – 1988. június 15.)
- Dr. Bartha Ferenc államtitkár (1988. június 15. – 1990. június 30.)
- Dr. Surányi György (1990. július 1. – 1991. november 30.)
- Dr. Bod Péter Ákos (1991. december 9. – 1994. december 14.)
- Dr. Surányi György (1995. március 1. – 2001. március 1.)
- Dr. Járai Zsigmond (2001. március 2. – 2007. március 2.)
- Simor András (2007. március 3.)