Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyar Iparművészeti Főiskola szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest)
Mome-logo.png

A MOME Master
A MOME Master
Alapítva 1880.
Hely Magyarország, Budapest
Korábbi nevei Magyar Iparművészeti Egyetem
Magyar Iparművészeti Főiskola
Iparművészeti Iskola
Típus egyetem
Oktatók száma kb. 125 fő
Rektor Fülöp József (2014. augusztus 1. – )[1]
Elérhetőség
Cím 1121 Budapest, Zugligeti út 9-25.
Elhelyezkedése
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Budapest)
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 02″, k. h. 18° 59′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 02″, k. h. 18° 59′ 23″
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Moholy-Nagy Művészeti Egyetem témájú médiaállományokat.
Névváltozatok
Időszak
Név
1880–1946Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola
1946–1948Iparművészeti Akadémia
1948–2000Iparművészeti Főiskola
2000–2005Iparművészeti Egyetem
2005 ótaMoholy-Nagy Művészeti Egyetem

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem legkorábbi jogelődje az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda, melynek alapítási ideje 1880, székhelye Budapest. 1948-tól főiskolai, 1971-től egyetemi rangban működik. Az egyetem 2005-ben felvette a világ egyik legismertebb magyar képzőművészének, Moholy-Nagy Lászlónak a nevét, ezért hivatalosan 2006 márciusától kezdve Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (röviden MOME) az intézmény neve.[2]

Küldetés[szerkesztés]

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem letéteményese a teljes körű egyetemi szintű, tradicionális iparművészet-oktatás mellett az egyetemi szintű designer, építész és vizuális kommunikáció tervező képzésnek. A MOME oktatási tevékenysége arra irányul, hogy a művészi tehetséggel bíró hallgatókban kialakuljon képességeik célirányos működtetésének feltétele. Az egyetem vállalt törekvése, hogy tudatos alkotó egyéniségeket képezzen, akik alkalmasak a művészeti területükön adódó feladatok magas szintű megoldására. A művészképzéssel járul hozzá a vizuális kultúra általános szintjének emelkedéséhez, továbbá művészeti-menedzserképzéssel gondoskodik a gazdaság egyes ágazatai és a művészi tevékenység közötti kapcsolat létrejöttéről is. Az egyetem vállalja az elitképzés misszióját, az egyetemi alapképzés és mesterképzés mellett a tematikus művészeti DLA és tudományos PhD doktori programokkal valamint szakirányú továbbképzésekkel. Az egyetem az iparművészetek szellemi műhelye is, melyet könyvtára, galériája, kiadványai révén valósít meg. Az egyetem az oktatott műfajok határainak és az alkalmazott - autonóm művészetek határainak hagyományos merevségét az egyetemen folyó oktatási tevékenység nyitottsággal, átjárhatósággal helyettesíti. Diplomájával alkotóerővel felruházott, döntéseiért felelős iparművészeket, építészeket, és vizuális kommunikáció tervezőket bocsát ki, akik az emberi környezet alakításáért belső kényszertől hajtva tevékenykednek. Munkaformáival - mester és tanítvány kapcsolatok által - pozitív emberi értékekkel egészíti ki a szak-tudás megszerzésének minden mozzanatát. Az egyetem a kitalálás - a megtervezés - a megvalósítás készségének hármas egységét alakítja ki a hallgatóban. A képzéssel és az egyetem szolgáltatásaival gondoskodik hallgatóinak értelmiségivé válásáról, részben európai mintákhoz való alkalmazkodást, részben múltban gyökerező hagyományokon alapuló identitást ad.

Története[szerkesztés]

Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda egyetlen osztálya, a műfaragászati tanműhely 1880. november 14-én nyitotta meg kapuit, az 1870-ben alapított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde – a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődje – szervezeti egységeként. Az intézmény ekkor az Andrássy úton, a (régi) Zeneakadémia épületében kapott helyet. Az 1880-90-es években sorra indultak az Iparművészeti Iskola újabb és újabb „szakosztályai”: mintázás, ötvösség, fametszés, díszítő festés, rézmetszés, kisplasztika, díszítő szobrászat. A képzési idő az 1887/88-as tanévtől háromról öt évre emelkedett, a szakképzést ugyanis kétéves előkészítő tanfolyam alapozta meg.

A mind nagyobb szabású oktatási tevékenységet kifejtő, s mind több növendéket foglalkoztató intézmény többszöri költözés után 1896-ban méltó székhelyet kapott Lechner Ödön és Pártos Gyula Üllői úti Iparművészeti Palotájában, az Iparművészeti Múzeummal közös fedél alatt. Az ugyanekkor független intézménnyé vált Iskola sorra aratta a sikereket a nyilvános bemutatókon, többek között a millenniumi országos kiállításon. A nemzetközi megmérettetés is látványos eredményeket hozott: az intézmény mind az 1900-as párizsi, mind az 1902-es torinói világkiállításon aranyérmet nyert, az 1906-os milánói világkiállításon pedig nagydíjjal tüntették ki.

A tanácsköztársaság idején új nevelési koncepció nyomán radikális átszervezés kezdődött, de a rendszer bukásával a korábbi oktatási keretek álltak vissza. 1924-től az Iparművészeti Iskola ügyeit a két-két évre választott igazgató a négy főből álló, szintén választott igazgatói tanáccsal együtt intézte. A tanulmányi idő hat évre emelkedett: három évig tartott az alsófokú, másik háromig pedig a felsőfokú szaktanfolyam.

Iparművészeti Iskola - 1939 karácsonya

1936-ig tartott az igazgatói tanács rendszere, ekkor az oktatási struktúra is módosult: az első két év alapképzése a szigorúan vett szakmai ismeretek elsajátítását jelentette, önálló tervezési feladatokat csak a későbbi tanulmányi években kaptak a növendékek. Ebben az időszakban jelentősen bővítették és modernizálták az oktatás műhelyhátterét is. A második világháború idején mind nehezebbé vált, majd végül ellehetetlenült a tanítás. A romok eltakarítása után újrainduló oktatás szervezeti feltételei is megújultak: 1946-ban az iskola alsóbb évfolyamait középiskolai szintű Szépműves Líceumként leválasztották az intézményről. Az intézmény felsőoktatásra szakosodott része az Iparművészeti Akadémia lett, négyéves képzéssel és hat szakosztállyal: belsőépítészet, kerámia, grafika, textil, plasztika, ötvösművészet.

Az 1930-as évek óta kérvényezett főiskolai cím elnyerésére 1948-ban került sor. A hallgatók megnövekedett száma miatt 1954 őszén a főiskola egy része átköltözött a Farkasdy Zoltán és munkatársai által alkotott Zugligeti úti épületbe. Az 1960-as évektől egyre bővülő külföldi kapcsolatok is segítették az oktatást, az intézmény munkáját számos nemzetközi szakmai szervezet méltatta; az Iparművészeti Főiskola sikeres működésének hivatalos elismeréseként 1971-ben egyetemi rangot kapott. Az oktatás szempontjainak a létező igényekhez való alkalmazását tűzte ki célul az a nagyszabású reform, amelyet Gergely István rektor indított 1983-ban. Az első két félév alapképzése általános elméleti, rajzi, forma- és anyagismereti oktatást és kreatív feladatok megoldását jelentette. A rostavizsgán továbbjutott hallgatók két szakirányt választhattak; a főiskolai szint befejezésével az egyetemi szintnek megfelelő mesterképzőben lehetett folytatni a tanulást.

1986-ban az Iparművészeti Főiskola volt az első állami intézmény Magyarországon, ahol lehetőség nyílt menedzserdiploma szerzésére. A tanárképzés feladatainak ellátására 1987-ben jött létre a Vizuális Nevelési Központ, amelyhez hozzátartozott a Főiskola kiállítóhelye, a Tölgyfa Galéria is. 1993-tól az oktatás visszaállt a hagyományos tanszéki rendszerre, építész, formatervező, szilikát, textil és vizuális kommunikáció tanszékkel. Az elméleti képzés továbbra is önálló intézet keretein belül zajlik, és külön intézetben maradt a posztgraduális rajz- és környezetkultúra szakos tanárok, illetve a művészeti és tervezési szakmenedzserek képzése is. 2000. január 1-jétől az intézmény elnevezésében is megjelent három évtizede elnyert egyetemi rangja; a posztgraduális fokozatszerzésre a doktori iskola nyújt lehetőséget. A Tölgyfa Galéria szerepét az épület lebontása miatt 2004-ben a Batthyány utcai Ponton Galéria vette át. 2005-ben az egyetem felvette Moholy-Nagy László nevét, így hivatalosan Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (röviden MOME) lett az intézmény neve.

Az alkalmazott művészetek hagyományaitól induló képzés területei az eltelt több mint egy évszázad alatt egyre bővültek; az ezredforduló oktatásának fő irányai: téralkotás, tárgyalkotás, képalkotás]. A 130 éves fennállását 2010-ben ünneplő intézmény napjainkban a legszélesebb értelemben vett vizuális művészetek alkotóinak egyetemi képzése révén tölt be meghatározó szerepet az ország kulturális életében.

2019. szeptember 6-án átadták az egyetem új zugligeti kampuszát.[3][4]

Rektorok[szerkesztés]

Intézetek és tanszékek[szerkesztés]

Építészeti Intézet[szerkesztés]

Az Építészeti Intézet oktató munkáját az építészetbelsőépítészet – bútortervezés hármas egységét őrző szemlélet jellemzi. Az egészlátás igénye határozza meg a művészi látás és a mérnöki tudás elsajátítását szolgáló tananyagot. Az intézet szándéka, hogy tradíció és innováció azonos súllyal legyen jelen a tanításban. Első számú feladata, hogy teremtő erővel felruházott, döntéseiért felelős szakembereket neveljen, akik az emberi környezet alakításának területén művészi szintű tervező-alkotó munkát végeznek. Az intézetben folyó munka alapját a szoros tanár-diák együttműködés képezi; a stúdiónkénti kis létszám pedig lehetőséget ad a klasszikus mester-tanítvány párbeszéd kialakítására.

Design Intézet[szerkesztés]

A Design Intézet célja, hogy nyitott gondolkodású, a környezet, a társadalom és a kultúra aktuális folyamataira érzékenyen reagáló és a legmagasabb szakmai minőséget képviselő tervezőművészeket képezzen. Feladatának tartja, hogy a falai közül kikerülő fiatal tervezők mind a hazai, mind a nemzetközi professzionális életben versenyképessé váljanak, és megtalálják saját helyüket a szakmai palettán. Az intézeti rendszer segíti a Formatervező, Textiltervező és Tárgyalkotó szakterületek közötti átjárhatóságot, az interdiszciplináris művészeti tevékenység megvalósítását, és a nyitott, integratív gondolkodás elmélyítését. Emellett lehetőséget ad egy aktív párbeszéd kialakítására a hazai, az európai és a világ design intézményeivel és szakmai szervezeteivel. Az intézet pezsgő szellemi műhely, mely magas szintű képzést biztosít hallgatói számára. Egyaránt fontosnak tartja a hagyományok megőrzését, és a legújabb ismeretek integrálását az oktatásba. A múlt- és jövőkutatási tevékenységére alapozva ötvözi a progressziót és a tradíciókövetést, ebből új design és művészeti minőségeket hívva életre.

Média Intézet[szerkesztés]

Intézetünk már több, mint négy évtizede foglalkozik a vizuális kommunikáció szakterületei iránt érdeklődő hallgatók képzésével. A Média Intézetben működő négy szak – animáció, fotográfia, média design és tervezőgrafika – tevékenységének célja, hogy stabil szakmai alapozás mellett progresszív tervezői szemléletet adjon át arra ösztönözve hallgatóit, hogy a folyamatosan változó médiaközegben meghatározó szerepvállalói legyenek környezetüknek és lehetőségük legyen társadalmunk értékszemléletének gazdagítására és korszerűsítésére. Az elmúlt évtized hozta információ-kommunikációs változásnak és a technológia napról napra gyorsuló tempójú fejlődésének visszavonhatatlan hatása a kreatív folyamatok átalakulása és a médiaművészetek tömegkommunikációban való egyre intenzívebb jelenléte. A tudomány és a művészet konvergenciája napjaink valósága. Célunk és felelősségünk, hogy mindenkori hallgatóink számára hiteles szellemi muníciót, hatékony eszközöket kínáljunk az állandó fejlődéshez.

Elméleti Intézet[szerkesztés]

Az Elméleti Intézet tevékenységei a design és a művészet megértésének, közvetítésének és támogatásának különböző formái köré csoportosulnak. Az Intézetben folyó kutatási és oktatási aktivitásokban egyaránt a magyar és az egyetemes kultúra megismerésére, a jelen és a közelmúlt megértésére irányul a figyelem. A szerteágazó projektek közös kiindulópontja az alkotás folyamata. Az egyetem alkotó szakjai számára biztosított elméleti stúdiumok keretében széles diszciplináris választék érhető el a hallgatók számára. Cél az, hogy az alkotás jogi és gazdasági környezetében, a műértelmezés teoretikus kereteiben és praktikus gyakorlásában, valamint a fizikai és a társas világ értelmezésében a hallgatók módszerekre és eszközökre találjanak. Az Intézet alapképzési és mesterszakjai, valamint szakirányú továbbképzései magas színvonalon, korszerű oktatási módszerekkel és nemzetközi kitekintéssel támogatják a design és a művészet teoretikus kérdéseiben, menedzsmentjében vagy tanításában fejlődni kívánókat.

Doktori Iskola[szerkesztés]

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem multidiszciplináris doktori iskolája három design és művészeti ágban (építőművészet DLA, iparművészet DLA, multimédia művészet DLA, practice-led doctoral degrees) és egy tudományágban (művészet-tudomány PhD, theory-based doctoral degree) folytatja tevékenységét, a négy ág koherenciájára és interdiszciplináris együttműködésére alapozva.

A négy képzési ág tagolódása az egyetem mesterképzési szakstruktúrájára épül, és kiteljesíti a háromfokozatú képzés ama tendenciáját, amely a specifikus szaktudások széles spektrumú rendszere felől (BA képzés) a mesterszakok összefoglaló jellegén át, a doktori képzés integratív struktúrájához vezet. Ez az oktatási filozófia fejeződik ki a doktori iskola által kiírt tematikus fókuszok inter- és transzdiszciplináris karakterében is, valamint abban, hogy az eltérő alkotói/kutatói szakterületeket képviselő témavezetők jellemzően többen, társ-konzulensi viszonyban segítik az egyes doktoranduszok, és a doktoranduszcsoportok munkáját.

A MOME Doktori Iskola kész arra is, hogy a benne folyó kutatásokat, illetve az általa megjelenített szakmai területeket más, hazai és nemzetközi akadémiai intézményekkel, továbbá piaci szereplőkkel, társadalmi szervezetekkel együttműködésben helyezze az alap- és az alkalmazott kutatás, fejlesztés és innováció kontextusaiba.

Képzések[szerkesztés]

Alapképzés - BA szakok[szerkesztés]

Animáció, Design- és művészetelmélet, Építőművészet, Fémművesség, Formatervezés, Fotográfia, Kerámiatervezés, Média design, Textiltervezés, Tervezőgrafika, Üvegtervezés

Mesterképzés - MA szakok[szerkesztés]

Animáció, Designelmélet, Design- és művészetmenedzsment, Design- és vizuálisművészet-tanár, Divat- és textiltervezés, Építőművész, Fémművesség, Formatervező művész, Fotográfia, Kerámiatervezés, Média design, Tervezőgrafika

Doktori képzés - DLA[szerkesztés]

A képzés és fokozatadás területei: iparművészet, multimédia-művészet és építőművészet.

Szakirányú továbbképzés[szerkesztés]

Kultúramenedzsment | Múzeumi menedzsment

Tanfolyamok, előkészítők[szerkesztés]

A MOME Open, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem iskolarendszeren kívüli, rövididős képzéseit, tanfolyamait szervező és működtető központja. Képzései egyszerre reagálnak a külső piaci igényekre, az akkreditációs folyamatoknál gyorsabb szakmai tendenciákra, és egyúttal megjelenítik a MOME szakmai közösségének látásmódját, szaktudását.

A képzési kör a tradicionális szakterületektől, a határterületi, kísérleti képzésekig terjed, és folyamatosan újabb fejlesztési témákon és formákon keresztül igyekszik a design és művészeti tudások láthatóságát, ismertségét és széleskörű elérhetőségét megteremteni, portfóliójában a hagyományos tárgyalkotás mellett a design thinking, service design és digitális médiumok egyaránt fontos szerepet kapnak.

A PreMOME a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem felvételire felkészítő kurzusait kínálja, elméleti és gyakorlati képzést nyújtva, az egyetem felvételi eljárására készítve fel a jelentkezőket. Az oktatás minőségét a MOME szakjai által jóváhagyott tanterv, a változatosan felépített program és a MOME-hoz kötődő oktatói csapat biztosítják.

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés]

A MOME nemzetközi tevékenységének legfőbb célja az egyetem megjelentetése az országhatáron túl; olyan képet alkotva mely hűen tükrözi az egyetem unikális jellegét és az oktatás minőségét, emellett hatékonyan koordinálja és irányítja a hallgatói - és tanári mobilitást. A MOME nemzetközi politikája alapján az egyetem nemzetközi tevékenységét illetően két irányban működteti. Az egyik irányban a nemzetközi tapasztalatok, tudás beépítése, a másik irányba az egyetem tanárai és diákjai által létrehozott tudás, alkotások megismertetése, nemzetközi szintű elterjesztése történik. A nemzetközi stratégia ennek a kétirányú munkásságnak a céljait, prioritásait fogalmazza meg, valamint az ebből adódó feladatok megvalósításának módját.

Adományozott címek és díjak[szerkesztés]

Moholy-Nagy-díj[szerkesztés]

2006-tól az egyetem évente díjat adományoz annak, aki tevékenységével kimagasló módon, közvetlenül vagy közvetve hozzájárult az egyetem céljainak eléréséhez

2006 |  Hattula Moholy-Nagy - mûvészettörténész, művészeti író

2007 | Stefan Lengyel - formatervező

2007 | Gergely István - építész, belsőépítész

2008 | Rubik Ernő - Kossuth-díjas építész, formatervező

2009 | Hannes Böhringer - művészetfilozófus

2010 | Földes Imre - zenetörténész

2011 | Tibor Kalman - grafikus, designer

2012 | Dieter Rams - építész, designer

2013 | Gőz László - harsonaművész, zenetanár

2014 | Kovalik Balázs - rendező

2015 | Frenák Pál - táncos, koreográfus

2016 | Nádasdy Ádám - költő, nyelvész, műfordító

2017 | Passuth Krisztina - művészettörténész

2018 | Barabási Albert László - fizikus, hálózatkutató

2019 | Karole P. B. Vail kurátor, múzeumigazgató

Professor Emeritus/Emerita[szerkesztés]

Ernyey Gyula - designtörténész, belsőépítő művész, Ferencz István - építész tervező művész, Kapitány Ágnes - szociológus, Péter Vladimir - Munkácsy Mihály-díjas érdemes művész, ötvös és szobrászművész, Lengyel István - formatervező, Szilvitzky Margit - textilművész; Scherer József - formatervező, Zsótér László - tervezőgrafikus

Címzetes egyetemi tanár[szerkesztés]

Bánfalvi András - fémműves tervezőművész, Bányai István - grafikusművész, Bendzsel Miklós - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke, Bodóczky István - képzőművész, Csomay Zsófia - Ybl Miklós-díjas, Pro Architectura díjas, Kotsis István-érmes építőművész, F. Dózsa Katalin - művészettörténész, Ferencz István - építész tervező művész, Paul Hargittai - textilművész, Steven Holl - építész, Janáky István - Ybl-díjas építész, Peter Pfeiffer - designer, Pohárnok Mihály - iparművész, Dan Reisinger - grafikusművész, Richly Zsolt - érdemes művész, Balázs Béla-díjas animációsfilm-rendező, Rofusz Ferenc - Oscar-díjas animációsfilm-rendező, Rubik Ernő - Kossuth-díjas építész, formatervező, Sárvári Katalin - textiltervező művész, Gorden Wagener - designer, Waliczky Tamás - médiaművész, Eva Zeisel - keramikus, formatervező, Peter Zumthor - építész, Palotai Gábor - designer

Doctor Honoris Causa[szerkesztés]

Piotr Bozyk - formatervező művész, Csíkszentmihályi Péter - belsőépítész, Kass János - Kossuth-díjas grafikusművész, Kunkovács László - Balogh Rudolf-díjas fotóművész, Popovics Zoltán - szobrászművész, Rubik Ernő - Kossuth-díjas építész, formatervező, Szentpéteri Tibor - formatervező

Címzetes egyetemi docens[szerkesztés]

Bernhard Geisen - formatervező, Bíró Péter - marketingvezető, Kaucsek György - regisztrált európai ergonómus, pszichológus, Lehotay Zoltán - animációsfilm-rendező, Tapolcai László - ipari formatervező

Egyetemi magántanár[szerkesztés]

Jankovics Marcell - Kossuth-díjas filmrendező, dr. Kapitány Gábor - szociológus, kultúrantropológus, Király József - Kossuth-díjas belsőépítész

Híres oktatók és diákok[szerkesztés]


Campus[szerkesztés]

A 2019-ben átadott új egyetemi campus épületei:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Design Center: Hazai formatervezési folyóiratok (1976–1994)
  • Dvorszky Hedvig: Design, a forma művészete (1979)
  • Ernyey Gyula: Design alapelvek (1981)
  • Ernyey Gyula: Design (2000)
  • Koczogh Ákos: Finta László (1978)
  • Koczogh Ákos: Szép tárgyak dicsérete (1978)
  • Lelkes Péter: Zsennyei Műhely (1996)
  • Lissák György: A formáról (2000)
  • Scherer József: 100 év formatan (2000)
  • Vadas József: Művészeti ipartól az ipari művészetig (1979)
  • Vadas József: A forma tartalma (1979)
  • Tubbs, Dougles B: Art and the automobile, London, (1978)
  • Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Főiskola életéből : 1945-83 /(szerk. Bodor Ferenc ; vál. Bodor Ferenc et al.) (Budapest : S.n., 1983)
  • Magyar Iparművészeti Főiskola /(bev. Pogány Frigyes ; szerk. a Főisk. tanári kollektívája)
  • Kner Imre szakkönyvtára : címjegyzék : (kész. a Magyar Iparművészeti Főiskola Könyvtára Kner-különgyűjteményének állománya alapján) / (kész. Zöldy Pál) (Békéscsaba) ; (Budapest) : Kner Nyomda, 1985
  • Kner Imre szakkönyvtára : a Magyar Iparművészeti Főiskola könyvtárának Kner-különgyűjteménye / összeáll. Zöldy Pál (megjelent: Békéscsaba : Kner Nyomda, 1985)
  • Iparművészet és tervezőképzés a kilencvenes években : a Magyar Iparművészeti Főiskola szakmai konferenciáján 1991. november 29-én elhangzott előadások és hozzászólások /(szerk. Ferkai András, István Mária, Slézia József) (megjelent: Budapest : Magyar Iparművészeti Főiskola, 1992 )
  • Ernyey Gyula: Az ipari forma története Magyarországon, Művészettörténeti füzetek 8, Cahiers d'historie de l'art, Akadémia Kiadó, Budapest, 1974. ISBN 963 05 0313 1
  • Csekovszky Árpád keramikusművész alkotásainak gyűjteménye / szerk. Csekovszky Árpádné, Csekovszky Balázs; (kiad. a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítvány…).- Budapest: Csekovszky Á. Műv. Közalapítvány, 2001.- 272 p.: főként színes; 30 cm, ISBN 963-00-8512-7 kötött
  • Ipari művészet, 60.1603 - Kossuth nyomda, Budapest, Kiadó: iparművészeti Tanács. Felelős: Juhász László
  • Forma Hungarica, Mai magyar iparművészet, Hungarian applied art today, Magyar Helikon / 1974. A kötet anyagát összeállította és a bevezetőt írta Domanovszky György, Kossuth Nyomda ISBN 963 207 224 3
  • A design helyzete és fejlesztésének lehetőségei Magyarországon, szerkesztette: Kapitány Ágnes és Pohárnok Mihály, Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest, 2001, Készült a Magyar Szabadalmi Hivatal nyomdájában Budapesten, felelős vezető: Orlai Ernő
  • Design felső fokon, Top class design, Ipari formatervező- képzés a Magyar Iparművészeti Egyetemen 1950-2005 / Industrial Design at the University of Arts and Design, Budapest. Folprint nyomda ISBN 963 7164 80 4
  • Magyar Iparművészeti Főiskola, Kossuth Nyomda, Budapest, 1971, felelős kiadó: dr. Pogány Frigyes
  • Hegedűs József: A hazai Design szervezésének 25 éves története (1975–2000), Budapest, 2002, Kiadásért felelős: Hegedűs Józsefné dr.
  • A Magyar Iparművészet az ezredfordulón / Hungarian Applied Arts at turn of the millenium, Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Stádium Nyomda, Budapest, 2003 ISBN 963212754 4

Kapcsolódó információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]