Magyar Hírlap (napilap, 1877–1879)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Magyar Hírlap
Adatok
Típus napilap
Ország Magyarország
Alapítva 1877. január 1.
Megszűnt 1879. december 2.
Főszerkesztő
Nyelv magyar

A Magyar Hírlap (eredeti írásmód szerint rövid i-vel, Magyar Hirlap) 1877 és 1879 között magyar nyelvű napilapként jelent meg Budapesten, majd beolvadt az Ellenőr nevű napilapba.

Története[szerkesztés]

A kiegyezést követően a magyarországi hírlapok száma jelentősen megnőtt, egyre kevesebb téma és réteg maradt lefedetlenül. Az elnémetesedett Pestet és Budát egy magyar nyelvű Budapest váltotta fel 1873-ban. A lapot létrehozó tulajdonos - aki a mindmáig feloldatlan, tehát ismeretlen, csak D. V. monogrammal jelölt személy volt - magyar nyelvű, néplap jellegű újságot akart indítani, mert ez volt az utolsó réteg, akiknek csak német nyelvű hírlap jutott. Négypontos programtervezete szerint magyar, közérthető, rövid és olcsó olvasmányt kívánt nyújtani.[1] Bár néplap jellegéből fakadóan az alsóbb néposztálynak szánták, olvasóit és magát is felértékelve „a közép-osztály napilapja”[2] felirattal jelent meg. Azonban Szarvas Gábor a lap indulását követően nem sokkal ezt írta: A Magyar Hírlap (...) a nép alsóbb osztályai számára szerkesztett újság[3]. Ezek szerint hiába volt a lapot egy réteggel magasabbra pozicionáló szöveg, annak tartalma alapján megismerhető volt a néplap jelleg.

A január 31-én induló újság felelős szerkesztője Kuliffay Ede[4] februártól napilappá alakította az újságot, ami hamar rentábilissá, sőt nyereségessé vált. Ebben része volt az 1877–78-ban zajló orosz–török háborúnak, mely időszakban a Magyar Hírlap volt az egyetlen olcsó, példányonként vásárolható, magyar nyelvű tömeglap. A háborús hírek eseményeiről szóló hírek tették hamar nyereségessé a kiadást, sőt, változatlan ár mellett a formátumot is megnagyobbították. A lapnak fénykorában 6 ezer előfizetője volt és 12 000 példányban nyomtatták ki.[1]

A néplap jelleget a későbbi bulvár újságírás egyik eszközével, a címadással teljesítették ki. Míg a kor sajtónyelvének szokásos címadási formulái legfeljebb a pétervári távirat vagy a konstantinápolyi levelezőnktől formáig merészkedtek, a Magyar Hírlap néhol tárgyszerűbb, néhol talányosabb, de figyelemfelhívóbb címadással operált.[1]

A lap mérsékelten kormánypárti volt (Tisza Kálmán-kormány), a későbbi lexikon szócikkek, úgy jellemezték, mint a kormány közlönye. A háborús szenzáció elmúlása, és a kormánylap jelleg egyre nehezebb helyzetbe hozta a Magyar Hírlapot az időközben felbukkant további sajtótermékek mellett. Az utolsó időben Tóvölgyi Titusz is csatlakozott mint szerkesztő, ám miután a Magyar Hírlap előfizetőinek száma a felére apadt, 1879. december 1-jén megszűnt az Ellenőr c. lapba való beolvadással, ami Hindy Árpád lapja előfizetőinek számának növekedésével járt.[5]

Irodalmi Lapok[szerkesztés]

A Magyar Hírlap mellékleteként adták ki az Irodalmi Lapok című „szépirodalmi közlönyt” 1878-tól. Papp Károly szerkesztette, később Kuliffay főszerkesztő felesége, Beniczky Irma is csatlakozott, így kettejük munkája volt a lap. 1879-ig hetente háromszor, később - önállóan - hetente hatszor jelent meg.[6]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1985. 285. o.  
  2. Irodalom és művészet. Vasárnapi Ujság, XXIV. évf. 1. sz. (1877. jan. 7.) 12. o.
  3. Szarvas Gábor: A hírlapirodalomban. Magyar Nyelvőr, VI. évf. 1. sz. (1877. jan. 15.) 260. o.
  4. Gerõ Lajos (kiad.): A Pallas nagy lexikona: Magyar Hírlap. (hely nélkül): Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1893–97.  
  5. Irodalom és művészet. Vasárnapi Ujság, XXVI. évf. 49. sz. (1879. dec. 7.) 790. o.
  6. Kiszlingstein Sándor (szerk.): Magyar Könyvészet: 1878. Irodalmi Lapok. (Budapest.). Esztergom: Magyar Könyvkereskedők Egylete. 1890.