Magyar Gyermektanulmányi Társaság
A Magyar Gyermektanulmányi Társaság (1906–1944, 1947–1948) budapesti székhelyű társaság, célja a gyermektanulmányozás tudományos művelése, a pedagógus társadalom, a szülők, sőt az egész magyar társadalom érdeklődésének felkeltése a gyermekek fejlődési sajátosságainak megismerése és eredményes oktatása, nevelése érdekében.
Szervezete, rendezvényei[szerkesztés]
A társaság ügyvezető elnöke haláláig (1931) Nagy László, 1931–1933 között Imre Sándor volt az elnök. 1933–1935 között Koszterszitz József vezette a társaságot. 1944-től szünetelt a társaság működése, 1947-ben újjáélesztették Nemes Lipót vezetésével, de a pedológia betiltása (1949) miatt végleg megszűnt.
1900-as évek[szerkesztés]
Nagy László által az 1903-ban létrehozott Gyermektanulmányi Bizottság előkészítő munkájának eredményeként alakult meg 1906-ban. A társaság szakosztályokat, vidéki fiókokat létesített, nyilvános előadásokat, tanácskozásokat rendezett. Kiadványokat adott közre, könyvköteteket, könyvsorozatokat (Gyermektanulmányi Könyvtár, Gyermektanulmányi Füzetek) és A Gyermek [1] c. periodikumot. A kísérleti szakosztályt Ranschburg Pál vezette, az adatgyűjtőt Nógrády László, a pedagógiait Weszely Ödön, további szakosztályok alakultak a II. Gyermektanulmányi Kongresszust (1917–1918) követően, jogi, gyermekvédelmi, gyermekirodalmi és pályaválasztási szakosztályok.
1910-es évek[szerkesztés]
1913-ban és 1917–1918-ban Gyermektanulmányi Kongresszusokat (I-II.) szerveztek, az első kongresszushoz kiállítás is kapcsolódott, amelyen spontán gyermeki alkotásokat, főleg gyermekrajzokat mutattak be. E kongresszusok fontos témaköröket érintettek, köztük tehetségvédelem, pályaválasztás, gyermekirodalom, szociálpedagógia. Az őszirózsás forradalom idején (1918) Iskolai Reformbizottságot alakítottak, mely több tanácskozáson vitatta meg Nagy László tervezetét, végül elfogadták. A Gyermek c. folyóirat beszámolt a vitákról, s publikálta a javaslatot.[2]
1920-as évek[szerkesztés]
Az 1925-ben tartott közgyűlésen a társaság alapszabályt módosított és a nevét is megváltoztatta, új neve: Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság. Az 1920-as évek a szakosztályokat is átstrukturálták, ettől az időtől a következő szakosztályok működtek: általános és gyakorlati lélektan, orvosi lélektan, pedagógiai-pszichológiai és pályaválasztási. A szakosztályok keretében tehetségvédelmi, vizsgálati, gyermekvédelmi és pszichológiai részlegek működtek, továbbá a Szülők Szövetsége, amely 1930-ban önálló szervezet lett, de pár év múltán megszűnt.
1931-1948 között[szerkesztés]
1931-től megint átstrukturálták a szakosztályokat, biológiai, pedagógiai, pszichológiai, szociológiai szakosztályokat szerveztek. 1941-től megint új nevet vett fel a társaság Magyar Gyermektanulmányi és Neveléstudományi Társaság.
A társaság kiadásában megjelent kötetekből (válogatás)[szerkesztés]
- A Gyermektanulmányi Múzeum szervezete és az anyaggyűjtés szabályai : IV. kérdőív/ szerk. Nagy László, Ballai Károly. Budapest, 1910.
- Grósz Gyula: Gyermekegészségtan. Budapest, 1914.
- Ballai Károly: A magyar gyermek : eredeti mérések és lélektani adatok alapján. Budapest, 1929.
- Cser János: A figyelem kísérleti vizsgálata a 10-14 éves korban : Statisztikai bevezetéssel. Szerk. Weszely Ödön. Budapest, 1933. (Különnyomat "A Gyermek" 1933. évi 6-10. számaiból)
A társaság jeles tagjai betűrendben[szerkesztés]
- Gerő Katalin
- Kratofil Dezső
- Náray Szabó Sándor a társaság társelnöke (1906–1914)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Gyermek adatai, külön digitalizált borítói, tartalomjegyzékei és teljes példányai az ELTE Digitális Intézményi Tudástárában, a Muzeális gyűjtemények, E-könyvtár kategóriában.
- ↑ Bors Jolán (1918). „Előadói javaslat a Gyermektanulmányi társaság Közoktatási Reformbizottsága számára” (PDF). A Gyermek XII. (7-10.), 437–439. o. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
Források[szerkesztés]
- Pedagógiai lexikon. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. 2. köt. Budapest, Keraban Kiadó, 1997. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Köte Sándor szócikke lásd 389. p. ISBN 963-8146-46-x
További információk[szerkesztés]
- Az Első Magyar Országos Gyermektanulmányi Kongresszus naplója és a vele kapcsolatos kiállítás leírása. (Szerk. Répay D.-Ballai K.) Budapest, 1913.
- A gyermekmentés útjai. A II. Gyermektanulmányi Tanácskozás naplója. (Szerk. Nemes L.) Budapest, 1918.
- A magyar közoktatás reformtervezete. A Gyermek, 1919. 210-215.
- Buzás L.: A hazai gyermektanulmányozás fejlődése és hanyatlásának okai. Pedagógiai Szemle, 1961. 6. 523-537.
- Köte Sándor: Magyar Gyermektanulmányi Társaság. In: Egy útmutató pedagógus. Nagy László élete és munkássága. Budapest, 1983. 83-172.