Magányos cédrus (festmény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magányos cédrus Csontváry Kosztka Tivadar festménye. 1907, vászon, olaj, 194x248 cm [1].

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus

A kép címe(i)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerlóczy Gedeon a kép címeként a Magányos cédrust említi.[1]

Említik A magányos cédrus [2] , valamint Egy cédrusfa Libanonból, Libanoni cédrus néven is.[3]

Kiállítási katalógusokban említik az Egy cédrusfa a Libanonból, 1907 névvel is.[4]

Máshol említik a Magányos cédrus, majd a Cédrusfa, Magányos cédrusfa, Libanoni cédrus néven is.[5]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry a Naptemplom Baalbekben című festményét főművének tartotta. E festményen jelent meg a cédrusfa mely ezután csakhamar mitikus jelentőséget nyer, és főtémaként fog szerepelni két csodálatos vásznán.[6] Főműve elkészülte után, 1907-ben Párizsban mutatta be műveit. A kiállítás után, még nyáron visszatért Libanonba.[7]

A kép keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1907-ben, a Libanon magas fennsíkján, két cédrusképet alkotott Csontváry.[8] (Zarándoklás a cédrusokhoz és a Magányos cédrus)[7]

A cédrusok megfestése után, 1908 elején Palesztinában, Názáretben és Szíriában, Aleppóban járt. Ekkor festette a Mária kútja Názáretben és a Marokkói tanító című vásznait [7]

A műről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Figyeljük meg két egykorú művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrushoz címűt. Az első hatalmas, és elragadóan érzékelteti a fa magányosságát. Ez a művész egyéniségét fejezi ki, utal élete magányosságára. Ma is érezzük belőle fájdalmát; pedig rendületlenül hitt magában és zsenijének művészi teremtőerejében. Ez a festmény egy hatezer éves cédrus képének majdnem szürrealista ábrázolása, amint valószerűtlen magasságból tekint le a föld és vizek végtelenségére.[9]

A két festmény felfogásában, ábrázolásában a szimbolikus törekvés a döntő, bár a szimbólum lényegét mindkét kép más-más oldalról világítja meg.[8]

A két cédruskép talán azt akarja kifejezni, hogy a festői fantáziálásban a mitikus nagyságot dicsérik, tisztelik, elismerik. De valóságosabb a másik cédrus, amely magányos, és bár fennséges, irtóztató az egyedülléte.[10] A tépett koronájú, hatalmas fa szélviharokkal dacol, letört ágai fölött azonban ott lebeg dús koronája, mintegy ég és föld között.[11]

... hogyan jut el a két cédrushoz? A két cédrus kevesebb és ugyanakkor több, mint művészet, mert itt az igaz és nem igaz többé nem kérdés. Az őrület túllép önmagán, és lehull. Ezek a végletes színek, mint a korabeli vagy a mai művészek színei, nem az ellentétekkel fejeződnek ki, végletességük önmagukban van: a boldog rózsaszínben, az együgyű kékben már majdnem a színeken túl lévő határt érik el. A színek nem mérhetőkké válnak. Így lépnek át a művészet határán.[12]

A Magányos cédrus nem csupán a nagy múltat és a nappal társalkodó fenséget érzékeltető szimbólum, a cédrus ideája, hanem konkrét cédrusfa, amely ott állt Tripoli felett a hegyen, 1800 méterrel a tenger szintje fölött...[13]

Ez a mű Csontváry alkotói korszakának utolsó szakaszában festett, metaforikus önarcképe.[14] Az irodalom egyhangú véleménye szerint ... szimbolikus önarcképét festette meg ... amilyen a valóságban volt, magányosan, meg nem értetten.[7]

Csodálatos önportré ... a Magányos cédrus...[15]

... az érzéki konkrétság és a szimbolikus jelentés nála érzéki egységbe olvad ... a magányos cédrussal kapcsolatban. [16]

A kép (és Csontváry) stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rövid tanulás ... nem hagyott nyomot művészetében. Valójában autodidakta volt. Festői elvei szerint naturalista lenne, kit a plein-air festészet foglalkoztatott, a plein-air, melyet ő "napút"-festésnek nevezett, különleges, mitikus-panteisztikus hangulatot adva a szakkifejezésnek. Képeit szinte kivétel nélkül a motívum előtt festette, de mégsem a látványt ábrázolta, hanem az arról támadt vízióját festette meg, s e vízióból költői látomásokat varázsolt a vászonra.[17]

Csontváry úgy vélte, hogy művészete a teremtő természet utánzója, tehát nem csupán a természet formáit, képét követi, hanem a természet teremtő útját járja végig alkotó munkája során.[18]

Festményeiben két "feltárulkozni akaró" találkozik: a természeti motívum és a "művészeti energia".[19]

Érzelmi költészete teljes kötetlenséggel szabadon fejlődik, nemcsak a világítás, a színezés összehangolásában, hanem a kompozíció felépítésében is.[9]

Az ég csodálatos színlátomás bizarr felhőivel, melyek fehérek, vörösek, lilák, kékek, narancs- és zöld színűek. A környező hegyeken az alkony lila fénye a végtelen háttér távlatán már uralkodik. A képen semmi mozgás, az egyetlen fa az egyedüllét, a magányosság szimbóluma, a felséges látvány az idegenség, a messzeség sűrítése.[20]

Mennyi árnyalata a kékeknek, lilának, barnának, s milyen finom az ég kékjének zöld lazúrozása a narancsszín felhők felett. Csontváry festői nagysága ezen a képén nyilatkozott meg talán leginkább.[7]

...szakít a valósággal, és föléje emelkedik. Voltak az új piktúrában, akiki dekoratív törekvésekben a japánokhoz fordultak, és mi ott állunk Csontváry Magányos cédrusa előtt, melynek voluntarizmusa és színpompája Hokusaijal és Utamaróval kel versenyre.[21]

... a legkulturáltabb impresszionista művészek rafinált kékjeit, liláit, piros és zöld árnyékait fedezhetjük fel. Mind e sok elemből mégis kihoz valami rendkívüli egységet, bámulatos művészi hatást, realizálni tudja fantáziájának vízióit vagy szimbolikus álmait a Magányos cédrusban ...[22]

A mű jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magányos cédrus című műve a monumentális művek csoportjába tartozik: a Hortobágy, a Panaszfal, A Nagy Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai, A Naptemplom Baalbekben, a két cédruskép és végül a Mária kútja.[23]

A Magányos cédrus ... összegzője Csontváry életművének. Fő mű, amely csak ritkán, a legihletettebb pillanatokban születik. Még művészetének ellenzői is elismerik, hogy itt hatalmasat, maradandót alkotott. Mindaz, amit a korábbi képekben keresett és megoldott, együtt van a képen.[24]

A Zarándoklás ... Csontváry oeuvre-jének kiemelkedő alkotása. De festői szépségével és nagyságával még jelentősebb a Magányos cédrus. Csodálatos színezése túltesz a Baalbek koloritján is, amely képének különben méltó párja, s osztozik vele a főmű rangjában. A Magányos cédrus utolérhetetlenül gazdag színharmóniáját csak nagyon nagy művész festhette meg.[7]

A Magányos cédrus a magyar festészet történek egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált alkotása.[2]

A kép utóélete, Gerlóczy Gedeon szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után A hagyatékot a család - néhány kép kivételével, amit megtartottak - elárvereztette. A meghívott szakértő a képeket nem vette műtárgyszámba, s csak zsákvászonnak javasolta eladni. Szerencsére a hagyatékot megnézte egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon, és megvásárolta.[25]

A Csontváry-életmű ... átmentése Gerlóczy Gedeon meg nem hálálható érdeme. 1909-ben a fiatal építész lakást keresve elvergődött Csontváry elárvult műtermébe, és ott annyira megragadta a Magányos cédrus meg a többi göngyölegben tárolt, minden tekintetben hatalmas festmény, hogy egész anyai örökségét rááldozva, a hagyatékot megvásárolta és híven megőrizte. Gerlóczynak köszönhető, hogy a nemzeti érték nem kallódott el, nem került zsibvásárra.[26]

Nézegetés közben az egyik hengert véletlenül megrúgtam, és abból a Magányos cédrus bontakozott ki. Ez a festmény olyan döbbenetes erővel hatott rám, hogy gondolatokba merülve tépelődtem megmentésének lehetőségén. ... Ezen az éjszakán nem sokat aludtam.[27]

Csontváry műtermében nagyon sok írásos feljegyzés maradt, ezeket is Gerlóczy Gedeon mentette meg a pusztulástól.[28]

A második világháború utolsó éveiben Gerlóczy Gedeon a nagy képeket a Képzőművészeti Főiskolán helyezte el.[29]

Kiállítások, tulajdonosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oeuvre katalógus ... lezárva 1966. máj. 31. ...
Magányos cédrus (Egy cédrusfa Libanonból, Libanoni cédrus) ...
A festményt Csontváry már
  • 1908-as kiállításán bemutatta a városligeti Iparcsarnokban, majd
  • 1910-ben a régi József Műegyetemen is kiállította. A kép ...
  • 1930 és 1946 között három budapesti kiállításon volt látható a mű, nemzetközi „karrierje” pedig
  • 1962-ben kezdődött leningrádi, moszkvai, brüsszeli, illetve
  • belgrádi (1963) kiállításokon. Az
  • 1963-as és 1964-es nagy Csontváry-életműkiállításokon Székesfehérváron és a Szépművészeti Múzeumban a mű éppúgy látható volt, mint az
  • 1973-ban megnyílt pécsi Csontváry Múzeum állandó kiállításán, ahol egészen
  • 1994-ig találkozhatott vele a közönség. ...
  • 1994–1995 során, az eddigi legteljesebb Csontváry-bemutatókon a Magyar Nemzeti Galériában, Stockholmban, Rotterdamban és Münchenben volt látható kép ...
  • 2005 október 12-én ... múzeumi gyűjteménybe kerül Csontváry Kosztka Tivadar festménye, a Magányos cédrus (1907).[2]

Tulajdonosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1919-ben Csontváry hagyatékával együtt került Gerlóczy Gedeon tulajdonába ...
A festményt
A festményt

Irodalomjegyzék, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 'Gerlóczy Gedeon a Csontváry-életmű megmentője'. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2011. március 21.)
  2. ^ a b c d e Múzeumi gyűjteménybe kerül Csontváry festménye, A magányos cédrus'. artportal.hu. (Hozzáférés: 2011. március 21.)
  3. Németh Lajos (1970), 286.
  4. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 117; 122; 124.
  5. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 130-131; 171; 173..
  6. Pataky (1975), 20-21.
  7. ^ a b c d e f Pataky (1975), 22.
  8. ^ a b Pertorini (1966), 82.
  9. ^ a b Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 287.
  10. Pertorini (1966), 83.
  11. Pertorini (1966), 84.
  12. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 210.
  13. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 19.
  14. Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar. In Magyar Művészet: 1890–1919. Főszerkesztő: Aradi Nóra. Budapest: Akadémiai. 1981. I kötet 405. o. = A magyarországi művészet története, 6. ISBN 9630525445  
  15. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 242.
  16. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 21.
  17. Pataky (1975), 5.
  18. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 19.
  19. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 19.
  20. Pertorini (1966), 84.
  21. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 180.
  22. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 195.
  23. Pataky (1975), 24.
  24. Németh Lajos (1970), 185.
  25. Pataky (1975), 31.
  26. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 240.
  27. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 295.
  28. Gerlóczy, Németh Lajos (1976), 22.
  29. Pataky (1975), 31.
  30. Németh Lajos (1970), 277; 286.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]