Macuahuitl
| Macuahuitl | |
.jpg) | |
| Két szertartásos macuahuitl modern újraalkotása kódexek alapján | |
| Típus | kard |
| Ország | Mexikó |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | Kr. e. 1000 – Kr. u. 1570 |
| Használó ország | Mezo-amerikai civilizációk Spanyolok által irányított indián segédcsapatok |
| Háborús alkalmazás | Azték terjeszkedés, Mezo-amerikai háborúk Mexikó spanyol meghódítása |
| Műszaki adatok | |
| Tömeg | 2–3 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Macuahuitl témájú médiaállományokat. | |
A macuahuitl egy fából készült kard, amely több beágyazott obszidiánpengével rendelkezik. A név a navatl nyelvből származik, és azt jelenti "kézifa".[1] Oldalaiba beágyazott, hagyományosan obszidiánból készült prizmatikus pengék vannak beágyazva, amelyek élesebb éllel rendelkeznek, mint a jó minőségű acél borotvapengék. A macuahuitl a közeli harcban használatos alapfegyver volt.
A macuahuitl fegyverként való használatát a Kr. u. első évezredre teszik, bár a művészetben legalább a klasszikus kor előtti időkből származó példányok is megtalálhatók. A spanyol hódítás idejére a macuahuitl széles körben elterjedt Mezo-Amerikában. A fegyvert különböző civilizációk használták, többek között az aztékok (mexikóiak), olmékok, maják, mixtékek, toltékok és taraszkánok.
Ennek a fegyvernek egy példánya túlélte az Azték Birodalom meghódítását. A Madridi Királyi Fegyvertár része volt, amíg 1884-ben tűzvészben el nem pusztult. Az eredeti tervekről különböző katalógusokban maradtak fenn képek. A legrégebbi másolat az Achille Jubinal középkorász által a 19. században készített macuahuitl.
Leírás
[szerkesztés]
A macuahuitl (klasszikus navatl: māccuahuitl, más helyesírási változatok: mākkwawitl és mācquahuitl; többes számban māccuahuimeh), egyfajta macana, az azték katonai erők és más közép-mexikói kultúrák által használt fegyver volt. A térség 16. századi spanyol hódítása során jegyezték fel. Más feljegyzett katonai felszerelések közé tartozik az azték pajzs (chīmalli), az íj (tlahuītōlli) és a lándzsadobó (ahtlatl). Az oldalaiba prizmatikus pengék vannak beágyazva, amelyek hagyományosan obszidiánból (vulkáni üvegből) készültek.[2]
Az oldalába ágyazott obszidiánpengék soraival súlyos sebeket tudott ejteni. Ezeket pengékké vagy tüskékké, illetve pikkelyekre emlékeztető, kör alakú mintázatokká lehetett pattintani. A macuahuitl nem kifejezetten kard vagy bunkósbot, bár megközelíti az európai széles kardot.[1] John Pohl történész a fegyvert "egyfajta fűrészkardként" definiálja.[3]
Bernal Díaz del Castillo konkvisztádor szerint a macuahuitl 0,91-1,22 m hosszú és 75 mm széles volt, mindkét széle mentén horonnyal, amelybe éles szélű tűzkő- vagy obszidiándarabokat helyeztek, és ragasztóval szilárdan rögzítették. John Pohl történész kutatásai alapján a hosszúság valamivel több mint egy méter volt, bár más modellek nagyobbak voltak, és a fegyvert kétkezes használatra szánták.[3]
Marco Cervera Obregón történész kutatásai szerint az egyenként körülbelül 3 cm hosszú, éles obszidiándarabokat természetes ragasztóanyaggal, bitumennel rögzítették a lapos lapáthoz.
Az obszidiánpengék sorai néha megszakadtak, és az oldalukon hézagokat hagytak, míg máskor a sorok szorosan egymás mellett helyezkedtek el, és egyetlen élt alkottak. A spanyolok megjegyezték, hogy a macuahuitl olyan ügyesen volt megépítve, hogy a pengéket nem lehetett sem kihúzni, sem eltörni. A macuahuitl egykezes vagy kétkezes fogással készült, valamint téglalap, tojásdad vagy hegyes formájú volt. A kétkezes macuahuitlokat úgy jellemezték, hogy "olyan magasak voltak, mint egy ember".
Tipológia
[szerkesztés]Marco Cervera Obregón, a Nemzeti Antropológiai és Történelmi Egyetem régésze szerint ennek a fegyvernek két változata volt: a macuahuitl, amely körülbelül 70-80 centiméter hosszú, és mindkét oldalán hat-nyolc pengét tartalmazott; és a mācuāhuitzōctli, egy kisebb, körülbelül 50 centiméter hosszú, mindössze négy obszidián pengével rendelkező bunkó.
Példák
[szerkesztés]Ross Hassig szerint az utolsó valódi Macuahuitl semmisült meg 1884-bena tűzvészben, ahol az utolsó tepoztopilli mellett őrizték. Marco Cervera Obregón szerint állítólag legalább egy macuahuitl van a Mexikói Nemzeti Embertani Múzeum raktárában, de valószínűleg elveszett.[4]
Nem maradtak fenn tényleges macuahuitl példányok, és a róluk szóló jelenlegi ismeretek a 16. századból és korábbról származó egykorú beszámolókból és illusztrációkból származnak.
A "Tenochtitlan y Tlatelolco. A 500 años de su caída" című kiállításon a mexikóvárosi Museo del Templo Mayorban egy állítólagos hiteles macuahuitl és egy atlatl volt látható.[5]
Kísérleti régészet
[szerkesztés]A macuahuitl másolatait gyártották és tesztelték marhahúsok ellen a History és Discovery csatornák dokumentumfilmjeihez, hogy demonstrálják a fegyver hatékonyságát. A History Warriors című műsorában Terry Schappert, a különleges erők operátora és harcművész megsérült, miközben egy macuahuitl-lal vívott; egy hátrafelé irányuló mozdulat következtében megvágta a bal lábának hátsó részét.[6]
A SpikeTV Rettegett harcosok (Deadliest Warrior) című valóságshow-műsora számára egy másolatot készítettek, és tesztelték egy lófej modelljével, amelyet egy ló csontváza és ballisztikai zselé felhasználásával készítettek. A színész és harcművész Éder Saúl López képes volt lefejezni a modellt, de ehhez három ütés kellett. A macuahuitl másolatának ütései akkor voltak a leghatékonyabbak, amikor a macuahuitl lendült, majd a becsapódáskor hátrafelé húzódott, fűrészelő mozgást keltve használta. Ez késztette Max Geigert, a sorozat számítógépes programozóját arra, hogy a fegyvert "obszidián láncfűrészként" emlegesse. Ennek oka lehetett a sorozatban használt fegyver finomítatlan obszidián vágóéle, szemben a finomabban megmunkált prizmatikus obszidiánpengékkel, mint a madridi példányban.[7]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Macuahuitl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b „The Fearsome Close-Quarter Combat Weapon of the Aztecs”, ThoughtCo. [2018. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 27.)
- ↑ Buck (1982. március 1.). „Ancient Technology in Contemporary Surgery”. The Western Journal of Medicine 136 (3), 265–269. o. PMID 7046256. PMC 1273673.
- ↑ a b Pohl, John. Aztec Warrior: AD 1325–1521. Bloomsbury (2012. május 20.). ISBN 978-1-78096-757-8
- ↑ Cerevera Obregón: El macuahuitl, arqueologia experimental, 2009. február 19. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 26.)
- ↑ „Tenochtitlan y Tlatelolco. A 500 años de su caída”
- ↑ "Warriors" Mayan Armageddon (TV Episode 2009), <https://www.imdb.com/title/tt1407019/plotsummary>. Hozzáférés ideje: 29 May 2018
- ↑ Gonsalves, Kiran & Ojeda, Michael S. (11 May 2010), Aztec Jaguar vs. Zande Warrior, <https://www.imdb.com/title/tt1643034/>. Hozzáférés ideje: 29 May 2018
Források
[szerkesztés]- Glimmerdream: obsidian history
- FAMSI: John Pohl's Mesoamerica, Aztec Society/Warfare
