Maćino Brdo
| Maćino Brdo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prnjavor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 243 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 92,8 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 2,62 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 53′ 38″, k. h. 17° 37′ 50″44.893900°N 17.630600°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 38″, k. h. 17° 37′ 50″44.893900°N 17.630600°E | |
 | |
Maćino Brdo (szerbül: Маћино Брдо), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina és a Bosanska Posavina közötti átmeneti területen, Prnjavor község területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 38, közúton 64 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 3 km-re északra, a Karanovac és az Ilova völgyei közötti dombvidéken, 157-229 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 38 | 169 |
| Bosnyák | 0 | 1 |
| Horvát | 16 | 18 |
| Jugoszláv | 8 | 0 |
| Egyéb | 108 | 55 |
| Összesen | 170 | 243 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A település akkor jött létre, amikor 1892-től az osztrák uralom alá került Dél-Lengyelországból számos lengyel család települt itt le. A jobbágyok helyzete Lengyelországban, különösen Krakkó környékén nagyon nehéz volt. Amikor az osztrák hatóságok felhívást küldtek, hogy ha a lengyelek Boszniába akarnak menni, ingyen földet kaphatnak, a lengyel jobbágyok küldöttségüket Boszniába küldték. Amikor a delegáció jó hírekkel tért vissza, egyre többen jelentkeztek, hogy Boszniába települnek.[4] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 45 háztartást, 241 római katolikus és 1 ortodox lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek 49 háztartása és 306 lakosa volt.[6] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a lengyel lakosság visszatelepült Lengyelországba. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prnjavor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20494".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Prnjavor" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2025. március 3..
- ↑ "Kako je Prnjavor postao Mala Evropa". prnjavor.info. Hozzáférés: 2025. március 29..
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 210. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 114. o.
- 1 2 "Rimokatolički župni ured Sv. Ante Padovanskog Prnjavor". biskupija-banjaluka.org. Hozzáférés: 2025. április 13..
