Müller Ferenc József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Müller Ferenc József
Franz-Joseph Müller von Reichenstein.jpg
Született 1740-es évek
Nagyszeben
Elhunyt 1825. október 12.
Bécs
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
  • természettudós
  • felfedező
  • mining engineer
  • kémikus
Iskolái Bécsi Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Müller Ferenc József témájú médiaállományokat.

Reichensteini Müller Ferenc József báró (Poysdorf, 1742. október 4.Bécs, 1825. október 12.) osztrák származású kémikus és mineralógus, a tellúr és a turmalin felfedezője.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Reichensteini Müller Ferenc József az alsó-ausztriai Poysdorfban született, apja neve Sebastian Müller, anyja neve Clara Lettner volt.

Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte, ahol filozófiát és jogot tanult, majd 1763-tól 1768-ig Selmecbányán folytatta tanulmányait az éppen akkor alakult Bányászati Akadémián. 1765-ben nősült meg, felesége Margaretha Hechengarten volt a királyi udvari kamara tanácsosának a lánya.

1768-ban kinevezték bányamérnöknek dél-magyarországi bányákhoz, majd 1770-ben a bánáti bányák igazgatója lett. 1770-1771 között Joseph Desiderius Redange bányamesterrel, megtervezte és felépítette a Resicabányai kohókat. 1778-ban Erdélyben bányatanácsos volt ahonnan először Tirolba majd Svájcba helyezték át, ahol felfedezte a turmalin nevű féldrágakövet. 1783-ban, észrevette hogy egyes erdélyi arany- és ezüstércek azért kohósíthatók nehezen, mert egy új, addig ismeretlen elem van bennük, az elemet ekkor metallum problematicum-nak, azaz rejtélyes ércnek nevezte el. Ez az új, addig még ismeretlen elem a tellúr volt.[1] Felfedezését Martin Heinrich Klaproth berlini vegyész megerősítette, ő nevezte el az új elemet tellúrnak. 1788-ban II. József az összes erdélyi bányának az igazgatójává nevezte ki, majd 1795-ben erdélyi nemességet adományozott neki von Reichenstein előnévvel. 1798-ban a Bécsben székelő erdélyi főbányahivatal igazgatója lett, innen ment nyugdíjba, 1820-ban melynek alkalmából Szent István-renddel és a vele járó bárói címmel tüntették ki érdemeiért.[2] 1825. október 17-én halt meg Bécsben.

Halála után ásványgyűjteményét az ő tervei alapján felállított kolozsvári „kémiai-metallurgiai iskola” vette meg és használta. A tellúr az úgynevezett félfémek csoportjába tartozó kémiai elem. A periódusos rendszerben az oxigéncsoportban található, a kén és a szelén alatt. Ötvözőnek használják tengeralatti ólomkábelekben, egyes zománcoknál, újabban a hűtőgépek alkatrészeiben.

Emlékezete[szerkesztés]

Az opál egy Németországban talált anyag, a hyalithot róla nevezték el Müller-üvegnek.[3]

Wolfgang Amadeus Mozart valószínűleg Müller Ferencről mintázta a A varázsfuvola című opera főszereplője, Tamino alakját.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Müllertől függetlenül a tellurt Kitaibel Pál nevű geológus is kimutatta
  2. A Szent István-rendet Mária Terézia alapította, és a legmagasabb polgári kitüntetés volt
  3. F. m. Nachricht von den in Tirol entdeckten Turmalinen (Wien, 1778); Entdeckung des Tellurs (Born: Physikalische Arbeiten, Wien, 1783); Mineralgeschichte der Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirge bei Abrudbánya in Siebenbürgen (Born: Bergbaukunde, Leipzig, 1789). – Irod. M. F. J. (Élet és Tud. 1957. 39. sz.)
  4. Mozart geológus barátai, Mozart, Jacquin, Born

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]