Méta (játék)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A méta egy hagyományos magyar labdajáték, amelyet két, tíz-tizenöt főből álló, ütőkkel felszerelkezett – többnyire gyerekekből, diákokból álló – csapat játszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méta játék mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg a városi iskolák, kollégiumok diákságának kedvelt játéka volt, amelyet idővel a vidéki települések ifjúsága is átvett. A falu népe őrizte és továbbalakította a játékot.[1]

II. Lajos idejéből származó források szerint a lovagok is játszottak egyfajta métajátékot, amely azonban nem volt azonos a gyerekek és fiatalok lent leírt szórakozásával.[1]

Tekintve, hogy a méta eredete több évszázadra nyúlik vissza, egy feltételezett alapformára nem következtethetünk vissza, s az azóta eltelt időben a játéknak sok változata elterjedt. Így a méta családjába tartozik a krikett és a baseball is.

Játékszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános szabályok szerint a 20-30 méter hosszú, két rövidebb végén vonallal (métavonal)[2] határolt pálya közepén található a különféleképpen megjelölhető – krétával felrajzolt, kövekből vagy fákból kirakott – cél (vár, tilos hely, méta).

Az egyik csapatot az ütők, a másikat pedig a kapók vagy fogók alkotják. A játék során a 60-70 centiméteres ütővel, tulajdonképpen bottal vagy husánggal (métabot, métaütő, kámpa, kampaverő, mángorló) felszerelkezett csapatok tagjai a vonal mögött felsorakoznak.

A kapók egyike az ütőknek sorra adogatja (vagy az ütőjátékosok dobják fel maguknak), a rongy-, bőr- vagy nemezlabdát, akik azt a lehető legerősebben és a legtávolabbra igyekeznek elütni a métabottal. Az elütést követő pillanatban az ütő elrohan a tilos helyre, ahol nem lehet a labdával megdobni, és ezt követően – ha a helyzetet úgy méri fel – ugyancsak szaladva igyekszik visszaérni a vonal mögé, ahol csapatának többi tagja várakozik. Mindeközben ha valamelyik fogó elkapja az általa elütött labdát, és még visszaérkezése előtt eltalálja vele a soros ütőt, a két csapat helyet cserél: az ütőkből lesznek a kapók, és fordítva, a kapókból az ütők vagy az éppen futó játékosból fogoly lesz. Ha a fogók egyike még röptében elkapja a labdát, ugyancsak szerepet cserél a két csapat.[1]

A méta különféle változatai a vármétaj (várasdi), a körméta és a futóméta (népi nevei longa méta, hosszú méta, kifutós, szaladós méta).

A Kincskereső kisködmönben és a A Pál utcai fiúkban is említik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c MNéprLex
  2.  A zárójelben kurzív szedéssel megadott kifejezések népnyelvi alakváltozatok vö. Lajos Á. 1980 587. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marcus Rosenstein: Das Ballsport-Lexikon. Die Ball- und Kugelspiele der Welt. Berlin: Weinmann. 1997.  (németül)
  • Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve. Budapest: (kiadó nélkül). 1885.  (magyarul)
  • Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye. Budapest: (kiadó nélkül). 1971.  (magyarul)
  • Egy lehetséges métaszabályzat.szentjanosbogar.hu (2008. ápr. 30.) Hozzáférés: 2013. ápr. 16. (DOC)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]