Ménfői csata
| Ménfői csata | |||
 | |||
| A ménfői csata. Miniatúra a Képes Krónikában. A kép jobboldalán III. Henrik német-római császár hálát ad a győzelemért, a bal oldalon egy katona kivégzi Sámuel magyar királyt | |||
| Konfliktus | Sámuel magyar király és Orseolo Péter harca a trónért | ||
| Időpont | 1044. július 5. | ||
| Helyszín | Ménfő, Magyarország | ||
| Eredmény | német győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Ménfői csata
Pozíció Magyarország térképén
| |||
 é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 17° 38′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 17° 38′ 04″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ménfői csata témájú médiaállományokat. | |||
_Miniatur.jpg)
A ménfői csata 1044-ben a ménfői csatatéren zajlott magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött. Sámuel magyar király a csatatérről elmenekült, de menekülés közben elfogták és megölték.
Előzmények[szerkesztés]
1041-ben a magyar főurak körében összeesküvés és lázadás tört ki Orseolo Péter ellen, és Aba ispánt, keresztény nevén Sámuelt választották meg maguk közül királynak.[1] Péter azonban időben elmenekült az országból korábbi ellensége, III. Henrik udvarába.[2] Henrik a Magyar Királyságban kitört trónviszályt arra próbálta meg felhasználni, hogy visszavágjon az 1030-ban elszenvedett veszteségekért és Magyarországot a Német-római Császárság hűbéresévé tegye, ezért támogatta Pétert a trón visszaszerzésében.
Sámuel először követek útján békét próbált kötni a III. Henrikkel, majd ennek a próbálkozásnak a kudarca után, 1042-ben betört az osztrák és karantán területekre, hogy felégesse Henrik csapatai előtt a felvonulási területet. Zsákmánnyal és foglyokkal visszavonuló csapatait azonban megtámadták és szétverték. Ezután Henrik csapatai a Dunától északra törtek be az országba és elfoglalták Nyitrát, azonban Henrik kivonulása után Sámuel visszafoglalta a területet.
1043-ban Sámuel újabb sikertelen békekötési kísérlete után Henrik és Péter csapatai újra támadtak, most azonban a Dunától délre, de a támadás elakadt a mocsaras területen. Aba ekkor újabb békeajánlatában lemondott az 1030-ban elfoglalt Lajta és Fischa közötti területről, illetve Morva-mezőről, az így megkötött béke azonban jelentősen hozzájárult itthoni népszerűsége elvesztéséhez az őt megválasztó főurak körében.
A népszerűségvesztés következtében kialakuló újabb összeesküvésnek és lázadásnak Sámuel véres leszámolással igyekezett elejét venni, Kézai Simon krónikája szerint 50 összeesküvéssel gyanúsított főurat csapdába csalt és híveivel lekaszaboltatott. A leszámolást III. Henrik ürügyként használta fel az előző évben megkötött béke megszegésére és az újabb német támadásra.
A csata menete[szerkesztés]
1044-ben III. Henrik és Péter csapatai ugyanazon az útvonalon támadtak, mint előző évben, azonban most a német oldalon harcoló magyarok segítették a mocsaras területeken történő átkelést, és így a sereg gond nélkül át tudott kelni a gázlókon.[3] Aba Győr alatt, Ménfőnél próbálta feltartóztatni a német sereget. A német és magyar sereg létszáma megközelítőleg azonos lehetett,[4] azonban a német oldalon harcoltak magyarok is és Aba serege nem volt egységes, mert az őt megválasztó főurak egy része már újra inkább Péter pártján állt. A csata kimenetelét illetően ez utóbbi tényező döntőnek bizonyult, mert Aba seregének egy része megfutamodott, ezért Abának menekülnie kellett a csatatérről.[5]
Következmények[szerkesztés]
Abát menekülés közben egy faluban elfogták és megölték,[6] így Péter - Henrik támogatásával - bevonult Fehérvárra és újra elfoglalta a magyar trónt.[7]
Források[szerkesztés]
- Magyar Krónika
- Képes krónika
- Berno levelei
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „…az ország nagyai és nemesei a püspökök tanácsára egybe gyülekezének Péter ellen, szorgosan keresve ha valakit találhatnának a királyi nemből, ki alkalmas lenne az országot kormányozni s őket Péter zsarnokságától hatalmasan megszabadítani. S minthogy az országban illyet semmi módon nem találhattak, magok közzűl egy Aba nevezetű ispánt, szent István király húgának férjét, tették királyukká.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
- ↑ „Látván Péter, hogy a magyarok segítségétől elesett, Henrik császárhoz futa Bavariába, hogy magának segítséget kérjen.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
- ↑ „A magyarok tehát kik a császárral és Péter királylyal valának, a császár seregét fölvezeték a Répcze folyó mellett, s egész éjjel lovagolva nap keltekor mind a két folyón könnyű gázlón átkelének.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
- ↑ „Aba király pedig Ménfőnél szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodva győzedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogy a császár kevesed magával jött.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
- ↑ „Aba királyé lett volna a győzelem, ha csak némely Péter barátságában megmaradt magyarok zászlaikat földre nem dobták s meg nem futamodtak volna. Tehát hosszan és erősen folyt csata után végre is, isten segítségébe bizva, a császár diadalt nyere.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
- ↑ „Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
- ↑ „A császár, miután diadalt nyert, Székes-Fejérvárba szálla, hol Péternek az országot visszaadá…” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
Lásd még[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0
További információk[szerkesztés]
- Kézai Simon mester Magyar Krónikája a Magyar Elektronikus Könyvtárból
- Négyesi Lajos: A ménfői csata, 1044. július 5.; Ménfőcsanaki Népfőiskola, Ménfőcsanak, 1994
- Németh István: A ménfői csata. Orseolo Péter és Aba Sámuel kora a források tükrében; Romanika, Bp., 2022
