Ménász konstantinápolyi pátriárka
| Ménász | |||||
| Konstantinápoly püspöke | |||||
 | |||||
| Született | nem ismert az időpontja Alexandria | ||||
| Elhunyt | 552. augusztus 25. Konstantinápoly | ||||
| Nemzetiség | görög | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 536. március 13. – 552. augusztus 25. | |||||
| Ménász a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ménász témájú médiaállományokat. | |||||
(Szent) Ménász vagy Mennasz (ógörögül: Μηνάς, latinul: Menas, Mennas), (? – 552. augusztus 25.) konstantinápolyi pátriárka 536-tól haláláig.
Ménász Alexandriából származott.[1] Előzőleg áldozópap volt és szent Sámson zarándokházának felügyelője.[2] A Konstantinápolyba I. Iusztinianosz bizánci császárral tárgyalni érkezett I. Agapét pápa nevezett ki pátriárkává a monofizita I. Anthimosz helyébe (536. március 13.). Ménász már május 2. napján zsinatot hívott össze, ahol – Theodóra császárné támogatásával – monofizita ellenes határozatokat hoztak, amelyeket a császár is jóváhagyott.[1]
543-ban Ménász kéréssel fordult Iusztinianoszhoz a pelagianizmus ügyében. A császár hamarosan elítélő nyilatkozatot tett közzé, de egy újabb rendeletével 3 nesztoriánusnak rágalmazott teológust is elítélt. A pátriárka azzal a kikötéssel járult hozzá a dokumentum aláírásához, hogy Vigiliusz pápa ellenkezése esetén visszavonja azt. 547. január 15-én Vigiliusz személyesen érkezett Konstantinápolyba, és nyilvánosan elutasította az egyházi közösséget a határozatok aláíróival, így a pátriárkával is. Június 29-én ugyan kiengesztelődő nyilatkozatot tett közzé, azonban néhány év múlva, 551 júliusában megszakította a kapcsolatot, majd augusztusban ismét kizárta az egyházból Ménászt. A pátriárka levélben kért bocsánatot a pápától, hogy fenntartások nélkül elfogadta a korábbi 4 zsinat határozatait, és kapcsolatot tartott az eretnekségek képviselőivel.[1] Nem sokkal később, 16 évnyi kormányzás után elhunyt.[2] Az ortodox egyház szentként tiszteli, ünnepnapját augusztus 24. napján üli meg. Neve belekerült a Római Martyrologiumba is.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Lakatos László összeállítása / Ünnepek: Az egyházi év állandó ünnepei dátum szerint IN: Parochia.hu görögkatolikus közösségi portál. [2016. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 5.)
- Puskely Mária: A keresztény Európa szellemi gyökerei: Az öreg földrész hagiográfiája. Budapest: Kairosz Kiadó. 2004. ISBN 963 9568 18 X
