Mátyásdomb (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mátyásdomb
Mátyásdomb légifotója
Mátyásdomb légifotója
Mátyásdomb címere
Mátyásdomb címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásEnyingi
Jogállás község
Polgármester Tilhof István[1]
Irányítószám 8134
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 771 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség21,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság252[3] m
Terület35,39 km²
Földrajzi nagytájAlföld[4][5]
Földrajzi középtájMezőföld[4][5]
Földrajzi kistájKáloz–Igari-löszhátak[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mátyásdomb (Magyarország)
Mátyásdomb
Mátyásdomb
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 26″, k. h. 18° 20′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 26″, k. h. 18° 20′ 57″
Mátyásdomb (Fejér megye)
Mátyásdomb
Mátyásdomb
Pozíció Fejér megye térképén
Mátyásdomb weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátyásdomb témájú médiaállományokat.

Mátyásdomb község Fejér megyében, az Enyingi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A község Fejér megye délnyugati részén, a 64-es főút mellett, Székesfehérvártól 45, Siófoktól és a Balaton partjától 28 km-re helyezkedik el. Természetföldrajzilag a terület a Mezőföldhöz tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A község eredetileg Feketepuszta néven alakult 1952. január 1-jén, végleges nevét ugyanazon év júliusában kapta Rákosi Mátyás után, aki márciusban ünnepelte 60. születésnapját.[6]

Története[szerkesztés]

Mátyásdomb egy 1952-ben alapított új község. A település területének történelmi előzményei közt azonban - elsősorban a mai belterület központi részét képező volt Feketepuszta révén – már a középkorban is szerepel.

Feketepuszta az Enyinggel határos puszták egyike volt. Neve legkorábban 1655-ben zálogügylettel kapcsolatban szerepel. Később magszakadás folytán királyi adományból kétszer is új birtokos kezére kerül, mígnem 1769-ben a Festetics család szerzi meg. Határát - főleg legelőit - Enying lakosai használják. Területén 1836-ban 40 lakos élt.

1880-ban Lonkai Ármin kibérelte a Festetics család feketepusztai birtokát. Az egykor vízállásos, kötött talajt árkolásokkal, okszerű talajműveléssel, gőzeke szántással, folytonos beruházásokkal termékeny területté tette. Lonkai Ármin később maga mellé vette két fiát, Lonkai Zsigmondot és Lonkai Gézát, okleveles gazdákat, akik Lonkai Ármin 1924-ben bekövetkezett halála után még 1938-ig gazdálkodtak. A Lonkai család 58 éves bérleti időszaka alatt gőzmalom, két mezőgazdasági szeszgyár, templom, kastély, iskola és egy 30 km-es gazdasági vasút épült a térségben.

1945 után a Déghez tartozó Feketepusztán az állami gazdaság, megfelelő házhely juttatással, telepes községet létesített. Az új, zárt településű község központjában 546 házhelyet jelöltek ki amelyek közül 1958 márciusáig 193 már be is volt építve. 150 család telepedett le. A telepesek 20%-a helybeli, 35%-a geleji (Borsod m.), 35%-a egerbaktai (Heves m.). 1960-ban Mátyásdomb községben 237 házat írtak össze.

Mátyásdomb 1952-ben történt községgé alakulásakor hozzácsatolták Dégtől Ágostonpusztát, Fáni-majort, Pál-majort és Pinkóc-pusztát, melyek népessége 1910-ben 740, 1949-ben pedig 1171 lélek volt. A község területe 6123 kh, amelyben az említett pusztákon kívül 533 katasztrális hold nagysággal a Kislángtól, és 291 katasztrális hold nagysággal a Lajoskomáromtól átcsatolt területek is benn foglaltatnak.

Az új községnek, amely a megyerendszer kiigazításáig Veszprém megyéhez tartozott, a Veszprém megyei helytörténet írásakor (1964) bekötő útja, Dég, Lepsény, Szabadbattyán felé elágazó gazdasági vasútja volt, (ami mára már megszűnt), egészségházat, orvosi lakást, és kultúrházat építettek. Lakosainak száma 1057-re emelkedett (1960). A 6123 kat. holdból mezőgazdasági művelés alatt állt 5780 kh. Ebből az állami gazdaság területe 3800 kat. hold volt. A község 1990-ig Enyinggel községi közös tanácsot alkotott.

Mátyásdomb 1990-től önálló települési önkormányzattal rendelkezik, önkormányzati jegyző irányításával saját polgármesteri hivatal működik.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 64,7%-a magyarnak, 1,2% németnek mondta magát (35,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 28,9%, református 9,7%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 21,7% (37,3% nem nyilatkozott).[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mátyásdomb települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Mátyásdomb, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
  4. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  6. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 109–110. o. ISBN 963-05-4569-1
  7. Mátyásdomb Helységnévtár
  8. Virág Zs. 2002: Magyar kastélylexikon V. kötet: Fejér megye kastélyai és kúriái. Castellum Novum, Budapest, 2002

Forrás és irodalom[szerkesztés]

  • Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 261) - Bp. Akadémiai K. 1964. - AK 289 k 6467 sz.
  • Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monogáfia kézirat, lásd: vitalapon) -Enying, 1984. augusztus 7.
  • Kiss Tamás: Mátyásdomb településrendezési terve - Veszprém - Mátyásdomb, 2002. - KT_archív_VeML
  • Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó (1997). ISBN 9630545675 

Külső hivatkozások[szerkesztés]