Mátyás király és a kolozsvári bíró

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mátyás király és a kolozsvári bíró egy Mátyás király-mesének és feldolgozásainak a címe. A mese a Magyar népmese-katalógusban az MNK 921 IV* jelzéssel szerepel.

Keletkezése és elterjedése[szerkesztés]

Először Heltai Gáspár 1575-ben megjelent művében (Krónika az magyaroknak dolgairól) jelent meg. A mű Antonio Bonfini munkájának fordítása, ám egyes részeket, köztük a Mátyás királyról és a kolozsvári bíróról szóló történetet Heltai toldott be.[1] Kiss András kolozsvári történész feltevése szerint Heltai esetleg annak a Szabó Ambrus nevű bírónak az esetét is felhasználta, aki Mátyás király kortársa volt, és akit hivatali visszaélései miatt a városi tanács 1491-ben halálra ítélt. A kolozsvári hagyomány három házat ismer a bíró házaként, amelynek udvarára az álruhás király a fát hordta: a főtéri Rósás-ház, a Pataki-ház a Deák Ferenc utcában, illetve az aranyműves-ház(wd) a Király utcában[2]

Ugyan az álruhás király alakja más népek folklórjában is megjelenik, ennek a mesének nincs idegen nyelvű változata. Az 1700 körül kiadott Lyrum, larum, lirissimum című német nyelvű anekdotagyűjteménybe Heltai nyomán került be. A mese Benedek Elek és Tóth Béla 19. századi feldolgozását követően vált a magyar folklór részévé. A 20. században somogyi, szilágysági, kalotaszegi és csángó mesemondóktól is gyűjtötték. A mese egyik variánsát a vajdasági Piroson jegyezték fel.[3]

Cselekménye[szerkesztés]

Mátyás király paraszti ruhában bement Kolozsvárra, és leült a bíró házával szemben. Egy poroszló hamarosan beterelte a bíró házába fát vágni. Amikor a fizetség iránt érdeklődött, a poroszló megverte, és a bíró pedig lehordta. Mátyás szó nélkül vágta a fát, de három hasábra ráírta a nevét krétával. Harmadnanap megint megjelent a városban, királyi ruhában, és megkérdezte a bírót, hogy sanyargatják-e a szegényeket; a bíró nemmel válaszolt. A király a feliratokkal bebizonyította, hogy hazudik, és fejvesztésre ítélte. A poroszlót kezének levágásával és akasztófával büntette.[4]

Feldolgozásai[szerkesztés]

1807 és 1813 között többször játszották Pesten Andrád Elek A kolozsvári bíró (néha Mátyás király és a kolozsvári bíró) című négyfelvonásos érzékeny játékát.[5][6] A darabot a székesfehérvári színtársulat is játszotta az 1820-as években.[7][8]

1940-ben a Pásztortűz című folyóiratban jelent meg Szentimrei Jenő Mátyás király és a kolozsvári bíró című verse.[9]

A Magyar Rádió 1970-ben Kiss Manyi,[10] 1978-ban a szolnoki Szigligeti Színház művészeinek,[11] 1986-ban Greguss Zoltán előadásában sugározta a történetet.[12]

A Magyar Televízió 1971. május 6-án mutatta be Zolnay Pál rendezésében A kolozsvári bíró című filmjét. A főszerepeket Haumann Péter és Iglódi István játszották.[13]

A Pannónia Filmstúdió kecskeméti stúdiója Mesék Mátyás királyról című, 1984-ben bemutatott rajzfilmsorozatának az 5. része dolgozza fel ezt a történetet.[14]

A Békéscsabai Jókai Színház 2007-ben vitte színre Szente Béla és Gulyás Levente mesejátékát;[15] ugyanezt a darabot az aradi Kamaraszínház is játszotta 2013-ban.[16] A nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata 2011-ben mutatta be Buda Ferenc bábjátékát.[17]

A témát felhasználja Móricz Zsigmond Fillentő című elbeszélése is.[18]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nemeskürty István: Heltai Gáspár Magyar Krónikája, mint szépprózánk becses darabja. Irodalomtörténeti közlemények, LXVII. évf. 2. sz. (1963)
  2. ↑ Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 257–258. o. ISBN 973 8341 44 2  
  3. ↑ Raffai Judit: Vajdasági női mesemondók. Híd, 6. sz. (2014. június)
  4. ↑ Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. In Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény II. Szerk. Jankovics József, Kőszeghy Péter, Szentmártoni Szabó Géza. Budapest: Balassi. 2000. arch Hozzáférés: 2020. november 23.  
  5. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
  6. ↑ Magyar színháztörténet. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1990–. ISBN 963 05 5647 2  
  7. ↑ Hernády Ferenc: Adattár a pécsi magyar színjátszás kezdeteihez. [Budapest]: OSZK. 1960. = Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, 54.  
  8. ↑ Bács-Bodrog vármegye. Irodalom, tudomány és művészet. In Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Sziklay János és Borovszky Samu. Budapest: Arcanum. 2004. ISBN 963 9374 91 1  
  9. ↑ Pásztortűz repertórium : 1921-1944. Összeáll. Galambos Ferenc. 1964.  
  10. ↑ Hétfő március 23. Rádió- és Televízióújság, XV. évf. 11. sz. (1970. március 23.) 2. o.
  11. ↑ Szerda június 7. Rádió- és Televízióújság, XXIII. évf. 23. sz. (1978. június 5.) 14. o.
  12. ↑ Hétfő november 17. Rádió- és Televízióújság, XXXI. évf. 46. sz. (1986. november 17.) 8. o.
  13. ↑ Csütörtök. Rádió- és Televízióújság, XI. évf. 18. sz. (1971. május 3.) 9. o.
  14. ↑ Mesék Mátyás királyról / A kolozsvári bíró. port.hu (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  15. ↑ Békés Megyei Jókai Színház / Előadások. theater.hu (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  16. ↑ Aradi Kamaraszínház / Előadások. www.theater.hu (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  17. ↑ Buda Ferenc: Mátyás király és a kolozsvári bíró. www.szigligeti.ro (Hozzáférés: 2023. október 1.)
  18. ↑ Fillentő. In Móricz Zsigmond: Az úr a tornácon. Budapest: Móra. 1964.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mátyás_király_és_a_kolozsvári_bíró&oldid=26894497”