Mártonfi István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mártonfi István
Született 1895. április 23.
Szamosújvár
Elhunyt 1966. szeptember 19. (71 évesen)
Szilágysomlyó
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
belgyógyász,
orvosi szakíró,
közíró

Mártonfi István (Szamosújvár, 1895. április 23.Szilágysomlyó, 1966. szeptember 19.) erdélyi magyar belgyógyász, orvosi szakíró, közíró. Mártonfi László bátyja.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolát szülővárosában és Kolozsvárt végzett, a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1919). Jancsó Miklós belgyógyász asszisztense, majd Szilágysomlyón előbb magánrendelő, majd kórházi orvos. Mint művészi hajlamú ember szerepet vállalt a kisváros társadalmi és művelődési életében, szerkesztette és írta a Keserű Lapu c. helyi élclapot (1921-22). Egy időben a helyi kórház igazgató-főorvosa (1940-46). Bár a debreceni, pécsi, marosvásárhelyi egyetem meghívta tanárának, nem hagyta el Szilágysomlyót, s tudományos tevékenységét a kisvárosban folytatta. A nagyváradi Medicul Nou – Új Orvos szerkesztőbizottsági tagja (1947). Nyugalomba vonult 1964-ben.

Munkássága[szerkesztés]

Tanulmányait a vörhenyjárvány leküzdéséről, légembóliák életveszélyességének elhárításáról a légmell kapcsán, érbefecskendezések okozta elzáródások megakadályozásáról s idegfájdalmak fenolkezeléses megszüntetéséről a kolozsvári Revista Medicală – Orvosi Szemle (1928), a budapesti Orvosi Hetilap (1942-56) és a nagyváradi Medicul Nou – Új Orvos (1948) közölte. Fehéregyházy Lászlóval közösen írt szakmunkáját a vörösvértest-süllyedés és a fehérje egyszerű eljárással való kimutatásáról a bukaresti Egészségügyi Minisztérium újító-díjjal és oklevéllel jutalmazta (1948).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Papp Béla: Hivatásérzet és emberszeretet. Fáklya, 1963/3.
  • Sugár Erzsébet: Előzetes levél Papp Bélának Szilágysomlyóra. A Hét, 1975/4.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]