Szent Mihály-templom (Máriapócs)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Máriapócsi kegytemplom szócikkből átirányítva)
Szent Mihály-templom
Máriapócsi kegytemplom
Görög katolikus templom (8299. számú műemlék) 4.jpg
Hely 4326 Máriapócs, Kossuth tér 25.
Építési adatok
Építés éve 17311756
Megnyitás 1749. november 8. (felszentelés)
Rekonstrukciók évei 19431946
Építési stílus Barokk
Hasznosítása
Felhasználási terület görög katolikus templom
Tulajdonos Magyar Görög Katolikus Egyház
Egyéb jellemzők
Nevezetességei Szűz Mária kegykép
Elhelyezkedése
Szent Mihály-templom (Magyarország)
Szent Mihály-templom
Szent Mihály-templom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 52′ 42″, k. h. 22° 01′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 42″, k. h. 22° 01′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Mihály-templom témájú médiaállományokat.

A Szent Mihály-templom avagy máriapócsi kegytemplom híres Mária-búcsújáró kegyhely, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűzanya képe.

A jelenlegi díszes, barokk pócsi templom-épület helyén egyszerű kis fatemplom állt még a 17. század végén is.

Története[szerkesztés]

A zentai csata 1697-ben és a máriapócsi kegykép (Pötscher Madonna) ábrázolása. I. Lipót a településnek küldött bullájában elismerte, hogy a török kiűzése szempontjából kulcsfontosságú zentai győzelem Szűz Mária közbenjárásának volt köszönhető[1]
A kegytemplom madártávlatból

1676-ban Csigri László pócsi bíró fogadalomból a török rabságából történt szabadulásának emlékére egy Szűz Mária kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg és ő is adományozta a helyi görög katolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.

1696. november 4-én liturgiavégzés közben úgy vették észre, mintha a kegyképen Mária szeméből könnyek folynának. Az esemény két hétig tartott folyamatosan, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig, miközben gyorsan híre ment szerte az országban. I. Lipót király neje ekkor Bécsbe vitette a képet, hogy maga is láthassa. Az utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolatot is készítettek róla. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt (ma is ott van).

1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én a pócsi másolat is könnyezett, amivel az eset kivizsgálására felállt bizottság megállapította, hogy Szűz Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot. 1905-ben újra könnyezett ez a kép.

A látogatók nagy száma ekkor szükségessé tette egy nagyobb templom megépítését (igaz erre már korábban megkezdődött a gyűjtés). A templom építését Bizánczy Gennadius György, a bazilita szerzetesek fő elöljárója saját megtakarított pénzéből kezdte meg, majd Oslanszky Mihály Mánuel folytatta, aki egy kolostort is terveztetett hozzá.

Az építkezés 1731-ben indult meg és egy kényszerű hosszabb szünettel (egy egri panasz nyomán egy időre fel kellett függeszteni, így végül csak 1756-ban készültek el. A két torony kerek száz évvel később, 1856-ban épült fel.

A Szűz Mária-kegykép jelenlegi helyén

Az ikonosztáz 17851788 között készült el. Ennek képeit 1896-ban újakra cserélték. A szintén 18. századi főoltár márványtömbje gróf Forgách Pál ajándéka. Ehhez ekkor baldachin is épült, amit később lebontottak. A két mellékoltárral és a szószékkel együtt mind barokk stílusú.

1943-ban kezdték meg a pécsi ferencesek az új kegyoltár kialakítását. A kegykép eredetileg az ikonosztáz királyi ajtaja fölött állt, ahol a nagy tömeg miatt igen nehéz feladat volt megközelíteni. Az északi mellékhajóban lévő mellékoltárt alakították át úgy, hogy a kegykép, amely erre az oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról is megközelíthető legyen.

Ekkor egyúttal belső kifestését két festőművész, Boksay József és Petrasovszky Emmánuel végezte el. A templom teljes, külső-belső felújítása után a megáldásra és a kegykép áthelyezésére 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250. évfordulóján került sor negyedmilliónyi zarándok jelenlétében. Két év múlva XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot „basilica minor” rangra emelte.

Máriapócs a történelmi és a mai Magyarországnak is az egyik legismertebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: július 20-án, azaz Szent Illés napján, augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján és végül szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján.

A templom történelmének egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 18-án bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt. Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Mihály-templom (Máriapócs) témájú médiaállományokat.