Máriaffi-kastély (Marosszentgyörgy)
| Máriaffi-kastély | |
.jpg) | |
| Település | Marosszentgyörgy  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1870-es évek |
| Építési stílus | reneszánsz |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kúria |
| LMI-kód | MS-II-m-B-15789 |
| Elhelyezkedése | |
 Máriaffi-kastély
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 34′ 36″, k. h. 24° 36′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 36″, k. h. 24° 36′ 06″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Máriaffi-kastély témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A marosszentgyörgyi Máriaffi-kastély az országút mellett, kis magaslaton álló késő reneszánsz stílusú épület. Az 1870 után épült, kétszintes kastélyt a főútról, az egykori parkon keresztül lehet megközelíteni.
Története[szerkesztés]
A falu nevét először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említették Sancto Georgio néven. Marosszentgyörgy a 15. században a Szentgyörgyi család tulajdonát képezte. A korabeli dokumentumok Szentgyörgyi Barabás székely főkapitányt, valamint Szentgyörgyi Györgyöt említik a birtok tulajdonosaként. A későbbiekben a falu a jobbágyfalvi Tóth, majd a székelyderzsi és királyhalmi Petki családra szállt és az utóbbiak birtokában maradt a 19. század első feléig. Gr. Petki József (1757-1817) halála után a birtok házasság révén a Máriaffy család kezére jutott.
Petki István 1640-ben építtette a marosszentgyörgyi reneszánsz udvarházát, mely a mai kastély helyén állott. 1860-ban Orbán Balázs szerint:
„terjedelmes és erődített várkastély volt, mely most részben romban hever, részint át van alakítva".
Az 1870-es években Máriaffi Albert megbízásából az épületet átalakították, a munkálatokat Soós Pál (1843-1910) marosvásárhelyi kőművesmester végezte, aki a kastély építési munkálatainak kivitelezője volt. A Máriaffy család eklektikus kastélyt építtetett a részben elromosodott, részben lebontott Petki-kastélyra, erre engednek következtetni az épületnél régebbinek látszó pincefalak.
Az államosítást követően a kastély az állami gazdasági vállalat használatába került, a rendszerváltás után azonban elhagyottá és elhanyagolttá vált, mára már ajtói, ablakai is hiányoznak. A Kanadában élő Máriaffi család visszakapta az épületet és az egykori kastélypark töredékét. 2011-től a helyi önkormányzat tulajdonába került az épület, ahová a polgármesteri hivatalt költöztetnék, ugyanakkor kulturális központot és falumúzeumot is kívánnak kialakítani.
Leírása[szerkesztés]
Az 1870 körül átalakított késő reneszánsz stílusú kétszintes épület mindkét homlokzata 28 méteres, díszes megjelenésű. Az országútról hosszú sétány vezet a kastélyhoz és a nagy pergolás oszlopos teraszhoz, a központi hallhoz.
A homlokzat főpárkánya felett díszes attikafal hangsúlyozza a kastély főtengelyét. A Maros felé néző oldalon árkádívek és cseh süvegboltozatok tartják a földszint és a síkmennyezetű emeleti fedett tornácot. Az emeleti rész téglapillérei korintizáló fejezetekkel készültek. A erkély fölé a hátsó homlokzatihoz hasonló, díszesebb kialakítású neoreneszánsz attikafalat építettek, melyre a megrendelő házaspár, Máriaffi (I.) Albert (1823-1889) és második felesége, gr. Bethlen Lujza (1835-1900) kettős címere került.
A hármas árkádnyílású földszinti és emeleti tornácos főhomlokzat a Maros völgyére néz. A kastély homlokzatait fő és osztópárkány, valamint a zsalugáteres ablakok keretezése díszíti. A szimmetrikus alaprajzi elrendezésű kastély halljának belső díszítése és a kovácsoltvas korlátja a kastély fényűzésére vallott. Szalonjai és arcképcsarnoka sok kiváló mester alkotását őrizte.
Képeslapok, régi rajzok alapján a főhomlokzat legszebb részlete a középtengelyben kialakított árkádos főbejárat és a fölötte álló, ugyancsak árkádos, háromosztatú fedett erkély, melyet korinthoszi fejezetű pilaszterek díszítettek.
Máriaffi (III.) Lajos (1868-1915) és fia, (IV.) Lajos (1894-1971) idején a kastélyhoz 68 hektáros díszpark tartozott, különleges fafajtákkal és egy kis tóval.
Az egykori díszes park helyén tömbháznegyed, szarvasmarha-tenyésztési kutatóállomás és csendőrlaktanya épült, a tó pedig elmocsarasodott.
Források[szerkesztés]
- Keresztes Gyula: Maros megyei kastélyok és udvarházak. Marosvásárhely, 1995.
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 1. Budapest, 1998.
- Biró József: Erdélyi kastélyok. Budapest, 2002.
- Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt: “Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Csíkszereda, 2011.