Mária mennybevétele székesegyház (Berat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png A Berat és Gjirokastra történelmi központjai világörökségi helyszín része
Mária mennybevétele székesegyház
védett műemlék (1948, X0065 sz.)
Church of St Mary, Berat, Albania 2013-09 01.jpg
Vallás keresztény
Felekezet görögkeleti
Építési adatok
Építése 1797
Rekonstrukciók évei 1977
Stílus késő bizánci
Település
Elhelyezkedése
Mária mennybevétele székesegyház (Albánia)
Mária mennybevétele székesegyház
Mária mennybevétele székesegyház
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 42′ 33″, k. h. 19° 56′ 43″Koordináták: é. sz. 40° 42′ 33″, k. h. 19° 56′ 43″

A Mária mennybevétele székesegyház (albán Katedralja Fjetja e Shën Mërisë), vagy előző nevén Szűz Mária-templom (albán Kisha e Shën Mërisë) egy korábbi istenháza helyén 1797-ben késő bizánci stílusban épült templom az albániai Berat 2008 óta világörökségi védelmet élvező történelmi városrészében. A székesegyház a berati várnegyed északi részén fekszik, és 1986 óta az Onufri Nemzeti Ikonográfiai Múzeum állandó tárlatának ad otthont.

Története[szerkesztés]

A templom 1797-ben épült egy korábbi, 13. századi istenháza átépítésével, bár régészeti ásatások arra utalnak, hogy már a 11. században is templom állt ezen a helyen. A belvárosban lévő székesegyházat az 1967-ben állami ateizmust hirdető kommunista hatóságok lerombolták, helyére épült fel a városháza, és ekkor lett Berat főtemploma a Mária mennybevétele székesegyház. 1986-ban ikonművészeti múzeummá alakították át, és bár a templomberendezést megőrizték, Berat püspöke csak a húsvéti liturgikus időszakban celebrál misét az épületben.

1948-ban a templom műemléki védelemben részesült, 1971-ben és 1973-ban védettségét megerősítették, 1977-ben pedig teljes körű felújításon esett át.

A szentélyrekesztő mögött, a padlóban elrejtve 1968 augusztusában találtak meg két páratlan értékű kora középkori kódexet, a 6. századi Codex Purpureus Beratinust és a 9. századi Codex Aureus Anthimit, amelyeket azóta a tiranai Állami Központi Levéltárban őriznek.

Leírása[szerkesztés]

Az ikonosztáz részlete a padló szimbolikus napábrázolásával

A Mária mennybevétele székesegyház háromhajós bazilika, alapterületét tekintve a berati várnegyed legnagyobb temploma. Nyeregtetős tetőszerkezetét a naosz (gyülekezeti tér) fölött két, festett leveles oszlopfőkkel záródó oszlopokra és alacsony kupoladobra támaszkodó kupola zárja le. Az épület délkeleti végénél nyeregtetős, áttört kő harangláb magasodik a héjazat fölé. Az eredetileg 13. századi templom északnyugati tájolású narthexét (előcsarnokát) a 18. századi átépítéskor elbontották, ma ennek helyén állnak a múzeum modern kiállítóhelyiségei, de a templom felőli falon töredékesen fennmaradt néhány 13. századi freskórészlet is. A déli hosszanti falhoz egy oldalt nyitott, oszlopos exonarthex csatlakozik, falába az eredeti templom néhány kő díszítőelemét is beépítették. Ma a látogató az exonarthexen keresztül lép be a templom belső terébe.

A 18. századi freskók csak töredékesen maradtak fenn a naoszban. Ez egyrészt a páratartalom számlájára róható, másrészt annak következménye, hogy az ateista kampány idején, 1967-ben átmeszelték a templom falait, s ennek során a festmények java része elpusztult. A délkeleti kupola alatti padlórészen egy színezett kőlapokból kirakott napábrázolás látható, ami elég általános motívum a korszak albániai és epiruszi templomaiban. A mozaik központi részének hatszögű csillaga Isten teremtő munkálkodásának hat napjára utal, ezt a Szentléleket szimbolizáló kettős háromszög vonalai törik át. Mindezt a hónapokat jelölő tizenkét kőbetét és háromszög alakú festett kőlapok foglalják a napra emlékeztető, kör alakú keretbe.

Eredeti állapotukban maradtak meg a fő- és mellékhajók faragott stallumai, a szintén díszesen faragott szószék és a püspöki trón. A templombelső berendezésének legértékesebb darabja azonban az ikonosztáz, az epiruszi fafaragóhagyomány egyik legjelesebb példája. Maga a szentélyrekesztő diófából készült, faragásán 1797 és 1811 között dolgozott két helyi mester, Stefan Barka és Naum Misrasi. Indamotívumokkal mívesen faragott pilléreinek felső részét biblikus és mitikus állatalakok népesítik be, a szentélyajtó fölött az utolsó vacsora ábrázolása, valamint egy bizánci kétfejű sas alakja látható. A szentélyrekesztő lunettáit faragott keresztény szimbólumok és bibliai jelenetek díszítik. Az ikonosztáz főfalán elhelyezett ikonok a Pantokrátor, Keresztelő János, Szűz Mária és a kisded Jézus, Mária mennybevétele és a megváltás szokásos ábrázolásai. Az ikonosztáz felső képsorai Jézus életének egy-egy jelenetét elevenítik fel, a legfelső sor mandorláiban pedig szentek és próféták portréi sorakoznak. Egy részük Onufri és Joan Çetiri régebbi, más, azóta elpusztult berati templomokból áthozott munkái, az ikonok java része azonban a 19. században alkotó helyi mester, Gjon keze alól kerültek ki.

Források[szerkesztés]

  • Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. 114. o. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. 58–59. o. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
  • Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. 77–79. o. ISBN 9781780760698  

További információk[szerkesztés]