Lusići
| Lusići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 112 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 4,0 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 28,24 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 35′ 28″, k. h. 17° 01′ 29″44.591100°N 17.024700°EKoordináták: é. sz. 44° 35′ 28″, k. h. 17° 01′ 29″44.591100°N 17.024700°E | |
 | |
Lusići (szerbül: Лусићи), település Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 25, közúton 38 km-re délnyugatra, a Manjača-hegység, ezen belül a Felső-Zmijanje területén, 920-1120 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 338 | 112 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 1 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 339 | 112 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Banja Luka és Mrkonjić Grad közötti hegyvidék a középkori zemljaniki plébániához tartozott, amelyet II. Prijezda bosnyák bán 1287-ből származó oklevele említ először. Zmijanje a Jajcától északra fekvő Orbász-völgy várainak elesésével 1527-1528-ban oszmán fennhatóság alá került. Az első, 1540-ig tartó időszakban ezt a területet a Brod járásbeli Vrhovina náhijéhoz csatolták, majd amikor az oszmánok átkeltek a Száván, Zmijanje a Boszniai szandzsákhoz és a Kobaši kadilukhoz tartozott. A harcok lecsendesedésével a Zmijanjei náhije különvált, és önálló közigazgatási egység lett. 1592-től a Banja Luka-i kádilukhoz tartozott.[4] A település középkori múltjának emlékei a középkori temető sírkövei.[5] Ezek a sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei, melyek a 14-15. században terjedtek el.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 58 háztartása és 285 ortodox lakosa volt.[6] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 36 háztartást és 382 lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 47 háztartása és 368 lakosa volt.[8] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Boldogságos Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma 1900-ban épült. 2010-ben megújították és újraszentelték. A parókiához Lusićin kívül, Dobrnja, Dujakovci, Zelenci, Lokvari, Pavići és Stričići falvak ortodox hívei tartoznak.[9]
- Lusičko Mramorje – középkori temető maradványai, 90 darab, nyugat-keleti tájolású fennmaradt stećakkal.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20010".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Banja Luka" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2024. december 12.
- ↑ "Manjača". dinarskogorje.com. Hozzáférés: 2025. január 5.
- 1 2 "Arheološki leksikon BiH Tom. 2". Sarajevo: Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo. 1988. Hozzáférés: 2025. január 7.
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 35. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 150. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
- ↑ "ШЕМАТИЗАМ III Српска православна Епархија бањалучка 2015". academia.edu. 2023. június 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 7.
