Lungmen-barlangok
| Lungmen-barlangok | |
| Világörökség | |
 | |
| Lungmen-barlangok | |
| Adatok | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 1003 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III |
| Felvétel éve | 2000 |
| Elhelyezkedése | |
 Lungmen-barlangok
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 34° 33′ 20″, k. h. 112° 28′ 11″34.555556°N 112.469722°EKoordináták: é. sz. 34° 33′ 20″, k. h. 112° 28′ 11″34.555556°N 112.469722°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lungmen-barlangok témájú médiaállományokat. | |
A Lungmen ()-barlangok (angolos alakban: Longmen-barlangok, 龍門石窟/ 龙门石窟, kínaiul: „sárkánykapu-barlangok”) Kína keleti részében, a Ji ()-folyó nyugati partján, Honan () tartományban, Lojang () várostól délre 12 km-re található buddhista sziklatemplomok. A terület világörökség helyszín.
Az építkezések 494-ben kezdődtek, amikor az északi Vej ()-dinasztia a mai Tatung ()ból Lojang ()ba tette át a székhelyét, és Északi Vej Hsziao () császár itt sem akarta nélkülözni megszokott templomait. Az 1352 barlangban és 750 fülkében eredetileg 97 306 szobor és 39 kis pagoda állt, ezenkívül 3608 feliratot véstek a sziklafalakra négy évszázad alatt. Az első templom 495-ből való, az utolsó 898-ban készült el. A legtöbbjük kicsiny, csupán apró fülke a sziklaoldalba vágva. Számos nagyobb barlang keltezett feliratokat őriz, ezek tartalmazzák az adományozó patrónusok nevét is, amelyekről azután a barlangot elnevezték. A buddhista barlangszobrászat a Tang-dinasztia uralmának a végével szűnt meg. A 19. században a barlangokat kifosztották, a szobrok 90%-ának fejét letörték és főként Nyugaton értékesítették. Az 500 és 523 között épült középső Pinjang () barlang néhány reliefjét ma például New Yorkban őrzik. Ezen a barlangon állítólag 800 000 ember dolgozott.[1]
Elhelyezkedése
[szerkesztés]Ez a komplexum Kína három jelentős barlangegyüttese közé tartozik. A másik két barlang a Jünkang ()-barlangok Tatung () közelében, Sanhszi () tartományban, valamint a Mokao ()-barlangok Tunhuang () közelében, Kanszu () tartományban. A Ji ()-folyó által kialakított völgyet két hegyvonulat, a keleti oldalon a Hsziang () és a nyugati oldalon a Lungmen () hegyek fogják közre, melyek meredek lejtőkkel ereszkednek a Ji ()-folyó mindkét partján. A Ji () egy észak felé folyó mellékfolyója a Luo-folyónak. A barlangokat a-fo Ji ()-folyó mintegy 1 km-es szakaszán alakították ki, mindkét parton, mészkőképződményekbe vájva, létrehozva a Lungmen ()-barlangokat. A legtöbb munkát a nyugati parton végezték, míg a keleti parton található, kisebb számú barlangok szolgáltak a szerzetesek számára lakóhelyként.[2][3]
A hozzávetőleg 1400 barlangban 100 000 szobor található, melyek közül néhány mindössze 2,5 cm magas, míg a legnagyobb Buddha-szobor eléri a 17,4 m-es magasságot. Emellett mintegy 2500 sztélét és 60 pagodát is találhatunk itt. A barlangok a Ji ()-folyó mindkét partján helyezkednek el. Az 50 nagy és közepes méretű barlang a nyugati hegyoldal sziklafalaiban látható, melyeket az Északi, Szuj () és Tang dinasztiáknak tulajdonítanak, míg a keleti hegy barlangjait teljes egészében a Tang-dinasztia idején vésték ki.[4] A Lungmen ()-barlangok számtalan barlangja, szobra és pagodája egyértelmű "stílusbeli fejlődést" mutat: a korai barlangok egyszerűek és formásak, bennük Buddha és vallási személyek szobrai találhatók. A stílusváltás különösen a Tang-korban érezhető, amikor a szobrok "bonyolultabbak lettek, és megjelentek rajtuk nők és udvari alakok is". A barlangokat északról dél felé számozták sorrendben a nyugati parton, a Ji () mentén. A barlangokhoz az északi végükön lehet belépni.[5]
A Feng-szien ()-templom (az Ősök Tisztelete templom)
[szerkesztés]A szentély 672 és 675 között készült. Keleti-nyugati irányban 35 méter, észak-déli irányban 30 méter hosszú. Közepén áll a 17 méter magas Vairócsana buddha. Feje négyméteres, füle 1,9 méter. Mellette Buddha két kedvenc tanítványának, valamint két másik bodhiszattvának a szobra áll. A falban szögletes bemélyedések láthatók, amelyek farudakat tarthattak, s ez arra utal, hogy a szobrok eredetileg egy fából épült csarnokban álltak.
A Tízezer Buddha barlangja
[szerkesztés]A barlangot, amelyet kínaiul Vanfo-tung ()nak hívnak, 680 körül vájták a sziklákba, a Tang-dinasztia korai korszakában. A barlang négyszögletes, és falait ezrével borítják a domborművű szobrok, amelyekről a nevét kapta. Látható ott egy nagyméretű Buddha is, négy tanítványa társaságában. Az apró Buddhák mellett fuvolán, cimbalmon, hárfán és más húros hangszeren játszó zenészek is felfedezhetők. A szobrokat a helybeli tömör, szürke mészkőből faragták, és nagyon finoman és aprólékosan munkálták meg.
- Lungmen-barlangok
-
-
-
-
-
-
-
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Longmen grottoes (angol nyelven). ismalichinatravel.com. (Hozzáférés: 2025. július 26.) „A Longmenben három „Binyang” barlang található: a középső barlang (Északi Vej, kb. 523), valamint egy-egy északi és déli barlang mindkét oldalán. A Középső Binyang-barlang a legkiemelkedőbb. Ezt az Északi Vej-dinasztia Xuánwén császára építtette apja, Hsziaowen császár, és anyja tiszteletére. Azt mondják, hogy 800 000 munkás dolgozott rajta 500 és 523 között. A barlang fő falába öt, nagyon nagy buddhista szobrot faragtak, mindegyiket észak-vej stílusban. A középső szobor Sákjamuni Buddha, mellette négy Bodhiszattva szobra található. A császári felvonulás domborműveit a barlang elülső faláról eltávolították, és ma a Nelson-Atkins Múzeumban (Kansas City) és a Metropolitan Múzeumban (New York) találhatók.”
- ↑ Longmen Grottoes. UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2011. május 17.)
- ↑ Fiala, Robert D.: Longmen Grottoes (carved 480s–900 onward). orientalarchitecture.com. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ ICOMOS: Longmen Grottoes (China) No 1003. Unesco.org, 2000. szeptember 1. (Hozzáférés: 2011. május 17.)
- ↑ Longmen Caves. sacred-destinations.com, 2009. július 24. (Hozzáférés: 2011. május 17.)
Források
[szerkesztés]- Reg Cox és Neil Morris: A középkori világ 7 csodája. Magyar Könyvklub, 1997. ISBN 963-548-503-4
- C. Blunden – M. Elvin: A kínai világ atlasza. Helikon Kiadó, 1983. ISBN 963-208-348-2
- Polonyi Péter: Kína. Panoráma Kiadó 1986. ISBN 963-243-256-8
- Ezerarcú világunk. Ázsia, Ausztrália. Dunakönyv Kiadó, 1993.
