Lukács György (államtitkár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukács György
Az ország tükre 1862. 104. l.
Az ország tükre 1862. 104. l.
Született 1820
Nagyvárad
Elhunyt 1892. augusztus 25. (71-72 évesen)
Salzerbad
Állampolgársága magyar
Gyermekei Lukács György
Foglalkozása politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1867. december 2.)
Iskolái Nagyváradi Királyi Jogakadémia (–1837)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Erzsébetvárosi Lukács György (Nagyvárad, 1820. – Salzerbad (Alsó-Ausztria), 1892. augusztus 25.) államtitkár, Lukács György jogász, főispán édesapja.

Élete[szerkesztés]

Az erdélyi Örmény nemesi Lukács család leszármazottja.[1] [2] Felmenői Erzsébetváros (Románia)-i kereskedők voltak. Édesapja Lukács Ignác nagyváradi földbirtokos volt. Lukács György 1820-ban született Nagyváradon (Bihar megyében); ott végezte a gimnáziumot és 1835–37-ben a jogi tanfolyamot; 1838-ban előbb Bihar megyénél, majd Pesten a királyi táblánál volt gyakorlaton. 1839-ben az országgyűlésen volt Beöthy Ödön mellett és ugyanez évben ügyvédi vizsgálatot is tett. 1841-től 1848-ig, mikor gyakorló ügyvéd volt, nem volt Bihar megyének egyetlen közgyűlése, amelyen jelen ne lett volna.

1848-ban Szemere Bertalan a belügyminisztériumba hívta meg miniszteri titkárnak. Mikor az országgyűlés felállította a honvédelmi bizottságot, Lukács mint a belügyminisztériumtól megbízott referens működött. A kormányt Debrecenbe is követte és egészen a fegyverletételig szolgálta. A szabadságharc után ügyvédeskedni kezdett, de mivel nem akart engedélyért folyamodni az abszolút kormányhoz, abbahagyta az ügyvédeskedést és a magánéletbe vonult vissza.

1853-ban nőül vette Tarr Krisztinát (hat gyermeke közül egyik leánya Lukács László miniszter neje). 1861-ben Nagyvárad városa megválasztotta polgármesterévé és később ugyanezen város országgyűlési képviselővé; az országgyűlés feloszlatásakor, mikor az alkotmányos tisztviselők országszerte leköszöntek állásukról, a városi tisztikar élén ő is lemondott polgármesteri állásáról. 1865-ben Nagyvárad ismét őt küldte az országgyűlésre képviselőjének. 1867-ben újból elvállalta Nagyvárad polgármesteri székét, és 1875 októberéig töltötte be pozícióját; ekkor Tisza Kálmán belügyminiszter, mint közgazdasági szaktekintélyt, meghívta az egyenesen az ő részére szervezett miniszteri tanácsosi állásra a belügyminisztériumba, és megbízta a közigazgatási államtitkári teendők vitelével.

1879-ben a szegedi nagy árvíz alkalmából az első intézkedések foganatosítása céljából kormánybiztosul küldték a romba dőlt városba, itt szerzett érdemeinek jutalmául a Szent István-rend keresztjét kapta. A közigazgatási reformtörvények szerkesztésében nagy rész jutott neki; mikor a király 1885. június 13-án államtitkári címmel és jelleggel is felruházta, e minőségében a belügyminisztérium személyi ügyeinek gondozása is neki jutott.

A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapba írt és levelezett Várad-Olasziból (1843. 246. sz. sat.); a Magyar Gazda (1844. I. 37. sz.) kivonatokat hozott a takarék-magtárak állítása ügyében írt Bihar megyei leveleiből; a nagyváradi Szabadságban (1893. 5. sz. L. írt önmagáról)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lukács
  2. Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932
  • Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905
  • Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Bp., Szerző, 2000
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000