Lukács György (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukács György
Lukács György.jpg
Született Löwinger György Bernát
1885. április 13.[1][2][3][4][5]
Budapest[6]
Elhunyt 1971. június 5. (86 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Jelena Grabenko,[7] Jánosi (Bortstieber) Gertrúd[8]
Gyermekei Jánossy Ferenc
Szülei Wertheimer Adél
Lukács (Löwinger) József[8]
Foglalkozása
  • filozófus
  • politikus
  • író
  • egyetemi oktató
  • szociológus
  • irodalomkritikus
  • miniszter
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács György témájú médiaállományokat.

Szegedi Lukács György (1890-ig Löwinger György Bernát,[9] Budapest, 1885. április 13.Budapest, 1971. június 5.) magyar filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus. A tanácsköztársaság kommunista közoktatásügyi népbiztosa, a második Nagy Imre-kormány népművelési minisztere. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. Nemzetközileg is ismert marxista filozófus.

Pályája[szerkesztés]

1918-ig[szerkesztés]

Apja, Lukács József, az Angol-Osztrák Banknak 1880-tól 1906-ig volt munkatársa, előbb irodavezetőként, majd a bank magyarországi érdekeltségének növekedésével, igazgató lett.[10] Családnevét 1890-ben magyarosította Löwingerről Lukácsra.[11] 1899-ben pedig nemességet szerzett „szegedi” előnévvel. Édesanyja Wertheimer Adél volt.[12]

Lukács György középfokú tanulmányokat Budapesten, a Deák téri evangélikus gimnáziumban végzett, majd a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult jogot. 1906-ban doktorált Kolozsvárott Somló Bódognál.[13] 1906–1907-ben Berlinben tanult, 1909-ben bölcsészdoktorátust szerzett. 1904-ben Bánóczi Lászlóval, Benedek Marcellel és Hevesi Sándorral megalakította a Thália Társaságot. Alapító tagja volt a Vasárnapi Körnek, és a Galilei Körnek is. Első cikkeit még gimnazista korában írta, később publikált a Nyugatban, a Huszadik Században és másutt. Ady Endre legkorábbi méltatói közé tartozott, és felfigyelt Móricz Zsigmond munkásságára is.

1910-ben jelent meg első könyve, a Lélek és formák címmel. 1911-ig Berlinben, 19121917 között Heidelbergben élt, ahol nagy hatással volt rá Max Weber, illetve köre. 1911-ben Fülep Lajossal megalapította a Szellem című folyóiratot, amely két számot élt meg. Ugyanebben az évben májusban esszéinek ihletője és egyben szerelme, Seidler Irma, Seidler Ernő testvére öngyilkos lett, novemberben pedig legjobb barátját és írásainak legértőbb kritikusát, Popper Leót vesztette el. 1917-től részt vett a Szellemi Tudományok Szabadiskolájának munkájában. 1915 őszén nem fegyveres szolgálatba került, 1916-ban fölmentették. A háború megerősítette benne a kapitalizmus elutasítását, a forradalomban látta a kiutat.

1918 és 1945 között[szerkesztés]

1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, 1919 tavaszától pedig a Vörös Ujság szerkesztője lett, illetve az újjászervezett KB tagja.

Lukács közoktatásügyi népbiztos beszédet mond 1919-ben

1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, április 3-ától a Forradalmi Kormányzótanács népbiztosa, május–júniusban pedig a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt.

Ebben a tisztségében a Vörös Hadsereg tiszafüredi veresége után[14] Poroszlón, egy katonai büntetőeljárás, tizedelés során katonákat lövetett főbe. Váry Albert ügyész 1922-ben megjelent A vörös uralom áldozatai Magyarországon[15] című visszaemlékezésében hat áldozat nevét (Csupor Lajos, Malik Ferenc, Fenyő Nándor, Sück Emil, Tóth Lajos, Varga Károly) sorolta fel, a hetedik áldozat ismeretlen volt.[16] Maga Lukács később így emlékezett vissza az esetre: „Akkor én nagyon energikus módon állítottam helyre a rendet: amikor átmentünk Poroszlóba, összehívtam egy rendkívüli hadbíróságot, és ennek a megfutamodott zászlóaljnak nyolc emberét ott a főtéren főbe lövettem.” (Lukács 1989: 164–165.)[17]

Lengyel András irodalomtörténész az eset megtörténtét részben vitatja és inkább a magyar politikai folklór termékének tartja,[18] szerinte „A poroszlói eset tehát, ha tárgyszerűen rekonstruáljuk, nem, vagy nemcsak Lukács Györgyöt »kompromittálja«, hanem magukat a hajdani s mai stigmatizálókat is.” A tizedeléssel kapcsolatban felmerült az az új szempont is, hogy a tizedelés előkészítésében részt vállaló Lukács ugyanakkor megakadályozta az akció tervezett folytatását.[19]

A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig Budapesten bujkált, az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) szervezésén munkálkodott, majd Korvin Ottó elfogatása után Bécsbe menekült, ahol a bécsi Ideiglenes KB tagja lett. A Landler-frakcióhoz tartozott[20], úgy vélte, hogy pártot csupán az otthoni, legális mozgalom keretei között lehet létrehozni. 1920-1921-ben a KMP Bécsben működő Ideiglenes Központi Bizottságának volt a tagja. 1921-ben Landlerral és Hirossik Jánossal a Landler-frakció képviseletében részt vett a Komintern III. kongresszusán Moszkvában, októberben azonban frakcióharcoknak köszönhetően Landler Jenővel együtt kilépett a KB-ból. 1923-ban személyesen is megismerkedett Thomas Mann-nal, és kötetbe gyűjtötte 1918 és 1922 közötti politikai, illetve filozófiai cikkeit, tanulmányait, sokat publikált a KMP bécsi folyóiratában, az Új Márciusban, továbbá különböző álneveken a budapesti 100% c. lapba is. 1923. december 27-én Bécsben elvette Jánosi Gertrúdot, Borstieber Lajos és Emerich Natália lányát.[21] 1924-ben a Kommunista Internacionálé V. kongresszusán „jobboldali revizionistának” bélyegezték. 1926-tól ismét KB-tag. 1930-tól fogva Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa volt, mint tudományos kutató, 1931-1933-ban Berlinben élt, majd visszatért a Szovjetunióba, ahol esztétikai kérdésekkel foglalkozott, s a Lityeraturnij Krityik közölte írásait. Ekkoriban Karl Marx és Friedrich Engels esztétikai megjegyzéseinek gyűjtésén munkálkodott, 1935 és 1939 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének volt munkatársa. 1941. június 29-én az NKVD letartóztatta, majd végül Taskentbe telepítették.

1945 és 1965 között[szerkesztés]

Lukács György és Anna Seghers 1952-ben

1945. április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Augusztusban hazaköltözött, novemberben pedig kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának nyilvános rendes tanárává (esztétika és kultúrfilozófia). 1946 januárjától fogva szerkesztette a Fórum című lapot, majd a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottsági tagjaként működött. 1948 júliusában az MTA levelező, novemberben igazgatósági tagja lett. 1949-ben ismét országgyűlési képviselővé választották, amelyről 1951-ben lemondott, de 1953-tól ismét tagja volt a parlamentnek.

1949–50-ben került sor az ún. Lukács-vitára,[22] aminek középpontjában Lukács demokráciafelfogása állt. A támadások hatására nyilvános önkritikára kényszerült.

Visszaemlékezésében Nagy Imrét „programnélkülisége” miatt hibáztatta. 1956 tavaszán előadást tartott a Petőfi Körben. 1956. október 26-án népművelési miniszternek nevezték ki a második Nagy Imre-kormányban. Részt vett az MSZMP Ideiglenes Szervezőbizottságának a munkájában. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd azt november 18-án elhagyta. A szovjet hatóságok letartóztatták, és Romániába vitették. 1957. április 11-én hazatérhetett, ami után levélben kérte, hogy az újjáalakult kommunista párt, az MSZMP tagja lehessen, de az MSZMP-be már nem igazolták vissza. 1958-ban nyugdíjazták. 1965-ig belső emigrációban élt, és csak Nyugat-Európában publikált.[23]

1965-től haláláig[szerkesztés]

Déry Tiborné és Lukács

1967-től tagja lett az MSZMP-nek (szavai szerint „visszazárta a párt”), amely a párttagságát visszamenőlegesen ismerte el. Hitt a marxizmus reneszánszában, 1968-ban a sztálinizmus igazi alternatívájának a „szocialista demokráciát” nevezte. Élete alkonyán fiatal filozófusokból és társadalomtudósokból szerveződött „Lukács-iskola” alakult ki körülötte.[24]

Tanítványai[szerkesztés]

Lukács György tanítványainak egy csoportja alkotta a 60-as években az úgynevezett budapesti iskolát. Tagjai: Fehér Ferenc (19331994), Heller Ágnes (1929–), Márkus György (19342016), Vajda Mihály (1935–). Tágabb értelemben véve Almási Miklós (1932–) és Hermann István (19251986) is körükbe tartozott.

A budapesti iskola, vagy „Lukács-iskola” tanítványait, akik közé például Kis János, Bence György, Ludassy Mária, Radnóti Sándor tartozik, a publicisztikai zsargon néha „Lukács-óvodának” nevezi.

A Budapesti Iskola több volt baráti körnél. Egy Lukács köré csoportosult filozófiai kör volt, egymás munkáit olvastuk, személyes barátságokat kötöttünk. Életemből 10-14 évet töltöttem ebben a körben. De vége kellett hogy legyen, hiszen minden iskola elpusztul.
Heller Ágnes filozófus, esztéta, egyetemi tanár[25]

Lukács tanítványai közül Mészáros István (19302017) és Krassó Miklós (19301986) 1956-ban Angliába emigrált.

Kritikák[szerkesztés]

Claudio Mutti író szerint személyes felelősség terheli a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért. Mutti szerint ő okolható e homogenizációs folyamat egyik programadójaként és szellemi útmutatójaként, a Párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáinak összeállítójaként több kiemelkedő magyar filozófus (például Hamvas Béla, Kerényi Károly, Prohászka Lajos), valamint író (például Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, illetve az Újholdasok (az Újhold folyóirat körül csoportosult fiatal írók-költők) ) tönkretételéért, elhallgattatásáért, emigrációba kényszerítéséért (Márai Sándor)[26] vagy a szellemi életből való kiszorításáért.[27]

Márai Sándor 1948-as naplójában így ír Lukácsról: „A kommunisták irodalmi pápája, egy Lukács György nevű, Moszkvából hazatért esztéta, folyóiratukban lefejez – nagyon udvariasan, körülbelül mint a középkorban a hóhér: elébb letérdel és bocsánatot kér, aztán hatalmasat suhint bárdjával és elvágja nyakam.” [28]

Babits Mihály életművének kritikai kiadása kapcsán prof. dr. Sipos Lajos egyetemi tanár rávilágít, hogy Lukács Babits műveit is igyekezett háttérbe szorítani: "1989 előtt egyszerűen nem jelentek meg tőle bizonyos szövegek. Az 1970-es évek elején még mindig nehéz volt Babits-könyvhöz hozzájutni; róla írni pedig, a határozott lukácsi irodalomszemlélet miatt, szinte lehetetlennek tűnt." [29]

Művei[szerkesztés]

Lukács György sírja Budapesten. Kerepesi temető: Mm. J. 13.
  • Ifjúkori művek (1902–1908) (Bp., 1977)
  • A lélek és a formák. Kísérletek; Franklin, Bp., 1910 (Die Seele und die Formen, 1911)
  • A modern dráma fejlődésének története, 1-2.; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1911
  • Esztétikai kultúra. Tanulmányok; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
  • Balázs Béla és akiknek nem kell. Összegyűjtött tanulmányok; Kner, Gyoma, 1918
  • Die Theorie des Romans. Ein geschichtsphilosophischer Versuch über die Formen der grossen Epik; Cassirer, Berlin, 1920
  • Geschichte und Klassenbewusstsein. Studien über marxistische Dialektik; Der Malik, Berlin, 1923 (Kleine revolutionäre Bibliothek)
  • Lenin. Studie über den Zusammenhang seiner Gedanken; Malik, Wien, 1924 (Wissenschaft und Gesellschaft)
  • Lenin. Tanulmány Lenin gondolatainak összefüggéséről; németből ford. Gábor Andor; Ama, Wien, 1924
  • Georg Lukács: Lityeraturnije tyeorii XIX veka i markszizm; Goszlitizdat, Moszkva, 1937
  • Georg Lukács: K isztorii realizma; Goszlitizdat, Moszkva, 1939
  • Írástudók felelőssége; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944
  • Balzac, Stendhal, Zola; Hungária, Bp., 1945
  • Deutsche Literatur im Zeitalter des Imperialismus. Eine Übersicht ihrer Hauptströmungen; Aufbau, Berlin, 1945
  • Nagy orosz realisták; Szikra, Bp., 1946
  • Goethe és kora; Hungária, Bp., 1946
  • Az újabb német irodalom története; németből ford. Gáspár Endre; Athenaeum, Bp., 1946
  • Fortschritt und Reaktion in der deutschen Literatur; Aufbau, Berlin, 1947
  • A polgári filozófia válsága; Hungária, Bp., 1947
  • A történelmi regény; Hungária, Bp., 1947
  • Hölderlin. Tanulmány; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1948 (Új könyvtár)
  • Der junge Hegel. Ueber die Beziehungen von Dialektik und Oekonomie; Europa, Zürich–Wien, 1948
  • Schicksalswende. Beiträge zu einer neuen deutschen Ideologie; Aufbau, Berlin, 1948
  • Essays über Realismus; Aufbau, Berlin, 1948
  • Új magyar kultúráért; Szikra, Bp., 1948
  • Thomas Mann. Két tanulmány; Hungária, Bp., 1948
  • A realizmus problémái (Die Probleme des Realismus); németből ford. Gáspár Endre, Athenaeum, Bp., 1948
  • Karl Marx und Friedrich Engels als Literaturhistoriker (Marx és Engels irodalomelmélete); Aufbau, Berlin, 1948
  • Der russische Realismus in der Weltliteratur; Aufbau, Berlin, 1949
  • Studies in European realism. A sociological survey of the writings of Balzac, Stendhal, Zola, Tolstoy, Gorki, and others; előszó Roy Pascal; Hillway, London, 1950
  • Goethe und seine Zeit; Aufbau, Berlin, 1950
  • Existentialismus oder Marxizmus?; Aufbau, Berlin, 1951
  • Balzac und der französische Realismus; Aufbau, Berlin, 1952
  • Deutsche Realisten des 19. Jahrhunderts; Aufbau, Berlin, 1952
  • Skizze einer Geschichte der neueren deutschen Literatur; Aufbau, Berlin, 1953
  • Adalékok az esztétika történetéhez; Akadémiai, Bp., 1953
  • Az ész trónfosztása. Az irracionalista filozófia kritikája; Akadémiai, Bp., 1954
  • Die Zerstörung der Vernunft (Az ész trónfosztása); Aufbau, Berlin, 1954
  • Beiträge zur Geschichte der Ästhetik; Aufbau, Berlin, 1954
  • Der junge Hegel und die Probleme der kapitalistischen Gesellschaft; Aufbau, Berlin, 1954
  • Német realisták. Esszégyűjtemény; Szépirodalmi, Bp., 1955
  • Probleme des Realismus; Aufbau, Berlin, 1955
  • A különösség mint esztétikai kategória; Akadémiai, Bp., 1957
  • Franz Mehring–Georg Lukács: Friedrich Nietzsche; Aufbau, Berlin, 1957 (Philosophische Bücherei)
  • Wider den missverstandenen Realismus; Claassen, Hamburg, 1958
  • Schriften zur Literatursoziologie; vál., bev. Peter Ludz; Luchterhand, Neuwied, 1961 (Soziologische Texte)
  • Ästhetik. 1., die Eigenart des Ästhetischen, 1-2.; Luchterhand, Neuwied–Berlin, 1963
  • Deutsche Literatur in zwei Jahrhunderten; Luchterhand, Neuwied–Berlin, 1964 (Werke Georg Lukács)
  • Az esztétikum sajátossága, 1-2.; németből ford. Eörsi István; Akadémiai, Bp., 1965
  • Der junge Marx, seine philosophische Entwicklung von 1840-1844; Neske, Pfullingen, 1965 (Opuscula aus Wissenschaft und Dichtung)
  • Von Nietzsche bis Hitler oder der Irrationalismus in der deutschen Politik; Fischer, Frankfurt–Hamburg, 1966 (Fischer Bücherei. Bücher des Wissens)
  • Über die Besonderheit als Kategorie der Asthetik; Luchterhand, Neuwied–Berlin, 1967
  • Ausgewählte Schriften, 1-4.; Rowohlt, Berlin, 1967-1970
  • Lenin. Tanulmányok; szerk. Vajda Mihály; Magvető, Bp., 1970
  • Solschenizyn; Luchterhand, Neuwied–Berlin, 1970 (Sammlung Luchterhand)
  • Történelem és osztálytudat; szerk. Vajda Mihály; Magvető, Bp., 1971 (Lukács György összes művei)
  • Utam Marxhoz. Válogatott filozófiai tanulmányok, 1-2.; szerk. Márkus György; Magvető, Bp., 1971
  • Zur Ontologie des gesellschaftlichen Seins. Hegels falsche und echte Ontologie; Luchterhand, Neuwied–Berlin, 1971 (Sammlung Luchterhand)
  • Tanulmányok, 1-2.; vál., bev. Bretter György; Kriterion, Bukarest, 1973 (Téka)
  • Frühe Schriften zur Ästhetik, 1-2.; szerk. Márkus György, Frank Benseler; Luchterhand, Neuwied–Berlin, 1974-1975
  • A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete. Ifjúkori művek; németből ford. Tandori Dezső, sajtó alá rend. Fodor Géza; Magvető, Bp., 1975 (Lukács György összes művei)
  • A művészet és az objektív igazság; Magvető, Bp., 1975 (Gyorsuló idő)
  • Tolsztoj és a realizmus fejlődése; Magvető, Bp., 1975 (Gyorsuló idő)
  • A fiatal Hegel. A dialektika és az ökonómia összefüggéseiről; németből ford. Révai Gábor, szerk. Szigeti Györgyné, jegyz. Beöthy Ottó; Kossuth–Akadémiai, Bp., 1976
  • A társadalmi lét ontológiájáról, 1-3.; bibliogr. Beöthy Ottó; Magvető, Bp., 1976
  • A történelmi regény; Magvető, Bp., 1977 (Lukács György összes művei)
  • Ady Endréről; Magvető, Bp., 1977 (Gyorsuló idő)
  • Ifjúkori művek. 1902-1918; szerk., jegyz., névmutató Tímár Árpád; Magvető, Bp., 1977 (Lukács György összes művei)
  • Kunst und objektive Wahrheit. Essays zur Literaturtheorie und -geschichte; szerk., előszó Werner Mittenzwei; Reclam, Leipzig, 1977 (Kunstwissenschaften Universal-Bibliothek)
  • A drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében; sajtó alá rend. Lendvai L. Ferenc; Akadémiai, Bp., 1980 (Lukács György hagyatékából)
  • Entwicklungsgeschichte des modernen Dramas; szerk. Frank Benseler, németre ford. Zalán Dénes; Luchterhand, Darmstadt–Neuwied, 1981 (Werke Georg Lukács)
  • Napló. 1910-11; sajtó alá rend. Lendvai L. Ferenc; Akadémiai, Bp., 1981 (Lukács György hagyatékából) németül, olaszul is
  • Lukács György levelezése, 1902-1917; vál., szerk., bev., jegyz., életrajz, időrendi áttekintés, névmutató Fekete Éva, Karádi Éva, ford. Boros Miklósné, Fekete Éva, Karádi Éva; Magvető, Bp., 1981 (Lukács György összes művei)
  • Gelebtes Denken. Eine Autobiographie im Dialog; szerk. Eörsi István, németre ford. Hans-Henning Paetzke; Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1981 (Edition Suhrkamp)
  • Moskauer Schriften. Zur Literaturtheorie und Literaturpolitik 1934-1940; szerk. Frank Benseler; Sendler, Frankfurt am Main, 1981
  • Wie ist die faschistische Philosophie in Deutschland entstanden? 1933; szerk. Sziklai László; Akadémiai, Bp., 1982 (Veröffentlichungen des Lukács-Archivs aus dem Nachlass von Georg Lukács)
  • Esztétikai írások 1930-1945; szerk., előszó, jegyz. Sziklai László; Kossuth, Bp., 1982
  • Curriculum vitae; vál., szerk., utószó, jegyz. Ambrus János; Magvető, Bp., 1982 (Lukács György összes művei)
  • Reviews and articles from Die rote Fahne; angolra ford. Peter Palmer; Merlin Press, London, 1983
  • Ernst Bloch und Georg Lukács Dokumente zum 100. Geburtstag; szerk., jegyz. Mesterházi Miklós és Mezei György; MTA Filozófiai Intézet, Bp., 1984 (Archívumi füzetek)
  • Demokratisierung heute und morgen; szerk. Sziklai László, előszó Almási Miklós; Akadémiai, Bp., 1985 (Veröffentlichungen des Lukács-Archivs aus dem Nachlass von Georg Lukács)
  • Marx és Lenin; vál. Sziklai László; Kossuth, Bp., 1985
  • A kritikai realizmus jelentősége ma; németből ford. Eörsi István, Révai Gábor; Szépirodalmi, Bp., 1985
  • Sorsforduló; vál., szerk., jegyz. Sziklai László, németből ford. Beőthy Ottó et al.; Helikon, Bp., 1985
  • Kiemelkedni a némaságból. Interjú a 7 Napnak; Forum, Újvidék, 1985
  • Über die Vernunft in der Kultur. Ausgewählte Schriften 1909-1969; előszó, jegyz., szerk. Sebastian Kleinschmidt; Reclam, Leipzig, 1985 (Reclams Universal-Bibliothek Kunstwissenschaften)
  • A humanizmus és a barbárság harca / Bor'ba gumanyizma i varvarsztva; oroszból ford. Csibra István, németből ford. R. Razumova; Állami Gorkij Könyvtár–MTA Filozófiai Intézet, Bp., 1985
  • Beiträge zur Kritik der bürgerlichen Ideologie; szerk. Jörg Schreiter, Sziklai László; Akademie, Berlin, 1986
  • Forradalomban. Cikkek, tanulmányok, 1918-1919; vál., szerk., jegyz., kronológia Mesterházi Miklós, előszó Lendvai L. Ferenc; Magvető, Bp., 1987 (Lukács György összes művei)
  • Sozialismus und Demokratisierung; jegyz. Frank Benseler, utószó Rüdiger Dannemann; Sendler, Frankfurt, 1987
  • A demokratizálódás jelene és jövője; előszó Almási Miklós, németből ford. V. Meller Ágnes, szerk., utószó Sziklai László; Magvető, Bp., 1988 (Gyorsuló idő)
  • Megélt gondolkodás; interjúk Eörsi István, Vezér Erzsébet, szerk. Eörsi István; Magvető, Bp., 1989
  • Zur Kritik der faschistischen Ideologie; utószó Sziklai László; Aufbau, Berlin–Weimar, 1989 (Dokumentation, Essayistik, Literaturwissenschaft)
  • Szolzsenyicin-tanulmányok; Európa, Bp., 1990 (Mérleg)
  • Blick zurück auf Lenin. Georg Lukács, die Oktoberrevolution und Perestroika; szerk., bev. Detlev Claussen; Luchterhand Literaturverlag, Frankfurt, 1990 (Sammlung Luchterhand)
  • Ist der Sozialismus zu retten? Briefwechsel zwischen Georg Lukács und Werner Hofmann; szerk. Mezei György Iván, előszó Bayer József; Georg Lukács Archiv–T-Twins, Bp., 1991
  • Dialógus a művészetről. Popper Leó írásai, Popper Leó és Lukács György levelezése; szöveggond., előszó, jegyz., névmutató Hévizi Ottó és Tímár Árpád; MTA Lukács Archívum–T-Twins, Bp., 1993 (Archívumi füzetek)
  • Versuche zu einer Ethik; szerk. Mezei György Iván; Akadémiai, Bp., 1994 (Veröffentlichungen des Lukács-Archivs aus dem Nachlass von Georg Lukács)
  • The Lukács reader; szerk. Kadarkay Árpád; Blackwell, Oxford–Cambridge, 1995
  • Chvostismus und Dialektik. Ausgabe der Zeitschrift Magyar Filozófiai Szemle; szerk. Illés László; Áron, Bp., 1996
  • Heidelberger Notizen, 1910-1913. Eine Textauswahl; szerk. Bacsó Béla; Akadémiai, Bp., 1997 (Veröffentlichungen des Lukács-Archivs aus dem Nachlass von Georg Lukács)
  • Esztétikai kultúra. Tanulmányok; szerk. Kardos András, utószó Hévizi Ottó; Napvilág–MTA Lukács Archívum, Bp., 1998 (Lukács könyvtár)
  • Autobiographische Texte und Gespräche; szerk. Frank Benseler, Werner Jung, Dieter Redlich; Aisthesis, Bielefeld, 2009 (Georg Lukács Werke)

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Lukács György felmenői
Lukács György
(szül. Löwinger György Bernát, Budapest, 1885. ápr. 13. - Budapest, 1971. jún. 5.)
filozófus, politikus, esztéta, egyetemi tanár. Izr.
Apja:
Lukács József
(szül. Löwinger József, Szeged, 1855. nov. 16. - Budapest, 1928. jan. 27.)
bankigazgató, izr.
Apai nagyapja:
Löwinger Jakab
(Szeged, 1814. ápr. 22. - ?, 1905. jún. 3.)
paplankészítő iparos, izr.
Apai nagyapai dédapja:
Löwinger Jakab
(?, 1777. - ?, 1853.) izr.
Apai nagyapai dédanyja:
n. a.
Apai nagyanyja:
Pollák Júlia
(Szeged, 1817 körül - ?, 1895. ápr. 22.)
izr.
Apai nagyanyai dédapja:
Pollák Zsigmond
(? - ?) talmudtudós, izr.
Apai nagyanyai dédanyja:
n. a.
Anyja:
Wertheimer Adél
(Bécs, 1860. júl. 31. - Budapest, 1917. ápr. 25.)
izr.
Anyai nagyapja:
Wertheimer Henrik
(Köpcsény, 1826 körül - Bécs, 1864. okt. 29.)
izr.
Anyai nagyapai dédapja:
n. a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n. a.
Anyai nagyanyja:
Neuschloss Mária
(Vágvecse, 1835. jan. 29. - ?, 1864. máj. 29.)
izr.
Anyai nagyanyai dédapja:
Neuschloss Bernát
(Vágvecse, 1804–1876)
iparos, izr.
Anyai nagyanyai dédanyja:
Steiner Rozália
(?, 1807 - ?, 1889. dec. 13.)
izr.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szerdahelyi István (szerk.): Lukács ​György és a magyar kultúra, Kossuth, Budapest, 1982, ISBN 9630920387
  • Lukács György, Rónai Mihály András: Madách tragédiája/Madách-Lukács vitairat, Glória Kiadó (Budapest) , 1998, ISBN 963-7495-62-2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  3. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find a Grave, 2017. október 9., 15686265, György Lukács
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лукач Дьёрдь, 2015. szeptember 28.
  7. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  8. ^ a b Bendl Júlia: Lukács György élete a századfordulótól 1918-ig. Budapest: Scientia Humana Társulás, 1994.
  9. A Belügyminisztérium 1890. évi 77298. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1890. év 7. oldal 14. sor.
  10. A fiatal Lukács György és a zsidóság, szombat.org
  11. Az igazsághoz nem tudjuk keresztülhazudni magunkat – Az embereket kivégző Lukács György és A bolsevizmus mint erkölcsi probléma, nol.hu
  12. Lukács György, neb.hu
  13. Júlia Bendl: Lukács György élete a századfordulótól 1918-ig, 1994
  14. Hadihelyzet 1919. május harmadikán (térkép), mek.oszk.hu
  15. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, mtdaportal.extra.hu
  16. Irodalomtörténeti Közlemények - 1990. 94. évf. 4. füzet – epa.oszk.hu
  17. A „tizedeltető” Lukács György – rémtörténet amiből lényegében semmi sem igaz, muon.hu
  18. Lengyel András: A „tizedeltető” Lukács György Egy politikai folklór-szüzsé történeti hátteréhez
  19. Kell-e szobor a népbiztos Lukács Györgynek?, mandiner.hu
  20. Történelmi Tár: Lukács György, tortenelmitar.hu
  21. A házasságkötés bejegyezve Budapest IV. ker. polgári akv. 336/1927. folyószám alatt.
  22. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig - A "Lukács-vita"
  23. Lukács György
  24. Lukács György, mult-kor.hu
  25. Heller Ágnes: „Azért élek itt, mert itt vagyok honpolgár”, beszelgetesek.haver.hu
  26. A "halálos ítéletet" végül a Forum című elméleti folyóirat 1948. februári számában írt kritikájában maga Lukács mondta ki: kártékony irodalom.” Márai Sándor emigrálása (HVG, 2008)
  27. Claudio Mutti: Lukács evangéliuma
  28. Márai Sándor: A Teljes napló, 1948., Budapest, Helikon Kiadó, 2008. 57. oldal
  29. G�bor, Kiss Farkas: [http://www.c3.hu/~iris/99-1/kerdes.htm K�rd�sek a Babits kritikai kiad�sr�l]. www.c3.hu. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
  30. Stadt Frankfurt am Main
  31. Jobbikos javaslatra lebontják Lukács György szobrát a Szent István parkban hvg.hu
  32. Eltüntették Lukács György szobrát a Szent István parkból

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Lukács György témában.