Lakács
| Lakács (Lukáčovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1264 |
| Polgármester | Igor Cok |
| Irányítószám | 951 23 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | NR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1167 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 66 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 168 m |
| Terület | 16,84 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 23′ 42″, k. h. 17° 56′ 21″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 42″, k. h. 17° 56′ 21″ | |
| Lakács weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lakács témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Lakács (szlovákul Lukáčovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Nyitrától 18 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a kőkorszakban, az i. e. 5. évezredben is éltek emberek. Az újkőkor idejéből a lengyeli kultúra népének eszközei kerültek elő. A falu közepén levő magaslaton a korai bronzkor i. e. 20. századból származó települése, illetve a nyitrai kultúra i. e. 1600 körüli településének nyomait találták meg. A 2. és 4. század között germán település állt ezen a helyen, melynek a rómaiakkal való kapcsolatát az itt talált római pénzek is bizonyítják. Területén 9. századi sírokat is feltártak.[forrás?]
A mai települést még birtokként 1264-ben említik először, a szakemberek a 13. és 15. század közötti időre teszik az alapítását. A neve arra utal, hogy egy bizonyos Lukács nevű nemes volt az első birtokosa. 1309-ben a nagyhatalmú oligarcha, Csák Máté tulajdona, de még ebben az évben elcseréli. Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék említi először a falu Szent Márton templomát és plébánosát. A 14. század második felében Kont Miklósnak, Galgóc urának a birtoka. 1418-ban Luxemburgi Zsigmond hívének, Stíbor vajdának adta. A 15. század közepén a husziták foglalták el. 1450 és 1478 között Marsalkó Ádám özvegye, Katalin a birtokosa. 1494-ben Újlaky Lőrinc birtoka lett. 1496-ban a nyitrai püspökség szerez birtokot a településen. 1545-ben a nyitrai püspökség oklevelében Lakachy alakban szerepel. 1550-ben evangélikus templomot alapítanak itt, mely 1608-ig működik a községben. 1598-ban a krími tatárok pusztítják a települést. 1608-ban Lépes Bálint nyitrai püspök a templomot elveszi az evangélikusoktól és a katolikusoknak adja. Ezután a nyitrai püspökség és különböző nemesi családok a birtokosai. 1620-ban szerez itt birtokot a Sándor család. 1664-ben török feljegyzések szerint 21 ház és 24 adózó család volt a községben, mely 8013 akcse adót fizetett. 1694-ben két halastava is volt. Lakói mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből éltek. A 18. században malom, téglagyár és a püspökség tulajdonában vágóhíd működött a községben. 1731-ben alapították a katolikus iskolát. Az 1736. évi urbárium 69 családot említ, birtokos a Sándor család. 1769-ből is ismert urbáriuma.[2] 1770-ben felépült a plébánia épülete. 1784-ben, az első népszámláláskor 552 lakos élt a településen. Az 1780-as években újjáépítették a régi Szent Márton templomot, melyet 1792-ben Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. 1831-ben a lakosság száma 595. A 19. század során többször is pusztított itt a kolera, de a század végére már 712 lakosa volt.[forrás?]
Vályi András szerint "LAKACSI. Lahasovce. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához más fél mértföldnyire, határja jól termő, vagyonnyai külömbféléké."[3]
Fényes Elek szerint "Lakácsi (Lakaszovcze), tót falu Nyitra vmegyében, a Gábor hegye alatt. Számlál 625 kath., 14 zsidó lak. Kath. paroch. templom; tehenészet, szőlőhegy, nagy erdő. F. u. a nyitrai püspök. Ut. posta Galgócz 1 óra."[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 797 lakosából 697 szlovák és 17 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 768 lakosából 714 szlovák és 24 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 904 lakosából 850 szlovák és 30 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 1041 lakosából 931 szlovák, 62 magyar és 48 német anyanyelvű volt.
1921-ben 1074 lakosából 983 csehszlovák és 9 magyar volt.
1930-ban 1116 lakosából 1077 csehszlovák és 1 magyar volt.
1991-ben 1103 lakosából 1097 szlovák volt.
2001-ben 1021 lakosából 1014 szlovák volt.
2011-ben 1111 lakosából 1084 szlovák és 1 magyar volt.
2021-ben 1167 lakosából 1135 (+2) szlovák, 1 magyar, 3 cigány, 4 egyéb és 24 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Híres személyek[szerkesztés]
- A faluban működött Fándly György szlovák katolikus pap.
- Itt szolgált Petrásek Ágoston (1879-1944) csehszlovákiai politikus, római katolikus szerzetes pap.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Sándor család várkastélya a 15. században épített korábbi épület felhasználásával 1736-ban épült. Az épületet magas, saroktornyos fal övezi.
- Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1780 és 1792 között épült fel.
- A plébánia épülete 1770-ben épült.
- A sasvári Szűzanya kápolnája 1733-ban épült.
- A Szent Flórián kápolnát 1880-ban építették.
- Nepomuki Szent János szobra 1781-ben készült.
- A Hétfájdalmú Szűzanya szobra 1852-ben készült.
- Szent Orbán szobrát 1801-ben állították.
- A temetőtől keletre álló Nepomuki Szent János szobra 1855-ben készült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Urbárium Lakácsi
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
Források[szerkesztés]
- Ján Hunka - Eva Kolníková 1996: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1994. AVANS 1994
- Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
- Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 52 No. 127.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
