Luis Buñuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Luis Bunuel szócikkből átirányítva)
Luis Buñuel
Luis Buñuel.JPG
Születési név Luis Buñuel Portoles
Született 1900. február 22.
Calanda,  Spanyolország
Elhunyt 1983. július 29. (83 évesen)
Mexikóváros,  Mexikó
Állampolgársága
Házastársa Jeanne Buñuel (1925 - 1983)
Gyermekei Juan Luis Buñuel
Foglalkozása filmrendező
Iskolái Complutense University of Madrid
Díjak

Luis Buñuel az IMDb-n
Luis Buñuel PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis Buñuel témájú médiaállományokat.

Luis Buñuel Portoles (Spanyolország, Calanda, 1900. február 22.Mexikó, Mexikóváros, 1983. július 29.) spanyol születésű mexikói filmrendező. A társadalmi igazságtalanság, indokolatlan kegyetlenség, vallási túlbuzgóság és az erotika témáit megszállott makacssággal feldolgozó, eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben.

Élete[szerkesztés]

Korai munkássága[szerkesztés]

Hétgyermekes család első gyermekeként született Calandában, amely Spanyolország Aragónia tartományában fekszik. Zaragozában jezsuitáknál nevelkedett, kitűnő tanuló volt, jól sportolt, hegedülni is megtanult. 17 évesen beiratkozott a madridi egyetemre. Itt ismerkedett meg, és kötött szoros barátságot a festő Salvador Dalíval és a költő Federico García Lorcával. Buñuel mérnöki tanulmányokat folytatott, majd az egyetem filozófiai tanszékének előadásait is látogatni kezdte. 1920-ban megalapította az első spanyol filmklubot, kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. 1923-ban, apja halála után szakított a katolikus vallással, elhagyta Spanyolországot és 1925-ben Párizsba költözött, ahol az Értelmiségi Csoportok Nemzetközi Társaságának titkára lett. Később szintén Franciaországban kezdett dolgozni rendezőasszisztensként Jean Epstein és Mario Nalpas filmrendezők mellett. 1929-ben rendezte meg azt a 16 perces rövidfilmet, amely igazi áttörést jelentett nemcsak az ő életében, hanem a film történetében is. Az Andalúziai kutya volt, melyet Salvador Dalival együtt forgattak és amely számos horrorisztikus jelenetet (például egy nő szemének borotvával való átvágása) tartalmazott, megbotránkoztatva ezáltal a francia közönséget. A következő filmje az Aranykor volt, amit a hírhedt de Sade márki írásai alapján rendezett. A film erősen vallás- és burzsoázia ellenes, a történetét tekintve pedig különösnek, egyedinek mondható, hogy a cselekményt folyton filmhíradórészletek, természetfilmek szakítják meg. Buñuel szándéka, hogy filmjével botrányt okozzon, tökéletesen sikerült: a párizsi Studio 28 avantgárd moziban való rövid ideig tartó vetítés után a filmet betiltották. 1934-ben házasodott meg Párizsban, Jeanne Rucart vette el feleségül, két gyermeke született: Rafael és Juan Luis Buñuel. Az Aranykor után Buñuel 1933-ban visszatért Spanyolországba és megrendezte a Föld kenyér nélkül című, paraszti életmódot bemutató dokumentumfilmet. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, amely során Francisco Franco fokozatosan átvette Spanyolország irányítását. Mivel Buñuel még 1936-ban felajánlotta szolgálatait a köztársasági kormánynak, Franco győzelmeit látva elhagyta az országot és Amerikába emigrált.

Hollywoodi évek[szerkesztés]

Kezdetben New Yorkban dolgozott a Modern Művészetek Múzeumának (Museum of Modern Art) filmarchívumában, majd röviddel az Egyesült Államokba érkezése után a film fővárosába, Hollywoodba költözött. Angolul azonban nem beszélt, így a stúdiók legfeljebb kisebb vágómunkákra, segédrendezői állásra vették csak fel. Visszatért New Yorkba, ahol újból a Modern Művészetek Múzeumának filmarchívumában folytatta munkáját. Salvador Dali megszakította barátságukat, mert szerinte kommunista és ateista volt, ahogy az életrajzában elismerte. Majd elmozdították a múzeumból, és immár másodszor ment Hollywoodba, ahol sikerült munkát találnia a Warner Brothers stúdióban. De felháborodva az ottani munkamódszereken, visszatért Európába.

Mexikói évek[szerkesztés]

Buñuel 1947-ben érkezett Mexikóba, és 1949-ben kapta meg a mexikói állampolgárságot. Mexikóban a karrierje ismét fölfelé ívelt. Az első filmje, amit új hazájában forgatott A varázslatos kaszinó volt, 1946-ban rendezte Oscar Dancigers producerrel. A filmnek nem lett nagy sikere, ám ez nem kedvetlenítette el, 1949-ben újból Oscar Dancigerssel együtt dolgozott új filmjén A nagy tökfejen, ami sikert hozott nemcsak számára, hanem a film főszereplőjének, Fernando Solernek is. A film készítése közben megismerkedett a legújabb technikákkal, melyeket újabb alkotásaiban sikeresen fel is használt. Dancigers a siker után szabad kezet adott Buñuelnek mind a rendezés, mind a forgatókönyvírás terén. Ennek eredménye volt Az elhagyottak (1950) című filmje, mely a szürrealizmus mintapéldánya. Az elhagyottak dicsőséget szerzett Buñuelnek, e filmjével lett immár másodszorra is világhíres. Buñuel élete legnagyobb részét Mexikóban töltötte, ahol 21 filmet rendezett, melyek közül számos darab a film történetének kiemelkedő alkotása is egyben. A leghíresebbek:

Francia évek[szerkesztés]

1960-ban visszatért Spanyolországba, itt elkészítette a Viridianát, melyet a spanyol hatóságok egyházellenesnek találtak és ellehetetlenítették a bemutatását. Mégis sikerült kicsempészni a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol elnyerte a fődíjat. A Viridiana botránya után Buñuel Franciaországba ment dolgozni, Serge Silberman producer meghívására. Olyan művek születtek rendezésében mint A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája – hogy csak a legismertebbeket említsük. A vágy titokzatos tárgya elkészülte után visszavonult a rendezéstől és megírta önéletrajzát, melyben beszámolt életéről, barátairól, családjáról. 1983-ban hunyt el Mexikóvárosban, májzsugor következtében.

A katolikus egyház és Buñuel[szerkesztés]

Világéletében ateista volt, ha ateizmusáról érdeklődtek, gyakran válaszolta, hogy „Köszönöm Istennek, hogy még ateista lehetek”. A legtöbb filmjében megjelenik a katolikus egyház, mint a korrupció, önáltatás, önhazugság megformálója. Az Aranykorban egy püspök ugrik ki egy ablakon, A burzsoázia diszkrét bája című filmjében egy pap az utolsó kenet feladása után lelövi a haldoklót, a Tejútban egy anarchista álmában lelövi a pápát.

Filmtechnikája[szerkesztés]

„Szeretem az egyszerűséget és utálom a technikát” – vallotta Buñuel, mely alapelve a filmjeiben is felismerhető. Buñuel filmjei kis költségvetésű produkciók, egy filmet néhány hét alatt leforgatott, soha nem írta át a forgatókönyvet, minimalizálta a költségeket. A színészeknek viszonylag nagy szabadságuk volt a színjátszás terén, Buñuel a színészekre bízta a cselekmény megformálását, mindössze a fizikai cselekményeket írta elő (például menj át a szobán stb.). Feltűnő, hogy filmjeiben zenei effektek, filmzenék szinte egyáltalán nincsenek.

Archetipikus képsorok[szerkesztés]

Buñuel filmjeiben az ősi, archetipikus képek, tárgyak, cselekmények, emberek meghatározó szerepet játszanak, gyakran végigvonulnak a teljes filmen mint főmotívumok, szimbólumok. A leggyakoribb, több filmjében előforduló szimbólumok:

  • betegség, maradandó sérülések: megalázott vakok, értelmi fogyatékosok, törpék, tolókocsisok
  • csonkított testrészek: borotvával kettévágott szem, megvakítás, levágott kezek, amputált láb
  • maszturbáció, megerőszakolás, szeretkezés
  • leselkedés
  • álomképek, álomhangulat, álomfejtés, szürrealista képek
  • lábfétis, vér, lábmosás, lábcsók – adóráció, gyaloglás, cipők
  • papok – bolondok vagy álszentek, közönyösek, megváltók
  • gyermekek, akiket megerőszakolnak, megvernek, megölnek
  • uralkodó apák, megrontó nagybácsik és anyák, önkényeskedő háziurak
  • vándorút, zarándokút, utazás
  • zárt és nyitott, természetes és mesterséges terek labirintusa, álomszerű városok, szűk sikátorok
  • zenélő doboz, szekrény, WC

Filmjei[szerkesztés]

  • Andalúziai kutya (Un chien andalou) (1929)
  • Aranykor (L'Âge d'or) (1930)
  • Föld kenyér nélkül – a hurdok (Las Hurdes) (1933)
  • A varázslatos kaszinó/A nagy kaszinó (Gran Casino) (1947)
  • A nagy tökfej (El Gran Calavera) (1949)
  • Elhagyottak (Los olvidados) (1950)
  • Susana (1951)
  • Az elveszett lány (La hija del engaño) (1951)
  • Egy asszony szerelem nélkül (Una mujer sin amor) (1951)
  • Emelkedés az égbe (Subida al cielo) (1951)
  • A durva (El bruto)(1952)
  • Ő (El) (1952)
  • Üvöltő szelek (Abismos de pasión) (1954)
  • Az ábrándok villamoson utaznak (La ilusión viaja en tranvía) (1953)
  • Robinson Crusoe (Las Aventuras de Robinson Crusoe) (1954)
  • A folyó és a halott (El río y la muerte) (1954)
  • Archibald de la Cruz bűnös élete (Ensayo de un crimen – La vida criminal de Archibaldo de la Cruz) (1955)
  • Hajnalodik (Cela s'appelle l'aurore) (1955)
  • Halál a kertben (La mort en ce jardin) (1956)
  • Nazarín (1959)
  • El Paoban nő a láz (La fiévre monte á El Pao) (1959)
  • A fiatal lány (La joven) (1960)
  • Viridiana (1961)
  • Az öldöklő angyal (El angel exterminador) (1962)
  • Egy szobalány naplója (Le journal d'une femme de chambre) (1964)
  • Oszlopos Simeon (Simón del desierto) (1965)
  • A nap szépe (Belle de jour) (1967)
  • Tejút (La voie lactee) (1969)
  • Tristana (1970)
  • A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie) (1972)
  • A szabadság fantomja (Le fantome de la liberté) (1974)
  • A vágy titokzatos tárgya (Cet obscur objet du désir) (1977)

Források[szerkesztés]

  • Luis Bunuel: Utolsó leheletem (Önéletrajz. Társszerző: Jean-Claude Carriere) (Európa Könyvkiadó, Bp., 1990.; Fordította: Xantus Judit, második, javított kiadás: L'Harmattan Kiadó, Bp., 2006.)
  • Nemes Károly: Luis Bunuel (Filmbarátok Kiskönyvtára - Kortársaink a filmművészetben; Népművelési Propaganda Iroda - Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1983.; második kiadás: 1985.)
  • Bikácsy Gergely: Buňuel-napló (Osiris Könyvtár - Film; Osiris Kiadó, Bp., 1996.)
  • Luis Bunuel: Az andalúziai kutyától Az öldöklő angyalig - Forgatókönyvek 1. kötet (L'Harmattan Kiadó, Bp., 2006.; Szerk. és ford.: Imrei Andrea)
  • Luis Bunuel: Egy szobalány naplójától Tristánáig - Forgatókönyvek 2. kötet (L'Harmattan Kiadó, Bp., 2008.; Szerk. és ford.: Imrei Andrea)
  • Luis Bunuel: Odalenn (Forgatókönyv. Előszó: Jean-Claude Carriere) (Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2001, fordították: Balázs Katalin és Szántai Zsolt, a francia kiadás alapján: Luis Buñuel: LÁ-BAS, Éditions Écriture, Paris, 1993)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2011.)

További információk[szerkesztés]