Luis Barragán-ház és -műterem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez az épület a Világörökség része 
Luis Barragán-ház és -műterem
A ház jellegtelen, egyszerű utcai homlokzata
A ház jellegtelen, egyszerű utcai homlokzata
A múzeum adatai
ElhelyezkedésMexikóváros
 Mexikó
CímMiguel Hidalgo kerület, Gral. Francisco Ramírez utca 12–14.
Alapítva1948
Építész(ek)Luis Barragán
Elhelyezkedése
Luis Barragán-ház és -műterem (Mexikóváros)
Luis Barragán-ház és -műterem
Luis Barragán-ház és -műterem
Pozíció Mexikóváros térképén
é. sz. 19° 24′ 40″, ny. h. 99° 11′ 33″Koordináták: é. sz. 19° 24′ 40″, ny. h. 99° 11′ 33″
Térkép
Világörökség-azonosító1136
A Luis Barragán-ház és -műterem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis Barragán-ház és -műterem témájú médiaállományokat.

A Luis Barragán-ház és -műterem Mexikóváros egyik nevezetessége. A 20. század közepén, Luis Barragán jellegzetes stílusában épült ház 2004 óta a Világörökség része,[1] ma múzeumként működik.

Leírás[szerkesztés]

A ház Mexikóváros nyugati részén, Miguel Hidalgo kerület Daniel Garza nevű részében, Tacubayában található, a chapultepeci erdőtől délre. Az 1948-ban vasbetonból elkészült, a tetőterasszal együtt háromszintes épület alapterülete 1161 m². Jellegtelen, szürke, az utca többi háza között nem feltűnő főhomlokzata, amelynek legjellegzetesebb eleme a könyvtárszoba előreugró, rácsos ablaka,[2] a keleti oldalán elhaladó Gral. Francisco Ramírez utcára néz, az épülettől nyugatra viszont egy kis belső kert található.[1] Ebben a saját maga által tervezett házban élt és dolgozott Luis Barragán építész 1988-ban bekövetkezett haláláig.[3] Az északi, 12-es szám alatti bejárat vezetett a műhelybe, míg a déli, a 14-es a lakórészbe. A szürke főhomlokzattal kontrasztban állnak az utcáról nézve alig látható, a bal felső részen előbukkanó sárga és narancs színű épületrészek, valamint egy fehér, víztárolásra használt, téglatest alakú torony.[2]

A földszinti rész[szerkesztés]

Belépve a bejáraton egy teljesen más színvilágú szoba fogad: a kicsi, szűk előszobát sárga fénnyel világítja meg egy ablak.[4] Egy pad is található itt, amelyre a művész minden hozzá érkező vendéget le szokott ültetni egy kis időre.[5] A következő szobában, ami egy előszoba, rózsaszín és fehér színűek a falak, a felfelé induló lépcső tetején pedig egy Mathias Goeritz által készített, arany színű, négyzet alakú, fényvisszaverő vetítővászon található a falon, amely a szoba fényviszonyainak kialakításában is fontos szerepet játszik. A padló vulkáni kőből készült. A rózsaszín falakon találhatók az étkezőbe és a lakószobába vezető ajtók.[6] A lakószobában, amelynek belsejébe egy paravánfal megkerülésével lehet bejutni, kis asztalok és székek, egy heverő és néhány könyvespolc áll, valamint szintén érdekes fényjátékok figyelhetők meg, egyrészt a földön elhelyezett hengeres világítótestnek, másrészt egy faragott Mária-szobor mellett elhelyezett két nagy tükörgömbnek köszönhetően. A szoba nyugati oldalán egy falnyi méretű ablakon keresztül a belső udvar kertje látható, keleti részén pedig a könyvtárszoba nyílik.[7] A két szintnyi magas termet, amelyben több száz könyv található, több alacsonyabb válaszfal osztja részekre. Északkeleti sarkában fotelek helyezkednek el, míg keleti a rész délnyugati sarkában található az egész ház egyik leghíresebb konstrukciója: egy fából készült egyszerű, korlát nélküli lépcső. A szoba nagy méretű utcai ablakának üvege nem teljesen átlátszó, a fény gyengébben szűrődik be rajta.[8] A műterembe az utcai bejáraton kívül a lakószobából is át lehet jutni. Ez a rész kisebb irodákat is tartalmaz, a fő, tágas műhelyszoba berendezése igen egyszerű. Külön figyelmet érdemel enyhén lejtős famennyezete és a keleti oldalon nyíló ablak.[9] A lakórész előszobájából közelíthető meg a konyha és a két étkező, amelyek ablakai a kertre nyílnak.[10]

Az emeleti rész[szerkesztés]

A ház délkeleti részén az első emeleten eredetileg egy terasz volt tervezve, ma azonban egy vendégszoba található itt. Ez és az emelet szintén természetes fényekkel megvilágított másik két szobája a berendezés és az ahhoz megválasztott anyagok és színek következtében szerzetesi hangulatot áraszt. A vendégszoba északkeleti szomszédjában, a tapancóban érdekes ellentétet képez egy elefántcsontból készült feszület és egy Szent Ferenc-szobor a törzsi vallásokhoz kapcsolódó zenéket tartalmazó lemezekkel és egy szintén itt elhelyezett, nem katolikus valláshoz tartozó rituális tárggyal.[11] A kert irányában, a keleti oldalon található a főszoba és az úgynevezett fehér szoba nevű nappali. Jellegzetesek itt is a keresztény művészet alkotásai, de megtalálható ezekben a szobákban több lószobor és lovas kép is. A látogatókat talán leginkább meghökkentő tárgy egy kartonpapírból készült, 30 cm magas paraván, amelyre egy sötét bőrű modell divatmagazinból kivágott képeit helyezték fel.[12] Az emelet közepén található egy öltözőszoba, amelyet a Krisztus szobájának is neveznek az ott a falon elhelyezett feszület miatt.[13]

A tetőterasz érdekessége, hogy különböző színű, sima falakkal körbezárták, így nincs róla kilátás a város irányba.[14]

A kert és az udvar[szerkesztés]

Az épülettől nyugatra található kert legnagyobb része látszólag elhanyagolt, a növények szabálytalanul, elvadulva nőnek, bár eredetileg a tervező úgy gondolta, itt egy nagyobb füves területet létesít. Az udvar északkeleti sarkában egy kis, elkülönített rész található, az úgynevezett Bödönök udvara (Patio de las ollas), ahol a földre amforaszerű, különböző méretű bödönök vannak elhelyezve, a falon pedig szabályosra nyírt futónövények lógnak. Egy vízforrás is található itt. A kert viszonylag nagy zöldfelülete éles ellentétben áll azzal, hogy Barragán soha egyetlen falat sem festett zöld színűre.[15][16]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b Casa-Taller de Luis Barragán (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  2. a b La Casa (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  3. A ház honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  4. Portería (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  5. Casa Luis Barragán - a modern művészet mítosza (magyar nyelven). Duna TV. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  6. Vestíbulo (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  7. Estancia (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  8. Biblioteca (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  9. Taller (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  10. Comedor y desayunador (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  11. Tapanco y habitación de huéspedes (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  12. Cuarto blanco y habitación principal (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  13. Vestidor o "cuarto del Cristo" (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  14. Terraza (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  15. Patio de las ollas (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  16. Jardín (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)