Luigi Di Maio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Luigi Di Maio
2019-ben
2019-ben
Született 1986. július 6. (36 éves)
Avellino, Olaszország
Állampolgársága olasz
Foglalkozása
  • politikus
  • pubblicista journalist
Tisztsége
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2013. március 5. – 2018. március 22.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2018. március 19. – )
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Italian Minister of Economic Development (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Italian Minister of Labour and Social Affairs (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Olaszország külügyminisztere (2019. szeptember 5. – 2021. február 13.)
  • Olaszország külügyminisztere (2021. február 13. – 2022. október 22.)
  • Chair of the Committee of Ministers of the Council of Europe (2021. november 17. – 2022. május 20.)
Kitüntetései
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2021)[1]
  • Order of Prince Yaroslav the Wise, 3rd class (2022)[2]

Luigi Di Maio aláírása
Luigi Di Maio aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Di Maio témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Luigi Di Maio (Avellino, 1986. július 6. –) olasz politikus, a berendezkedésellenes 5 Csillag Mozgalom (M5S) képviselője a 17. olasz parlamenti ciklusban.

2013. március 21-én, 26 évesen ő lett a Képviselőház egyik alelnöke, ezzel az Olasz Köztársaság történelmének legfiatalabb képviselője, aki ezt a tisztséget betölti.[3]

2017 szeptembere és 2020. január 22. között ő volt az M5S miniszterelnök-jelöltje és politikai vezetője.[4] A 2018. márciusi általános választáson az M5S lett a legnagyobb párt, de a középjobb pártszövetség megelőzte.

Életpályája[szerkesztés]

A Nápoly megyei, Pomigliano d'Arcóban lakik, a három testvére közül a legidősebb. Édesapja építési vállalkozó, az egykori Olasz Szociális Mozgalom és a Szabadság Népe pártok végrehajtó bizottsági tagja volt, édesanyja olasz–latin szakos tanárnő.

2004-ben érettségizett a Pomigliano d'Arcóban található Classico Liceo „Vittorio Imbriani” humán szakos gimnáziumban. Tanulmányait a nápolyi II. Frigyes Egyetemen (Università degli Studi di Napoli Federico II) folytatta, ahol először a mérnöki szakra járt. Itt alapította meg néhány mérnöki karos hallgatóval az ASSI nevű mérnökhallgatói szervezetet. Később átjelentkezett a jogtudományi karra, ahol 2006 őszén megalapította a StudentiGiurisprudenza.it nevű honlapot az egyetem jogi karának hallgatói számára. Ott töltötte be a kar hallgatói szervezetének elnöki tisztségét.[5] Egyik egyetemi képzést sem végezte el, és nem szerzett diplomát. Miután otthagyta az egyetemet, webmesterként dolgozott, és belépett az 5 Csillag Mozgalomba.[6]

Politikai karrierje[szerkesztés]

2007-ben lett az 5 Csillag Mozgalom aktivistája. 2010-ben jelöltette magát a helyhatósági választásokon lakhelye helyi képviselőjének, akkor azonban nem választották meg, 59 szavazatot szerzett.[7] A párt „parlamentje” 189 szavazattal[8] a 2013-as parlamenti választásokra őt jelölte Campania régió 1-es választókerületének képviselő-jelöltjének. Nyert és bejutott az Képviselőházba.[9]

2013. március 21-én, 26 évesen 173 szavazattal megválasztották a Képviselőház alelnökének, amivel az ország történelmének legfiatalabb képviselője lett e poszton.[10] Egyúttal Giuseppe Conte első kormányának Olaszország miniszterelnök-helyettese, gazdaságfejlesztesi és munkaügyi minisztere lett. Május 7. óta az alsóház Európai Unióval kapcsolatos ügyeivel foglalkozó bizottságának tagja.[10] 2014 novemberében Beppe Grillo javaslatára létrehozták a párt öt parlamenti képviselőjéből a párt vezetését.[11]

2019. szeptember 5-én miniszterelnök-helyettesi és munkaügyi miniszteri megbízatása megszűnt és a második Conte-kormány külügyminisztere lett.

2021. február 13. óta Mario Draghi kormányának külügyminisztere.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]