Luigi Denza
| Luigi Denza | |
_-_Archivio_storico_Ricordi_FOTO001319.jpg) | |
| Született | 1846. február 23.[1][2] Castellammare di Stabia[3] |
| Elhunyt |
London[3] |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – ) |
| Szülei | Giuseppa Savora Giuseppe Savora |
| Foglalkozása |
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | nápolyi dal |
| Kiadók | G. Ricordi |
| Híres dal | Funiculì, Funiculà |
| Hangszer | |
 | |
| Luigi Denza aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Denza témájú médiaállományokat. | |
Luigi Denza (Castellammare di Stabia, 1846. február 23.[1][2] – London, 1922. január 26.[4] vagy 1922. január 27.[3]) olasz zeneszerző és énektanár. A 19.–20. század fordulóján a nápolyi dal egyik legkiválóbb mestere volt.
Élete
[szerkesztés]Denza Nápolytól nem messze Castellammare di Stabiában született. 16 éves korában beiratkozott a nápolyi San Pietro a Majella Konzervatóriumba, ahol Paolo Serrano összhangzattan- és ellenpont-, Saverio Mercadante zeneszerzés-növendéke volt. Több mesternél énekelni is tanult.
1869-ben kezdett dalokat komponálni, nagy sikert ért el a Tallicuorde és Giulia című szerzeményeivel. Énekesként is sikeres volt. Nápolyban, Nizzában, Párizsban és Londonban adott koncerteket. 1876-ban mutatták be Nápolyban a Schiller drámája nyomán írott Wallenstein c. négyfelvonásos opera seriáját, ami mérsékelt sikert aratott. A kudarc hatására végleg a nápolyi dalok és a szalonzene mellett kötelezte el magát. Közeli barátságba került a nápolyi dalok másik népszerű komponistájával, Paolo Tostival, akivel életútja több ponton is összekapcsolódott.
1884-ben Londonba költözött, ahol éneket tanított, majd 1898-ban a Royal Academy of Music énekprofesszora, később igazgatója lett. 1917-ben jelent meg Londonban Venti solfeggi melodici nello stile antico e moderno del canto italiano c. pedagógiai munkája.
,_1895,_02.JPG)
Denzát leginkább a Funiculì, Funiculà (1880) című nápolyi dal tette feledhetetlenné, amelyet a Vezúv csúcsára vezető sikló felavatása ihletett. A nápolyi újságíró, Peppino Turco közreműködött a dal megszületésén azzal, mert ösztönözte a Denzát, komponáljon valamit a Festa di Piedigrotta (szeptember 8.) keretében rendezett dalversenyre.
Több mint ötszáz olasz, angol és francia dala nagy népszerűségnek örvendett az énekesek körében, és sokukat ma is előadják.
A Funiculì, Funiculà Dél-Olaszország számára egyfajta zenei klisé lett. Sokan népdalnak vélik. Ebben a félreértésben a fiatal Richard Strauss Aus Italien c. szimfonikus költeménye (1886) zárótételének (Nápolyi népélet) is egyik témája lett. Richard Strauss alaposan zavarba jött, amikor rájött, hogy egy élő zeneszerzőtől kvázi plagizált. A dalt 1907-ben Rimszkij-Korszakov nagyzenekarra írta át.
A Funiculì, Funiculà egy év alatt egymillió példányban kelt el.
Denza 1922. január 27-én hunyt el Londonban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 International Music Score Library Project. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960 (Hozzáférés: 2019. október 12.)
- 1 2 3 4 Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források
[szerkesztés]- Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 1. köt. Budapest, 1983. Zeneműkiadó ISBN 9633304741
- Meloncelli, Raoul: Denza, Luigi = Dizionario Biografico degli Italiani. Vol. 38 (1990)
- https://www.allmusic.com/artist/luigi-denza-mn0000766789/biography
További információk
[szerkesztés]- The James Joyce Centre Archiválva 2022. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben