Luftwaffe (Wehrmacht)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luftwaffe
Luftwaffe sas
Luftwaffe sas

Dátum 1933–1945
Ország  Harmadik Birodalom
Típus A 3. Birodalom légi ereje
Feladat A Harmadik Birodalom légterének védelme, ellenséges területek bombázása, a Wehrmacht csapatainak támogatása
Méret 2.200.000 a háború alatt
Parancsnokok
Híres parancsnokok Hermann Göring
Robert Ritter von Greim
Kultúra és történelem
Mottó "Fliege und kämpfe bis der Krieg vorbei ist oder Du bist tot." (Repülj és harcolj amíg a háború véget ér, vagy meghalsz)
Ének Luftwaffe March
Háborús részvétel Spanyol polgárháború
II. világháború
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luftwaffe témájú médiaállományokat.

A Luftwaffe a Harmadik Birodalom légiereje volt, melynek létrehozása az Adolf Hitler vezette NSDAP hatalomra jutása után kezdődött meg. A Luftwaffe a hadsereg és a haditengerészet mellett a Wehrmacht három részhadseregének egyike volt a náci Németországban. A Luftwaffe főleg a légierőből és a légvédelmi csapatokból állt, de a második világháború során szárazföldi katonái is voltak a hadsereg támogatására.

A Luftwaffe létrehozása[szerkesztés]

Ennek első lépését már 1933. február 9-én megtették amikor 40 millió német birodalmi márkát különítettek el a légi fegyverkezés céljaira, ez az összeg 1933 nyarára 53 millió birodalmi márkára nőtt.

Német repülőgép ipari cég Hadi megrendelések összege (RM) 1933 első félévében
Heinkel konszern 10 957 338
Dornier konszern 9 392 000
BMW 7 744 330
Junkers konszern 6 087 393
Siemens & Halske 6 042 500
Arado konszern 5 849 000
Focke-Wulf konszern 2 767 000
Argus-Werke 1 566 030
Klemm-Werke 884 000
Bayerische Flugzeugwerke 745 000
Daimler-Benz 604 000
Hirth-Werke 413 000

Ez azonban csak szerény kezdet volt 1933. április 1-jén a birodalmi légügyi megbízott új költségvetéssel állt elő amelyben 168 millió birodalmi márkát szántak a légierő fejlesztésére. 1933. április 6-án az iparmágnásokkal tanácskozást tartottak a légierő fejlesztésének elképzeléseiről. Ennek eredményeként a Harmadik Birodalom minden erejét arra összpontosította, hogy egy bombázórepülő-erőt hozzon létre. A tanácskozás után 4 héttel megszületett a Knauss által kidolgozott légierő elmélet, melynek 2 alapja van:

  1. az ellenséges városok és gyárak bombázása, ezzel megnehezítve a mozgósítást.
  2. az ellenség repülőgépeinek megsemmisítése még a reptereken.

A légitámadások elsődleges céljaként Franciaországot és Lengyelországot jelölte ki. Másodlagos célpontként Belgiumot és Csehszlovákiát nevezte meg. Ehhez 15 bombázórepülő-ezred felállítását javasolta. Minden repülőezred 26 bombázóból és 6 felderítő repülőgépből állt volna a javaslat szerint. Ezt az elméletet Erhard Milch a Légügyi Minisztérium államtitkára jóváhagyta. A Luftwaffe 1933-as terveiből jól látszik, hogy mennyire áthatotta a német légi hadviselést ez az eszme. A Birodalmi Légügyi Minisztérium 1933 júniusában kidolgozták az elmélethez igazodó légierő-fejlesztési programot. A program kitűzött célja az volt, hogy 51 repülőszázadot felállítsanak 1935-ig. Erre a célra újabb 25 millió márkát fordítottak. Miután a program még mindig nem felelt meg a német imperialista törekvéseknek, ezért 1933. szeptember végén és október elején egy újabb programot nyújtott be a nem régiben létrehozott repülőparancsnokság, amelyet Hermann Göring és Milch vezettek. A tervben előírták, hogy 1935. október 1-ig 1610 harci repülőgépnek kell elkészülnie. A német hadsereg légi hadviselés politikája eltért minden más országétól. Még más országokban a légierő fő feladatának a szárazföldi csapatok támogatását tekintették, addig a németeknél a fő feladatot a távolsági légi hadműveletek jelentették, amelyek legtöbb esetben a városok, ipari létesítmények stb. bombázását jelentette. A repülő gépeket a rugalmas támadó hadjáratokhoz tervezték. Így a Blitzkrieg idején szoros kapcsolatban álltak a Wehrmacht-tal. A németek ekkoriban Kelet- és Délkelet-Európában gyors hadjáratra számítottak. Nyugat-Európában viszont hosszadalmas állóháborúra készültek, amelyet a légierőnek kell majd eldöntenie. Hatalmi törekvéseik fő akadályának a Szovjetuniót tekintették. A várható harcokban azonban saját erőiket túlértékelték és arra készültek, hogy a szovjet csapatokat gyorsan lerohanják és megsemmisítik. Ebben a feladatban a Luftwaffe-nak hatalmas szerepet szántak. A Spanyol polgárháború során a német hadvezetés felismerte, hogy a repülőgépeket hatékonyan alkalmazhatják az ellenséges tankok megsemmisítésére, így 1939. elejétől a légi erő és a szárazföldi csapatok együtt működése még szorosabbá vált. Erre azért is szükség volt, mert a német fegyverkezés 30%-át a légi erő fejlesztése tette ki. Ez nem csak hatalmas pénzösszeget jelentetett hanem a repülőgépek számának rohamos növekedését is.

Év Fegyverkezésre fordított összeg (millió USD) Repülőgépek száma (db)
1935 900 3183
1936 1000 5112
1937 1200 5606
1938 1550 5235
1939 2550 8295

A háború előtti 6 év során a repülőgépek hatótávolsága is jelentősen nőtt így 1939-ben a 3 repülőgépnem a következő hatótávolságokkal (km) büszkélkedhetett:

  1. Nehézbombázók 3600
  2. Könnyű bombázók 1250
  3. vadászrepülőgépek 1000

A Luftwaffe vezetése[szerkesztés]

Vezérkar[szerkesztés]

A Luftwaffe vezetője az alapítástól kezdve Hermann Göring volt, akit Hitler utasítására a háború vége előtt nem sokkal Robert Ritter von Greim váltott fel. Az irányítás a Birodalmi Légügyi Minisztériumból folyt, amely szerepét 1944 áprilisától a Luftwaffe vezérkara, mint felelős hatóság vette át. Az újonnan létrehozott légierő stratégiai beállítottságának kialakulásában fontos szerepet játszott annak első vezérkari főnöke Walther Wever, aki 1935 márciusától töltötte be ezt a pozíciót. Ő már 1933. szeptember elsejétől a légügyi parancsnokság hivatalának a vezetője volt Birodalmi Légügyi Minisztériumban és már a légierő fejlesztésének kezdeti éveiben fontos szerepe volt. 1936. június harmadikán egy repülőgép balesetben életét vesztette. A légierő létrehozása alatt végig Erhard Milch a Birodalmi Légügyi Minisztérium államtitkára volt a Luftwaffe főfelügyelője. Wever halála után Ernst Udet lett Wilhelm Wimmers utódjaként a Birodalmi Légügyi Minisztérium technikai hivatalának vezetőjévé kinevezve. Ezt a pozíciót 1939. február elsejétől létrehozott "Generalluftzeugmeister" hivatala töltötte be. Udet egy szenvedélyes pilóta volt, azonban nem volt tehetséges szervező, így a feladat hamar túlterhelővé vált számára. 1941 novemberében bekövetkezett halála után Erhard Milch vette át a pozícióját. Hans Jeschonneket a Luftwaffenél 1939. február elsejétől szolgáló vezérkari főnököt Günther Korten követte. Miután Jeschonnek alkalmasságát a Hamburgot ért súlyos légitámadás után megkérdőjelezték és ő a Peenemündét ért első súlyos bombázás után öngyilkos lett.

A Spanyol polgárháborúban[szerkesztés]

A Luftwaffe első bevetésérére a spanyol polgárháborúban került sor. Az első 20 Ju-52 repülőt 1936. június 26-án küldték a spanyol nacionalisták támogatására. Milch július 31-én további 86 repülőt küldött a nacionalistáknak. Ezekre a gépekre épült a novemberben létrehozott Condor légió. A szovjetek beavatkozása miatt a köztársaságiak 1937-ben légi fölényt szereztek, ez arra kényszerítette a németeket, hogy a korábban ide küldött gépeiket a legújabb típusokra cseréljék. Az elavultnak ítélt gépeket átadták a spanyol fasisztáknak. 1938 elejéig a Luftwaffe újabb és újabb repülőket vetett be Spanyolországban. Így a korábbi négyszeres túlerő hatszorosra nőtt. Ez a légi túlerő nagyban hozzá járult a fasiszták 1939 májusában elért katonai sikeréhez.

A második világháborúban[szerkesztés]

1939[szerkesztés]

Lengyelország[szerkesztés]

A Luftwaffe több mint 2000 gépe 1939. szeptember 1-én 4 órakor támadta meg Lengyelországot. Céljuk a lengyel repülők megsemmisítése valamint a lengyel falvak és városok bombázása volt. A német repülőknek szorosan együtt kellett működnie a szárazföldi csapatokkal. A feladat megoldására a Condor légió utolsó parancsnokát Wolfram von Richthofent jelölték ki. A feladat megoldására mozgó repülőgép-irányító csapatokat hoztak létre, amelyek a szárazföldi csapatokat követték és folyamatos összeköttetés biztosítottak a repülőgép kötelékekkel. A Luftwaffe-ban egy speciális alakulatot is létrehoztak amely 10-14 repülőrajból állt, a csoport egyetlen feladata a 16. páncéloshadtest Varsói előretörésének biztosítása volt. Ezt a hadmozdulatot tekinthetjük a Blitzkrieg első alkalmazásának, amely a páncélosok és a zuhanóbombázók szoros együttműködésén alapult. A Luftwaffe a lengyel közlekedési és hírközlő vonalak bombázásával a lengyel haderő harcképességet minimálisra csökkentette. A tervszerű bombázások száma szeptember 18-ára elérte a 9029-et. A németek hamar megszerezték a légi fölényt viszont a lengyel légierő csupán 7%-át semmisítették meg a földön. A lengyel pilóták ellenállását jelzi, hogy a Luftwaffe szeptember 30-áig 521 repülőgépet vesztett. Lengyelországban került sor a háború első nagyszabású bombázására is, amikor a németek néhány nap alatt Varsót szinte földig rombolták a támadás sorozat alatt a Luftwaffe megközelítőleg 5818 tonna bombát dobott le. Ez a Lengyelországra ledobott bombák 1/3-ának felel meg. A Lengyelország elleni támadást a németek főpróbának tartották, annak érdekében, hogy Nyugat-Európában elkerüljék az álló háborút. A háborúra való felkészülés során a Luftwaffe-t Észak-,Dél- és Nyugat-Németországban helyezték el. Ezzel a légi hadviselést sokkal rugalmasabbá tették.

1940[szerkesztés]

Nyugat-Európa[szerkesztés]

A lengyelek elleni támadásban a Luftwaffe erőit fokozottabban összpontosította ezzel növelve hatékonyságát. A németek célja Nyugat-Európaban is a légi uralom kivívása volt azonban tisztában voltak azzal, hogy az angol-francia gépeket a reptereken tömegesen képtelenek megsemmisíteni, mert a hadszintért nagyobbnak ítélték és az angol-francia légierőt jelentősen túlbecsülték, ezért tartósan jó időjárásra vártak, amelyre csak 1940 tavaszán számíthattak. Az 1940. január 17-ére elkészült támadási tervben azt határozták meg, hogy a légierő a szárazföldi erők támadása előtt 3 nappal minden rendelkezésre álló összes repülővel támadást indít az Északkelet- és Kelet-Franciaországi repülőterek ellen. Az 1940. február 24-én elkészült "Fall Gelb" fedőnevű utasításában ezt a tervet elvetették ugyanis veszélyeztette a meglepetés erejét. Február végére az a döntés született, hogy a légierőt a támadás kezdete előtt 20 perccel vetik be. Erre a csapásra a légi erő harmadát kívánták alkalmazni. A második légitámadásnak, amelyet a támadás kezdete után 3 órával terveztek, már a szárazföldi csapatok előretörését kellett biztosítania. Egy-egy repülőhadtest sávjába rendszerint 1-2 vadászrepülő ezredet rendeltek, amelyek feladata a bombázók, szárazföldi csapatok és felderítő repülők védelme volt. A Lengyelek elleni összpontosított támadással szemben a Nyugat-Európa elleni harcokban a Luftwaffe több részre osztotta erőit. A 2. légiflottát a B hadseregcsoport támogatására rendelték. A 4. repülőhadtestnek a Hollandok elleni támadást kellett támogatnia miközben az Angol haditengerészet kötelékeit is támadnia kellett. A VIII. repülőhadtestnek a 6. hadsereg Belgium elleni támadását és előretörését kellett elősegítenie. A 3. légiflottának az "A" és a "C" hadsereg csoporttal kellett együttműködnie. A Kleist páncéloscsoport támogatására külön repülőgép köteléket hoztak létre, amelynek alapja a 3. harcirepülőgépezred volt. A 12. és 16 hadsereget a 2. repülőhadtestnek kellett támogatni. Így csak az 5. repülőhadtestet tudták a francia hátország bombázására küldeni. 1940 májusában a rendelkezésre álló 14 bombázórepülő ezredből 5 a holland-belga mellékirányban tevékenykedő 2. légiflottába tartozott, 8-at a 3. légiflotta tevékenységi körében vetettek be, 1-et pedig a haditengerészet rendelkezésére bocsátottak. A zuhanóbombázó kötelékeket is összevonták úgy hogy 10 csoportjuk kizárólag a 2., 3. és 5. repülőhadtest kötelékében kerültek bevetésre. A repülőhadtestek és a hadsereg szoros kapcsolatát az úgynevezett repülő-együttműködési törzsek biztosították. Az 1940. május 10-ei légi hadművelet a Freiburg im Breisgau elleni terrortámadással vette kezdetét. Az ezt követő 72 reptér ellen intézett légitámadás sorozat célja a holland és belga légierő szétverése volt, de az angol és francia légierő is jelentős károkat szenvedett. Ezzel a Luftwaffe Nyugat-Európában is megszerezte a légi fölényt. A francia légierő vereségének fő oka az volt, hogy a németekkel ellentétben nem fejlesztették a repülőgépipart így a háború kitörésekor összesen 1078 darab korszerűnek mondható repülővel rendelkezett az Armée de l'Air. A Luftwaffe teljes győzelme május 13-án következett be, amikor a Maas folyón történő átkelés megakadályozására indított francia és angol bombázók súlyos veszteségeket szenvedtek. A légierő feladata elsősorban továbbra is a szárazföldi erők támogatása volt. Kivéve a IX. repülőhadtestet, amelynek a Dunkerque környékén bekerített ellenséges erőket kellett megsemmisítenie. Ezt a feladatot azonban nem sikerült teljesítenie, sőt a Dunkerque feletti harcokban a Luftwaffe gyakran a légi fölényét is elvesztette. A német légierő 1940. május 31-től a francia hátország elleni támadásokba kezdett, amelyek legfőbb célja a lakosság megfélemlítése és demoralizálása volt. Az utolsó nagyszabású légi hadműveletben (Paula), amelyet június 5. és 9. hajtottak végre megsemmisítették a francia légierő maradékát. A Franciaországi hadjárat mindkét fél légi erejének súlyos veszteségekkel járt.

Veszteségek Németország Franciaország Anglia
Ember(fő) 6611 410 915
Repülőgép (db) 2073 Teljes francia légierő 944

Forrás[szerkesztés]

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980

Alexander Lüdeke: Der Zweite Weltkrieg

Richard Overy: A Harmadik birodalom krónikája